A Sun szerint a Leicester City Szoboszlai Dominikkel pótolná a távozó James Maddisont. Az olasz Tuttosport arról ír, a Ralf Rangnick vezetésével újjáalakítani szándékozott AC Milan többek között a magyar középpályással erősítené meg keretét. A játékos ügynöke, Esterházy Mátyás a Tuttomercatoweb nevű átigazolási szakoldalnak elárulja, a középpályásnak jó esélye van Olaszországba szerződni. Különböző komoly és kevésbé komoly hírforrások napi rendszerességgel frissítik a Szoboszlai iránt érdeklődő klubok listáját: Lazio, Atalanta, Mönchengladbach, Juventus, Barcelona, Liverpool.
A recept itthon sokak számára ismerős lehet. Adott egy fiatal, tehetséges, a szárnyait már nemzetközi porondon is bontogató magyar játékos, akibe a hazai közeg minden reményét, az összes, évtizedek alatt felhalmozódott frusztrációját beletáplálja. Alig néhány meccs alatt messiás lesz, a magyar futball megmentője, a következő Puskás, Albert, Détári. Röpködnek az átigazolási összegek, a csapatnevek, a hiteles forrásokra alapozott pletykák – hogy aztán a valóság később mindenképp csalódásnak tűnjön majd a jórészt inkább csak mesterségesen felfokozott elvárásokhoz képest.
„Nagyon ritkán látni olyan játékost, aki már az ő korában ennyire magas szintet képvisel technikailag. Kis területen és nyomás alatt sem lehet zavarba hozni, ami nemzetközi mércével is kiemelkedő erénynek számít” – mondta róla Felix Pichler, osztrák scout és elemző, amikor arról kérdeztem, hol helyezné el korosztálya legjobbjai között Szoboszlait.
„Ha azt nézem, mennyire bánik jól a labdával, akkor ugyanazon a szinten van, mint Kai Havertz (20, Leverkusen), Nico Zaniolo (20, AS Roma), Federico Valverde (21, Real Madrid) vagy épp Phil Foden (18, Manchester City), akik komoly topligás klubok meghatározó emberei.
Amiben ők egyelőre jobbak Szoboszlainál, az a döntéshozatal: az esetek többségében jó időzítéssel, a lehető legjobb döntést hozzák meg a labdával.
Cseleznek, amikor a cselezés a jó opció, passzolnak, amikor megnyílik egy folyosó az átadáshoz, és lőnek, ha ott van előttük a helyzet. Szoboszlainak is megvan ehhez minden képessége, de Ausztriában sokszor még belefér neki, hogy elmulasztja a jó döntéseket, hiszen nehéz helyzetekből is képes tisztára cselezni magát. Ha előrébb akar lépni, akkor ebben kell javulnia, mert a tökéletes időzítés egy topligában mindennél fontosabb tulajdonság a posztján.”
Szoboszlai szabadrúgásból szerzett gólja a Rapid Wien ellen:
A Szoboszlaival korábban az U-válogatottaknál együtt dolgozó videóelemző, Karpjuk Gábor ennél is konkrétabban fogalmaz: szerinte a magyar középpályásnak jelenleg biztosan helye van a világ húsz legjobb 20 éven aluli játékosa között.
„Univerzális játékos, aki a pálya tengelyében a legjobb, de az utánpótlás-válogatottakban játszott hatos, nyolcas és szélső pozícióban is. Ami mégis kiemeli a hozzá hasonló korú riválisai közül, az a szinte hibátlan technikai repertoárja. Rendkívül jó az első érintése, remek érzékkel passzol, kiváló pontrúgásai vannak, és a játékintelligenciája is elsőrangú.”
Karpjuk kérésünkre egy videós illusztrációt is készített arról, Szoboszlai mennyire gyorsan és jól képes reagálni a játékhelyzetekre – a legmagasabb szinten is:
Szoboszlai értékét egyébként jelenleg 13,5 millió euróra saccolja a Transfermarkt, ezzel ő az osztrák liga legértékesebb játékosa. Ennek fényében talán meglepő, hogy idén mindössze hétszer volt a kezdőcsapat tagja bajnoki meccsen, igaz, cserébe a Salzburg BL-meneteléséből végig alapemberként vette ki a részét.
Jesse Marsch, a csapat amerikai edzője jellemzően két felállási formát alkalmaz a Salzburg mérkőzésein.
- A 4-4-2-es formációban Szoboszlai többnyire a balszélen kap lehetőséget, de feladatköre szerint nem a vonal mellett, hanem sokkal inkább befelé húzódva, az ún. félterületben helyezkedik.
- Ha pedig Marsch 3-4-1-2-es, vagy 3-1-4-2-es felállást rajzol a mágnestáblára, akkor Dominik helye általában közvetlenül a csatárok mögött, a pálya centrumában van.
