Egy igazi lokálpatrióta, aki családja révén ezer szállal kötődik a klubhoz, de egy évvel ezelőtt a futball csak másodlagos dologgá vált az életében, mert a rák ellen harcolt.
Egy játékos, aki óriási tehetségnek indult, de, ahogy ő mondta, szinte mindent elrontott a pályafutásában, a biztató kezdés elvakította, a buli és a haverok letérítették az útról, hogy aztán a mostani klubjában újra felépítse magát, és megint nagy dobásra készüljön.
És egy megbízható góllövő, aki a folyamatos érdeklődés ellenére mindvégig hű maradt a klubjához, és megmutatta, kitartással az NB III-ból is el lehet jutni néhány év alatt a legmagasabb osztályba.
Hármuk története a magyar futball legújabb sikersztorijában, az NB I-be 74 év után visszatérő Budafoknál fonódik össze.
A Papa nélkül nem tartana itt a klub. A mindene volt ez a csapat, mindig eszembe jut, mennyit tett a Budafokért. Amikor 5 évesen elkezdtem focizni, még ő volt az elnök, de korábban játékosa és edzője is volt a Budafoknak. Nem voltak mindig olyan jó anyagi körülmények itt, mint most, és előfordult, hogy a Papa otthonról vitt el pénzt, hogy ki tudjon fizetni játékosokat, a Mama rá is szólt emiatt
– mesélte Fekete Máté, az NB II második helyezettjeként az élvonalba feljutó Budafok játékosa, akinek nagyapja, Dobesch Gyula igazi ikonnak számít a klub történetében. Fekete úgy fogalmazott, a Budafok a második családja, az igazi családjából pedig nagyapján kívül bátyja és unokatestvérei is futballoztak az egyesületben.
„Minden fűszálat ismerek a sporttelepen, végigkövettem a különböző időszakokat, tanúja voltam, ahogy a hátsó salakos pályát műfüvessé alakítják, és ahogy a stadion megszépül, ezért is jelent nekem többet a mostani óriási siker” – magyarázta a 24 éves Fekete.
A Budafok legutóbb az 1945-1946-os idényben szerepelt a legmagasabb osztályban, amikor az első és a másodosztály csapatait összevonva két csoportban összesen 28 klub alkotta a mezőnyt. A Nyugati csoportban a Budafoki MTE olyan csapatok ellen lépett pályára, mint az FTC, az MTK, a Szenlőrinci AC, a Csepel, a Kőbányai Barátság, a Dorogi Bányász vagy a Dózsa MADISZ, de a 26 fordulós alapszakaszban utolsó előtti, 13. lett a csoportban, így eldőlt, hogy visszakerül a másodosztályba.
A dicső múltú klub, amelyben játszott az olimpiai bajnok Csordás Lajos, Zakariás József és Noskó Ernő, vagy az 1986-os vébén gólt szerző Esterházy Márton, és edzőjének tudhatta a későbbi szövetségi kapitány Mészöly Kálmánt,
A 2014-2015-ös idényben a Budafok negyedik lett a negyedosztálynak megfelelő BLSZ I-ben (Fekete Máté 13 góllal zárt), majd a nyáron egyesült az NB III Nyugati csoportjának hatodik helyén végző Újbuda FC-vel.
„Az Újbudával tűzközelben voltunk, lett volna esélyünk feljutni, de nem voltak adottak a feltételek, valószínű, hogy nem is kaptuk volna meg a licencet. Úgyhogy a fúzió mindkét fél számára örömteli fejlemény volt, az Újbuda keretének háromnegyede ekkor került Budafokra, innentől kezdve a korábbi műfüves pálya helyett már a Promontor utcában játszottuk a meccseinket. Akkoriban más feltételek voltak az NB III-ban, a fizetések is szerényebbek voltak, ma profibbnak tűnik a harmadosztály” – emlékezett vissza a kezdetekre Kovács Dávid, a Budafok jelenlegi csapatkapitánya és házi gólkirálya.
Ekkor lettek csapattársak az ősbudafoki Fekete Mátéval, aki úgy fogalmazott, a fúzióval szintet lépett a klub, amely pocsék anyagi helyzetben volt.
Az Újbudával egyesülés élesztette fel hamvaiból az egyesületet, a létesítményt, a közeget, újból láttuk a fényt az alagút végén. Az első évben negyedikek lettünk az NB III-ban, vagyis nem sikerült a feljutás, de úgy érzem, ezek a kudarcok is hasznunkra váltak, és kellettek a későbbi sikerekhez
2015 nyarától új időszámítás kezdődött a klubnál, a csapat tiszteletbeli elnöke, a játékosként a Budafokkal az NB II-ben bronzérmet szerző Jakab János közbenjárására ekkor lett tulajdonos a magyar származású, Ausztráliában élő üzletember, Bélteky Róbert.
