Magyar foci

NB II: „Néhány új ember elég, hogy bajnokesélyes csapatunk legyen”

A jövőt tervezik a Haladásnál.

Habár az utóbbi tíz év a Haladás történetének legsikeresebb időszaka volt, tavaly már gyülekeztek a viharfelhők. A vasiak búcsúztak az NB I-től, az anyagi gondok pedig egyre komolyabbak lettek. Az NB II-es ősz így az életben maradás, a túlélés jegyében telt – olvasható a klubhonlap elemző cikkében.

Mentálisan nincs rendben az NB I-es fociedző
Mindenkit megvisel a koronavírus miatt kialakult helyzet.

Nem irigylésre méltó helyzetben vette át tehát december 4-én a Szombathelyi Haladás ügyvezető igazgatói posztját Séllei Árpád. A csapat 21. fordulót követően 15 ponttal, hat egységgel lemaradva a bennmaradó pozíciótól, a 17. helyen tanyázott. A szurkolók egy része elfordult a csapattól – emellett az anyagi helyzet sem volt rózsás.

Aztán tavaszra minden megváltozott. Az igazolásokkal egyértelműen erősödött az együttes, az új tréner, Mátyus János pedig bizonyította, érdemes volt Szombathelyre csábítani. A Haladás tavasszal négyszer győzött, háromszor döntetlent játszott, a már bennmaradást jelentő 16. pozíciót foglalja el, négy pont a fórja a Tiszakécske előtt. És ami legalább ilyen fontos, stabilizálódott a klub anyagi helyzete.

Egy barátom segítségével kerestem egy kiváló edzőt, persze ehhez kellett azért szerencse is. A stáb is szuper lett, mindenki folyamatosan jobbat és még jobbat akar. Az igazolások is beváltak, csak olyan játékosok jöttek, akik még bizonyítani akarnak és fontos nekik a Haladás. Itt megtalálhatják a számításukat. Télen sok játékos menekülni akart innen, nem akarták elhinni, hogy megéri majd itt focizni. Most örömmel van itt mindenki, rang itt játszani

– emlékezett a decemberi, Mátyus kinevezése előtti időszakra Séllei.

„Az, hogy a nézők is kezdenek visszatérni, szintén azt igazolja, hogy jó az irány, amerre haladunk. Amikor elkezdtük a tavaszi szezont, hat pont volt a lemaradásunk, de hittem benne, hogy nekünk komolyabb céljaink lehetnek ennél. Minél előbbre kell jutnunk. Nem félek attól, hogy a kényszerszünet alatt megtörik a csapat lendülete – mikor újrakezdjük, onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk. A következő bajnokságban pedig már komolyabb céljaink is lehetnek.

Ha ezt a keretet megtartjuk, néhány új ember igazolása elég ahhoz, hogy bajnokesélyes csapatunk legyen.

Sok lehetséges támogatóval tárgyalunk, persze jó lenne, ha ez a vírusprobléma elmúlna” – tette hozzá.

Ami a klub anyagi helyzetét illeti.

„Csak bízhattam benne, hogy ennyi idő alatt stabilizálni lehet a klub anyagi és szakmai helyzetét – mert sok minden tőlem függ, de sok minden nem. Hiába hozok edzőt, játékosokat, ha nem stimmelnek össze, illetve bármit akarhatok, ha nincs rá pénz. Mióta ügyvezető lettem, tizenhárom új támogatója van a Halinak, és több is lenne, ha nincs ez a válság. A legnehezebb meggyőzni a lehetséges támogatókat, hogy felejtsék el a múltat, ez nem egy feneketlen zsák, minden forint jó helyre kerül. Körülbelül 60 céggel beszéltem, sokan még nem adnak, kivárnak, de legalább már pozitívan gondolnak ránk. Köztartozásunk nincs, játékosok, edzők felé sincs elmaradásunk, pár szállító felé tartozunk, tőlük megértést kértem és kaptam. A sportkomplexum felé tartozunk, de erről is zajlanak a tárgyalások. Ami a várossal való kapcsolatunkat illeti, az egyik vezetője mondta nekem: örülnek annak, hogy nincs negatív hír rólunk, csak pozitív. Biztos vagyok benne, hogy ezt a munkát a városházán is értékelik. Hogy megbántam-e, hogy télen elvállaltam a munkát? Nem! Egy százéves klubot vezethetek – ez óriási dolog. Sok mindent csináltam már, és majdnem minden sikeres lett. Hiszek benne, hogy összefogással nagyon nagy dolgot lehetne Szombathelyen véghezvinni. Ehhez keresek társakat” – fogalmazott Séllei Árpád.

Kiemelt kép: haladas.hu

Olvasói sztorik