Magyar foci sport

Walesben az dönthet, melyik csapat rántja előbb el a kormányt

A magyar válogatott kedden este Walesben játszik sorsdöntő meccset az Eb-kijutásért. Ha nyerünk, biztossá válik helyünk a részben hazai rendezésű kontinenstorna mezőnyében, ha nem, akkor viszont a kétes esélyekkel kecsegtető Nemzetek Ligája-playoffra bízzuk magunkat. Felvezető elemzés.

„Biztos vagyok benne, hogy három ponttal térünk haza Walesből” – nyilatkozta a sajtónak az Uruguay elleni pénteki felkészülési meccs (1-2) lefújása után a magyar válogatott csapatkapitánya, Dzsudzsák Balázs. Tény, hogy a mieinknek nincs sok választása: az egyenes ági Eb-kijutáshoz mindenképpen győzniük kell kedden este Cardiffban. Ugyanakkor az is tény, hogy ez finoman szólva sem tűnik egyszerű feladatnak.

Kezdjük a talán leginkább sokkoló megállapítással: Wales hazai pályán legutóbb nyolc és fél évvel ezelőtt, 2011 márciusában veszített el Eb-selejtezőt (Anglia, 0-2).

Az azóta eltelt időben ráadásul mindössze öt (!) olyan eredmény született a walesi csapat hazai tétmeccsein, amely nekünk most elég lenne a kijutáshoz (az utóbbi hat évben pedig csupán kettő):

  • Belgium, 0-2 (2012),
  • Horvátország, 1-2 (2013),
  • Szerbia, 0-3 (2013),
  • Írország, 0-1 (2017),
  • Dánia, 1-2 (2018).

Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a jelenlegi selejtező-sorozatban sem a horvát (1-1), sem pedig a szlovák (0-1) válogatott nem tudott nyerni Walesben, máris belátható: a papírforma bőven nem a magyar válogatott sikerét ígéri a – szokás szerint – sorsdöntő jelzővel felcímkézett mérkőzésen.

Mit mutatnak a számok?

A két csapat júniusi, budapesti meccsét kiélezett csatában, ugyanakkor magabiztos és jó játékot mutatva a magyar válogatott nyerte Pátkai Máté hajrában szerzett góljával (1-0). A walesi csapat azóta viszont zsinórban négy meccsen is veretlen maradt a csoportban, bár igaz, hogy a horvátok elleni hazai (1-1) és a szlovákok ellen idegenben elért (1-1) döntetlen mellett legyőznie csak Azerbajdzsánt sikerült (2-1, 2-0).

Ez a jó sorozat segített abban is, hogy helyreálljon a walesi közvélemény bizalma Ryan Giggs szövetségi kapitányban. A Manchester United korábbi csapatkapitánya és a walesi futball legendája ugyanis első néhány meccsén finoman szólva sem győzte meg a kétkedőket arról, hogy jó választás volt éppen őt ültetni a csapatot a 2016-os Eb-n egészen az elődöntőig vezető Chris Coleman helyére. Giggs egyébként minden logikus megfontolás ellenére abszolút nem számít kikezdhetetlen karakternek hazájában – ezt kiválóan mutatja, hogy már a kinevezése sem aratott osztatlan sikert a szurkolók körében.

Miután a walesi csapat első három meccséből kettőt is elveszített a selejtező-sorozatban, Giggsszel kapcsolatban egyre komolyabb kételyek merültek fel a nyilvánosságban. A kritikusokat elsősorban az zavarta, hogy bár a szövetségi kapitány megkezdte a csapat átalakítását, és rengeteg tehetséges, ígéretes fiatal játékosnak (Chris Mepham, Daniel James, Tom Lawrence, Harry Wilson, David Brooks, Ethan Ampadu) adott lehetőséget a válogatottban, a csapat játéka nem fejlődött elég ütemesen. Wales első négy selejtezős meccsén mindössze 4,06 xG-nyi – azaz egy bonyolult számítási rendszer alapján kalkulált, a lövések minőségét számszerűsíteni hivatott ún. várható gólt érő – helyzetet alakított ki az ellenfelek kapuja előtt. Ennél rosszabb mutatója egyedül Azerbajdzsánnak (3,88) volt a csoportban.

Az idén őszre ebben jelentős javulást állt be: Giggs csapata a szlovákok (1-1) és az azeriek (2-0) elleni idegenbeli meccseken dolgozta ki összes xG-je 47 százalékát, miközben a védekezésük éppen olyan kiegyensúlyozott maradt, mint az egész sorozatban.

Ha az ellenfeleknek engedett helyzetek minőségét számszerűsítő xGA-mutatót vesszük alapul, a walesi védelemnél mindössze négy jobb (dán, svájci, belga, francia) akad a teljes selejtezős mezőnyben. A képet tovább árnyalja, hogy hét meccs alatt a walesi védelem éppen ugyanannyi (67) bekapott lövésnél tart, mint a magyar – ám komoly különbség, hogy egy átlagos engedett lövés xG-értéke a walesieknél mindössze 0,081 (a mezőny 5. legjobb mutatója), míg nálunk 0,138 (43., az európai átlag: 0,12).

Lefordítva: a walesi védelem képes arra, hogy az ellenfeleket alacsony minőségű, jellemzően távoli lövések leadására kényszerítse, míg a magyar nagyon nem, sőt. (Ennek fényében még kifejezett bravúrnak is tekinthető, hogy Marco Rossi válogatottja 9,25 xGA-mutatójára „csak” éppen 9 gólt kapott eddig a selejtezőben.)