„Szoboszlai játékának alapja, hogy folyamatosan a szabad területeket keresi a baloldali félterületben. Labda nélküli játékával segíti, hogy a mögötte játszó társak vertikális passzokkal találják meg őt a pálya egyik legértékesebb részén” – emeli ki róla szóló elemzésében az egyik leginkább elismert nemzetközi szakmai kiadvány, a Total Football Analysis Magazine. A szintén népszerű, cikkeit általában alapos statisztikai adatokkal alátámasztó Football Whispers már nyolc hónapja azzal a címmel írt róla, hogy
Felejtsd el Haalandot, itt egy másik salzburgi sztár, akire egész Európa vágyik.
Egy másik magyar videóelemző szerint bár sokan alulértékelik, Szoboszlainak a labda elleni játéka is kiemelkedő „Általában a lehető leghamarabb elkezdi nyomás alá helyezni az ellenfelet. Remekül érzi az ún. presszing triggereket, amikor el kell indítania a letámadást, így az időzítése is kiváló, és mivel sűrű, kis lépésekkel érkezik, az irányváltásokra is tökéletesen tud reagálni.” Ráadásul az ütemérzéke is rendben van, így jól tudja befutni az ellenfelek szélső védői mögött megnyíló területeket is, ha pedig szembefordul a kapuval, nyomás alatt is remekül fedezi a labdát, pontosan passzol, jól látja meg a réseket. „Labdával is képes felgyorsulni, a játékfázisok közötti átmenetekben pedig lubickol.”
Ugyanez az elemző ugyanakkor rávilágított arra is, mi történik, amikor Szoboszlai a komfortzónáján kívül kénytelen játszani.
Ha a csapata nem képes eljuttatni hozzá a labdát a védelem mögött, vagy a két védekező vonal közötti területben, akkor hajlamos nagyon mélyen visszalépegetni. Ez két okból baj: egyrészt ilyenkor nem mindig ideális testpozícióban kéri a labdát, másrészt mélységből nem igazán tud levenni ellenfeleket kis területen.
Utóbbi tulajdonság egyébként szinte csak a világklasszisok sajátja a modern futballban, ezért is nagyon fontos hangsúlyozni, hogy Szoboszlai teljesítménye erőteljesen függ a csapata által alkalmazott stílustól és meccstaktikától is. „Szoboszlai képes arra, hogy egy jól felépített csapatban, az erényeinek megfelelő szerepkörben, hozzá illeszkedő poszton játszva szárnyaljon, egy másikban viszont – társak nélkül – szenvedjen. A magyar válogatottban például a pozíciós játék kevésbé szervezett, nem véletlen, hogy ebben nem igazán sziporkázik, egyszerűen túl mélyre kell visszajönnie labdákért. Ha nem ezt teszi, akkor viszont eltűnik a mezőnyben, mert csak nagyon kevés labda jut el hozzá.”
Utóbbi azért is nagy gond, mert a legtöbb fiatal játékoshoz hasonlóan Szoboszlainak is a hatékonyság a leggyengébb pontja: ha kevés támadás fut végig rajta, minden döntés fontossága felértékelődik, és nagyon kevés hiba fér csak bele a játékba.
„A korából fakad, hogy hajlamos lezserkedni. Néha úgy tűnik, mintha fontosabb lenne neki, hogy a megmozdulásai esztétikusak és látványosak legyenek, semmint hatékonyak – erősítette meg a benyomásainkat Pichler. – Ezzel együtt semmiképp nem mondanám lustának, kifejezetten jól dolgozik a labda ellen is.”
Karpjuk ezt azzal egészítette ki, hogy Szoboszlai látványosan sokat fejlődött védekező párharcokban azóta, hogy együtt dolgoztak a magyar U-válogatottaknál.
A középpályás Salzburgban az idei szezon meccsein 48,25 passzt átlagol (ebből 6,24-et a támadó harmadban), a magyar válogatottban ez a szám 38,4-re (és 2,7-re) esik vissza. Ha pontos passztérképeket nézünk, akkor még feltűnőbbek a fent említett különbségek. Ez az ábra például azt mutatja be, hol kapott labdákat Szoboszlai a jelenleg listavezető Linz ellen 1-0-ra megnyert kuparangadón március elején:
Ez pedig azt, mennyire – és főleg a pálya melyik részén – tudta bevonni őt a játékba a magyar válogatott akkor, amikor utolsó selejtezős meccsén kikapott Walesben:
Amikor Felix Pichlert arról kérdeztem, melyik topligás klasszishoz hasonlítaná a játékstílusát, meglepő nevet dobott be.