A második NB III-as évben aztán a korábban a Kaposváron és a Ferencvárosnál is dolgozó Prukner László irányításával a Budafok megtette az első nagy lépést az NB I felé, 11 pontos előnnyel megnyerte a harmadosztály Közép-csoportját, de az ország futballszerető fele nem ezért figyelt fel a csapatra, hanem a Magyar Kupában bemutatott menetelés miatt. A Balkányi SE és a Szeged kiejtése után a 32 között a Videoton skalpját szerezte meg a Budafok (Kovács Dávidé volt a győztes gól), majd az Érdet és a Sopront eltakarítva végül az elődöntőben állította meg a harmadosztályú klubot a később győztes Fradi.
A 8-0-s Fradi győzelmet hozó első meccs után a visszavágón Kovács látványos gólt lőtt (2.27-nél látható):
Az első NB II-es évben 14. helyezettként sikerült megragadnia a Budafoknak az osztályban, a második idény azonban nagyon szenvedősen indult, 14 forduló alatt csak 12 pontot szerzett a csapat, így edzőváltás következett: Vitelki Zoltán helyére a sérüléséből lábadozó védőt, Csizmadia Csabát nevezte ki a vezetőség, a munkáját pedig a sportigazgató, Oláh Lóránt segítette.
A magyar futballt követők számára mindkettőjük neve ismert: az erdélyi születésű, 12-szeres válogatott Csizmadia játszott Kecskeméten, Fehérváron és a Fradiban is, valamint légióskodott Olaszországban, Szlovéniában és Ausztriában, míg a vajdasági Oláh Kaposváron futott be, de szerepelt a Fradiban és a Debrecenben is.
Mindketten játszottak a Budafokban is, vagyis hirtelen főnökei lettek a korábbi csapattársaknak, de ez a felállás mégis nagyon működőképes lett.
Minden edző, aki idejött, próbált valamit hozzáadni a csapathoz, de ez az egész akkor lett kerek, amikor Csiziék vették át az irányítást. Kitaláltak egy szemlétet, hoztak egy újfajta struktúrát, az első félév még egy kísérleti időszak volt, ebben az idényben viszont ennek nem volt ellenszere, ezt mutatja a feljutás is
– mondta az edzőről Fekete Máté.
Az öltözőben az sem okozott gondot, hogy egy játékostársból vezető lett, mert Fekete szerint Csizmadiáék megtartották a baráti hangnemet a többiekkel, akik felnéztek rájuk amiatt, amit letettek az asztalra. Ráadásul a pályafutásuk tapasztalatai alapján pontosan tudták, mit szeret egy focista és mit nem, tisztában voltak vele, hogy meg kell találni az egyensúlyt a munka és a pihenés között, és jobban át tudták érezni, hogy bizonyos szituációkban mi játszódhat le a játékosok fejében.
De az indulás az esetükben is nehéz volt, a 2019-es évet a 16. helyről kezdte a csapat, amelynek mindössze egy pont volt az előnye a tizennyolcadikként már kiesőnek számító Balmazújváros előtt.
„Ha tehetném, sok mindent másképp csinálnék, és azt gondolom, hogy ha 8-9 évvel ezelőtt ilyen hozzáállással dolgoztam volna, mint ma, akkor nem itt tartanék. Topcsapatokban vagy külföldön is játszhatnék” – emlékezett vissza korábbi énjére első budafoki nyilatkozatában, és egy kérdés erejéig mi is megtudakoltuk nála, miért is nem jutott el oda, ahova a tudása alapján juthatott volna.
„Úgy voltam vele, nemcsak a korombelieknél, hanem az öt-hat évvel idősebbeknél is jobb vagyok, és ez bőven elég. Pedig nem volt elég, de nem tettem érte, hogy még jobb legyek. Viszont tanultam az esetből, és az azóta befektetett munka úgy tűnik, mostanra megtérült” – magyarázta a 28 éves Kulcsár, aki egy csalódást jelentő zalaegerszegi időszak után került Budafokra, ahol a Csizmadia, Oláh, Jakab trió fantáziát látott benne.
Kulcsár azt mondja, az érkezése után a csapat már próbált átállni a Csizmadia által preferált játékrendszerre, de ehhez idő kellett, úgyhogy 2019 tavaszán az volt a célkitűzés, hogy legyen meg a bennmaradás. Ezt végül sikerült is abszolválni, bár a Budafok az utolsó öt bajnokijából négyet is elvesztett, így is kilenc ponttal előzte meg a legtöbb pontot gyűjtő kiesőt, a Ceglédet.
Kovács Dávid szerint sokat számított, hogy a csapat a már kialakult játékrendszerhez keresett futballistákat, akiket aztán sikerült is hatékonyan beépíteni. De a feljutásról ekkor még szó sem volt, Kulcsár Kornél legalábbis azt mondta, a mostani bajnokság előtt az első tízbe jutást tűzte ki maga elé a csapat.
Négy forduló után még ötvenszázalékos mérleggel állt a Budafok, aztán jött egy hármas győzelmi széria, aminek az Ajka vetett véget.
Bár október 20-án az MTK elleni rangadót 2-1-re elvesztette a Budafok, ezt követően hatalmas menetelést mutatott be: 13 meccsen keresztül maradt veretlen, hogy aztán ismét az Ajka törjön borsot az orra alá. A tabella viszont kárpótolta a csapatot a vereség miatt, mert ekkor úgy állt a második helyen a Budafok, hogy hat pont volt az előnye a télen az NB I-es góllövőlista éllovasával, Feczesin Róberttel erősítő Vasas előtt.
A veretlenségi széria rendesen felturbózta a csapat önbizalmát, Kovács mesélte, hogy egy-egy győzelem után még azon is felszabadultan tudtak nevetni, ha eszükbe jutott, hogy valamelyikük nagyot bakizott a meccsen. A Budafok igazán egységes csapattá kovácsolódott, Kulcsár pedig azt tette hozzá, más klubokkal ellentétben náluk nem voltak nagyon magas fizetések, voltak ellenben alázatos és jól teljesítő játékosok.
A koronavírus-járvány miatt március közepén rendezték az utolsó NB II-es fordulót, akkor a Budafok úgy volt a második helyen, hogy hét ponttal állt jobban a Vasasnál. Aztán teltek a hetek, és mindenki találgatott, lesz-e folytatás, majd az MLSZ meghozta a döntést, csak az NB I-ben játsszák le a hátralévő fordulókat, az NB II-ben pedig az utolsó tabella alapján alakul ki a sorrend, vagyis feljutott a Budafok.
„Sanszos, hogy én tudtam meg először a csapatból, egy barátom hívott este hat óra körül, hogy a Facebookon Gyirmótról azt az információt kapta, hogy vége a bajnokságnak. Egyből hívtam Csizit, de még nem hitte el, hogy tényleg feljutottunk, és én sem voltam biztos benne. Aztán egy óra múlva már megerősítették az információt. Hogy milyen érzés így megélni egy nagy sikert?
Más lett volna a pályán átélni, de kétség sem férhet hozzá, hogy megérdemelt a feljutásunk, a hétpontos különbség önmagáért beszél. Lehet, hogy a Vasasnak lett volna esélye ledolgozni hátrányt, ha lejátsszuk a hátralévő fordulókat, mert nagyon jó csapatról beszélünk, mi viszont november végétől folyamatosan feljutó helyen álltunk
– magyarázta Kulcsár Kornél, aki legutóbb a 2013-2014-es idényben játszott az NB I-ben, akkor még a Lombard Pápa színeiben.
Most, hogy visszatér az élvonalba, nagy terveket dédelget. „Lehet, hogy sosem játszottam volna már az NB I-ben, ha most nem sikerül a feljutás. Itthon, ha valakit beskatulyáznak egy szerepbe, akkor nem nagyon szoktak neki második esélyt adni. Nekem viszont még nagy terveim vannak, és ehhez az első lépést most sikerült megtenni. Mióta családos vagyok, magam mögött hagytam a korábbi életmódot, a pályán is lehiggadtam, és szerencsére azt tapasztalom, hogy a bírók is normálisabban állnak hozzám. Régen sokat foglalkoztam azzal, hogy miket mondanak rólam, nem állítom, hogy már nem érdekel, de ma már csak az számít, ki mondja.”
Szerencsére a szervezete gyorsan legyőzte a kórt, de idő kellett neki, mire újra erőre kapott, és a szakmai stáb is csak fokozatosan terhelte, ezért alakult úgy, hogy a mostani szezonban jóval több szerepet kapott a BLSZ I-ben szereplő második csapatban.
„Az ember ilyenkor mindent átértékel magában. Egy éve még azért küzdöttem, hogy felépüljek, most pedig NB I-es a csapat, ez nekem duplán nagy élmény. Persze jobb lett volna, ha végigmegy a bajnokság, és akkor nem kellene hallgatni a beszólásokat, de a hét pont az hét pont”.
A Vasas-drukkerek csalódottsága érthető volt, ugyanakkor a kommenteket olvasva az érződött, a futballszakértők országában sokaknak szúrja a szemét, hogy a Budafok ősztől az FTC-vel, a Fehérvárral vagy a Debrecennel játszhat. A rosszmájú megjegyzések egy része arról szólt, hogy a Budafoknak teljesen felesleges indulnia a legmagasabb osztályban, mert csak pofozógép lesz.
Fekete erre úgy reagált, bele fognak állni minden meccsbe, és akár előny is lehet számukra, hogy több olyan játékos van a keretben, aki még nem játszott az NB I-ben, mert bennük sokkal nagyobb lesz a bizonyítási vagy, hogy megmutassák, mit tudnak.
A beszólások másik fele azon értetlenkedett, miért jó az élvonalnak, ha egy általuk kiscsapatnak tartott klub csatlakozik a mezőnyhöz, miközben olyan nagy múltú egyesületek, mint a Győr vagy a Vasas, csak az NB II-ben sínylődnek.
Erre csak azt tudom mondani, hogy irigység van bennük. Ez tipikus magyar mentalitás, előre kárognak, hogy miért megy fel egy csapat. Ugyanez volt korábban a Mezőkövesd vagy a Kisvárda esetében is, falusi csapatnak tituláltak őket. Meg lehet nézni, milyen jó focit produkált a Kövesd ebben a szezonban, vagy azt, milyen jól felépítették a Kisvárdát
– üzent a Budafokot előre lesajnálóknak Kulcsár Kornél. A csapatkapitány, Kovács Dávid pedig abban bízik, azt a stabilitást és élvezetes focit, ami eddig a védjegyük volt, az NB I-be is sikerül átmenteni, és akkor nem kell attól tartaniuk, hogy a feljutás után egyből ki is pottyannak.
Az ünneplés után a menedzsment a háttérben már azon dolgozik, hogy még versenyképesebbé tegye a Budafokot, a hírek szerint nagyjából negyven kiszemelt neve szerepel Oláh Lóránt noteszében.
Kulcsár Kornél úgy érzi, ha a csapat gerincét együtt tartják, öt játékos leigazolása akkor is ráfér a mostani keretre, Fekete Máté pedig csak ennyit tett hozzá, hogy a profi futballban mindig benne van az eshetőség, hogy jönnek újak, de ő a jövőben is azért dolgozik majd, hogy lehetőséghez jusson, és lehetőleg éljen is vele.
Kovács Dávid 15 góljával a nyíregyházi Hornyák Marcellel holtversenyben gólkirály lett a másodosztályban, ami jó ajánlólevél, de egy határozott nemmel felelt, amikor arról faggattuk, lenne-e olyan ajánlat, ami kísértésbe ejtené.
A lehetőség minden évben megvolt, hogy váltsak, de a klubhűség többet jelent számomra. Jól érzem magam a klubnál, akkor is jól éreztem, amikor még az Újbudában játszottam, és sosem merült fel bennem, hogy váltanom kellene. Végigjártam a különböző osztályokat a csapattal, és büszke vagyok arra, hogy kitartottam, és hogy az NB I lesz a következő állomás. Még most is boldogság tölt el, ha a feljutásra gondolok, és ez még jó ideig nem fog lecsengeni
– osztotta meg az érzéseit Kovács.
Bár az NB I-es nyitány még odébb van, azon már lehet agyalni, hogy kit szeretnének Budafokon ellenfélnek az első fordulóban. Kulcsár a Fradit óhajtja ellenfélnek, természetesen hazai pályán játszva, Kovácsnak viszont a Magyar Kupa miatt nincsenek jó emlékei a Fradiról, úgyhogy ő szívesebben játszana másik élcsapattal, mondjuk a Fehérvárral. Abban viszont egyetértenek, hogy a döntetlent egyik esetben sem írnák alá előre, inkább rizikóznának a virtuálisan felajánlott egy pont helyett.
– vallják a lokálpatrióta helyiek, akik várhatóan az NB I-ben sem hagyják magukra a csapatot, mert Kovács szerint az évek alatt kialakult egy kemény mag, amely végig kitart majd mellettük, történjék bármi a pályán. És ha már lokálpatriotizmus: bár Dobesch Gyula nem érhette meg a feljutást, unokája, Fekete Máté könnyeivel küszködve árulta el, mit érezne a klublegenda nagyapa, ha ott lehetne az öltözőben velük az első bajnoki előtt.
„A betegsége miatt az utolsó években már inkább a háttérbe vonult, de biztos nagyon boldog lenne. Szóhoz sem jutna, csak büszkén és meghatódva nézné a csapatot, meg az unokáját, hogy eljutott idáig, ilyen nehéz úton.”
Kiemelt kép: Budafoki MTE
