A hónap elején Séllei Árpádot választották meg a Haladás Labdarúgó Kft. ügyvezető igazgatójának. Az üzletember másfél évtizeddel ezelőtt már átélt nehéz napokat a zöld-fehérekkel, akkor Bíró Péter távozása után kellett megmentenie a klubot.
A tavaly még élvonalbeli zöld-fehérek, kieső helyen zárták a Merkantil Bank Liga őszi szezonját. Séllei azt nyilatkozta a Savaria Fórumnak, hogy most sokkal nehezebb a dolga, mint volt tizenöt évvel ezelőtt.
Igen, valós veszély, hogy a megye kettőben folytatjuk. Az előttünk álló pár hétben sok kérdésre választ kapunk. Ha nem történik meg a várva várt tulajdonosváltás, akkor a jelenlegi többségi tulajdonos felelőssége a klub működtetése. Ha ezt nem teszi meg, akkor megvonhatják a licencünket. Egyeztettem sok vállalkozóval, magát Hali-kötődésűnek tartó emberrel is, ám egyelőre nem sok pozitív visszajelzést kaptam. Sokan, akik tehetnének a Haladásért, még a telefont sem veszik fel nekem, pedig ismernek régóta. Néha úgy érzem, sokan azt szeretnék, hogy szűnjön meg a Haladás
– panaszolta az üzleti világból érkező vezető.
A klubot a szombathelyi önkormányzat nemrégiben átvilágította, de ezeket a dokumentumokat az új vezető még nem látta.
Engem erről nem tájékoztattak, az átvilágítás eredményét nem küldték meg. A mínuszt pontosan ismerem, az év végéig mintegy 130-150 millió forintos tőkeinjekcióra lenne szükség. A többségi tulajdonos nem akar a csapatra áldozni, az önkormányzat sem tud már az idén. De ez egy egyszeri támogatás lenne, amiért viszont egy 100 éves klub többségi tulajdona járna. Ezért a világon mindenhol sorba állnának, itthon sajnos nem. Jelenleg 40-50 millió forintos a csapat havi kiadása. Összefoglalva: ha most valaki betesz a klubba a körülbelül 150 millió forintot, akkor utána egy forintért megvásárolhatná a gazdasági társaság többségi tulajdonjogát, azaz 81 százalékot, amely most az Illés Sportalapítvány kezében van. Persze, a klubot utána is működtetni kell, tehát nem lehet hátradőlni. Próbálom mozgatni a kapcsolatrendszeremet, ám sokszor hiába hívok potenciális mecénásokat, befektetőket, olykor még a személyes találkozóig sem jutok el. Nem adom fel, 2006-ban is reménytelennek tűnt a helyzet, és mégis megtaláltuk a megoldást
– öntött tiszta vizet a pohárba Séllei.