„Dele Alli. Nagyon jó a labdával, parádés a technikája, jól cselez, ugyanakkor keményen dolgozik a csapatáért labda nélkül is. Mindketten keresik az egy-egy elleni párharcokat, és első szándékból a kaput támadják. Dominik egyelőre jóval kevésbé hatékonyan értékesíti a helyzeteit mint ő, de ez fejleszthető tulajdonság.”
Karpjuk Gábornak Toni Kroos, a németek világbajnoka ugrott be. „Mindketten kétlábasak, kiváló játékintelligenciával megáldva, miközben több poszton is képesek magas szinten teljesíteni. Labdakihozatalban, nyomás alatti labdatartásban és helyzetek kialakításában is jeleskednek.”
A megkérdezett elemzők egyetértettek abban, hogy Szoboszlai egy-másfél éven belül szinte biztosan továbbáll Salzburgból. És mivel az európai topbajnokságok csapatai közül szinte mindegyik klub megfigyelőinek a noteszában kitüntetett helyen van felírva a neve, jó eséllyel válogathat majd az ajánlatok közül. Egy ilyen helyzetben természetesen felértékelődik a játékos menedzsmentjének a felelőssége is, hiszen rengeteg opciót kell értékelniük akkor, amikor a folytatásról adnak tanácsot az ügyfelüknek.
„Fiatal, támadó szellemű játékos, aki szereti, ha nála van a labda. Ebből kifolyólag szerintem olyan csapatba kellene mennie, amelyik a meccsei többségét képes dominálni. A kora miatt persze nem árt az óvatosság: ha már az első naptól kezdve óriási elvárások és hatalmas médiafigyelem nehezedik rá, abban komoly kockázat lehet. A Leicester City például ebből a szempontból ideális következő lépcsőfok lehet: labdabirtoklós focit játszanak, ugyanakkor jól bánnak a fiatal tehetségekkel, hagynak időt a beilleszkedésre” – ecsetelte Felix Pichler.
„Érdekes lenne őt az általam nagyon sokra tartott Julian Nagelsmann kezei alatt látni a Lipcsénél, ahol Gulácsi Péter is sokat tudna segíteni számára a beilleszkedésben. Emellett ott van a Borussia Dortmund, ahol megint együtt játszhatna Haalanddal, vagy éppen a Borussia Mönchengladbach, amelyet most korábbi edzői, Marco Rose és René Maric vezetnek.”
Az olaszországi folytatással kapcsolatban többen is szkeptikusak voltak. Pichler szerint a Lazio 3-5-2-es felállásában nem biztos, hogy megvan Szoboszlai helye, de az újjáalakuló AC Milan az esetleges kisebb elvárások miatt jó döntés lehet – feltéve, hogy tényleg Ralf Rangnick lesz az edző/sportigazgató. Egy másik magyar videóelemző (aki cikkünk megjelenése előtt névtelenséget kért) úgy fogalmazott: mindenképp olyan csapatba kell mennie, amelynek „stílusa hasonlít a Salzburgéra. Magas védekezés, rendkívül sok átmeneti játékhelyzet generálása, amelynek köszönhetően van területe, és ki tudja használni a játéka dinamikáját. Jól áll neki, ha sok háromszögjáték van a támadóharmadban, és ha folyamatosan gyorsul a tempó, ahogyan a csapat halad előre a harmadok között.”
Utóbbi feltétel azért is fontos, mert az elemző szerint lassabb tempóban építkező csapatok nem tudnák jól kihasználni Szoboszlai erényeit. „Intő példa lehet az izraeli Munasz Dabbur esete, aki Európa legjobban presszingelő csatára volt Timo Werner mögött, majd elment Sevillába, ahol nem volt számára testhezálló szerepkör, és egy teljesen más stílusú bajnokságban végül nem tudott megragadni.”
Felix Pichler szerint a legfontosabb, hogy Szoboszlai a következő csapatában is megkapja azt a szabadságot a támadóharmad-beli játékhoz, amelyet Salzburgban is élvez.
Két dolog kell neki mindenképp, hogy kiteljesedhessen. Egyrészt egy offenzív szélső hátvéd, aki biztosítja a csapat szélességét, miközben ő befelé mozog a félterületből (ilyen a Salzburgnál Andreas Ulmer, akivel remekül kiegészítik egymást). Másrészt egy olyan center és/vagy árnyékék, aki a tengelyben helyezkedik, így Szoboszlai szabad kezet kap a baloldali félterületben a játék szervezéséhez, a háromszögek kialakításához.
Egy dolog viszont már most biztos: Szoboszlai Dominik nem csupán Magyarországon számít keresett, izgalmas játékosprofilnak, és nem csak itthon látnak benne komoly potenciált a szakemberek és a klubok.
Kiemelt kép: FOTOSTAND / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP
