Magyar foci

„Egy-két embernek nem feltétlenül a gerinc volt a jele az óvodában”

Bódog Tamás, a Kisvárda FC vezetőedzője a vasárnap esti Góóól2 című műsorban mesélt érzékletesen a jelenről és a múltról. A beszélgetés elején a szakember inkább a mával foglalkozott és Révész Attila sportigazgatóval kialakított munkakapcsolatát ecsetelte.

Attilának van egy erős véleménye, erről lehet vele beszélgetni. Sokkal inkább olyan főnökre van szükségem, akivel lehet és tudok vitatkozni, amikor a szemembe mondja a véleményét, ha valami nem tetszik neki, mint olyanra, aki a szemembe mosolyog, közben pedig hátba szúr

– fogalmazott Bódog Tamás, aki eztán a 22. fordulóban a Diósgyőr elleni 2-2-es mérkőzésről, illetve az előző munkahelyén történt 2018-as elválás körülményeiről ejtett néhány keresetlen szót.

A Fradinak esélye sem volt, a ZTE viszont győzött Mezőkövesden
Nikolics góllal vette ki a részét a Vidi-sikerből.

A 49 éves vezetőedző úgy fogalmazott, számára ez nyilván különösen pikáns meccs volt, de az, hogy Diósgyőrben néhány kollégájával akadt vitája, összezördülése, egyáltalán nem befolyásolja abban, hogy szenzációs időszakként tekintsen vissza a diósgyőrire.

Úgy vélem, hogy ez mindentől függetlenül eredményes időszak volt, csak az utolsó három hétben nem jöttek az eredmények. Ezért úgy gondoltam, hogy másképp fog történni, viszont kiderült, hogy egy-két embernek nem feltétlenül gerinc volt a jele az óvodában. Nekem is fel kellett dolgoznom, hogy kidobtak, mint egy kutyát. Szó szerint. Ha belegondolsz, hogy telefonon rúgnak ki… Ez azonban már egy olyan történet, amiről felesleges beszélni. Tanultam a hibáimból. Ma már nem feltétlenül állok bele olyan dolgokba, amikről tudom, hogy igazam van, viszont sanszom sincs Magyarországon megcsinálni

– mondta Bódog, majd hozzátette, reggeltől estig dolgozik.

Ha valamit csinálsz, azt csináld száz százalékkal, nálam a maximum a minimum. Ugyanannyit követelek meg a játékosaimtól is, mint a gyerekeimtől. Itt kifogás nincs, csinálni kell és fejlődni kell. Ez a mottóm.

Kiemelt kép: MTI/Czeglédi Zsolt

Olvasói sztorik