A beadásokra nagyon kell figyelnünk

Giggs tudatos csapatépítésének köszönhetően a sorozat végére egyértelműen megszilárdult a walesi válogatott gerince. A kapuban Wayne Hennessey (Crystal Palace) helye megkérdőjelezhetetlen, előtte a védelem két szélén Connor Roberts (Swansea) és Ben Davies (Tottenham) is kirobbanthatatlan, de szintén az eddigi selejtezők több mint felén kapott szerepet kezdőként a középhátvéd Chris Mepham (Bournemouth). A középpályán Joe Allen (Stoke City) mindössze egyetlen meccset mulasztott – eltiltás miatt –, mellette pedig többnyire Ethan Ampadu (RB Leipzig) szerepelt; leginkább Aaron Ramsey (Arsenal/Juventus) folyamatos sérülései miatt.

A támadósorban Daniel James (Man Utd) és Gareth Bale (Real Madrid) egyszer sem hiányzott a kezdőcsapatból, de a sorozat végére alapember lett Harry Wilsonból (Bournemouth is). Előretolt ékként pedig az a Kieffer Moore (Wigan) ágyazott meg az utóbbi meccsek sikereinek, aki klubjában az egész idei évadban feleannyi gólt szerzett, mint az elmúlt négy válogatott meccsén (2).

A walesiek 4-2-3-1-es alapfelállása labda nélkül általában 4-4-2-vé alakul, de a horvátok elleni hazai meccsen például 4-1-4-1-ben kezdtek, és esetileg három középső védővel is játszottak már a sorozatban. Ha a csapat erényeit vesszük sorra, akkor három dolgot kell mindenképp kiemeljünk.

1. Kompakt labda elleni játék, szilárd középső blokk

A walesi válogatott alapvetően reaktív focit játszik: az eddigi csoportmeccseken átlagban 43,9%-ban birtokolták a labdát, ez pedig nagyjából ugyanaz a mutató, amit Azerbajdzsán is fel tud villantani (43,2%). Komoly különbség viszont, hogy Giggs csapata tudatosan és tervszerűen mond le a labdáról annak érdekében, hogy ellehetetlenítse az ellenfelek támadójátékát. Itt egy példa a szlovákok elleni idegenbeli meccsről (ahol az ellenfél 69,5%-ban birtokolta a labdát, ám az xG-párharcot Wales 1,91-0,82-re nyerte):

A walesi csapat a félpályán kezdi a védekezést: a labdához közelebbi középső középpályás, Ampadu fellép a csatár (Moore) mellé zavarni a szlovák építkezést, miközben a mögötte megnyíló résbe bemozgó ellenfelet szinte emberfogással követi Williams. A védelmi négyes kompakt, a csapatrészek közötti távolság kicsi, nincsen szlovák játékos a „vonalak között”, így a hazaiak építkezése lelassul és kiszámíthatóvá válik.

Ugyanez pepitában: megint a félpálya környékén a walesi védekezés, igaz, ezúttal a horvát 4-3-3-ra hangolva 4-1-4-1-es alakzatban felállítva. Ampadu a „beállós” a csapatrészek között, Joe Allen a visszalépő Kovacicot zavarja és – mivel a védekező szerkezet kifejezetten kompakt –, a horvátoknak csak a vonal mellett van esélyül kihozni a labdát.

2. Védelem mögé tett labdák + az ellenfél szélső hátvédjeinek kimozgatása

A walesi csapat támadójátéka kifejezetten döcögősnek tűnt a csoport eddigi meccsein, ám így is találni olyan mintázatot a labdakihozatalaikban, amelyre kifejezetten érdemes lesz figyelnünk kedden. Nem meglepő módon a gyors szélsőikkel és a felfutó szélső bekkjeikkel van összefüggésben a dolog, mutatom:

Egy jellemző példa a walesi labdakihozatalra: Allen szedi fel a labdát a védőktől, majd egy csellel átjátssza a szlovák védekezés első vonalát, és megindul. Eközben Bale visszalép a jobboldali félterületben, amivel magára húzza az ellenfél balbekkjét, aki mögött terület nyílik. Ebbe a területbe indul be azonnal a felfutó jobbhátvéd, Connor Roberts.

A walesiek meccsenkénti átlagosan 12,8 beadása ugyan nem számít kirívóan soknak (a csoportban a horvátoknak több van, nekünk kevés híján ugyanennyi, a selejtezős csapatok átlaga pedig 13,96), ám mivel ezeknek a beadásoknak átlagosan a 35%-a pontos – ami a mezőny 15. legjobb mutatója –, egyértelmű, hogy figyelni kell, nehogy mögénk kerüljenek a széleken.

3. Beadások

James és Bale sebessége, Harry Wilson, illetve – az eddigi selejtezőkön mindössze egyetlen meccsen pályára lépő – Aaron Ramsey játékintelligenciája teremti meg a walesiek lehetőségét a beadásokra. Kieffer Moore bevetése óta egyébként Giggs csapata egyrészt többet is próbálkozik beadásokkal, másrészt magasabb is sikerrátája (a szlovákok elleni idegenbeli meccsen pl. 47%-ot villantottak a walesiek), mint a selejtezők korábbi szakaszában. Íme, egy példa:

James párharcot nyer a szlovák jobbhátvéddel (Pekarik) szemben, majd be is tudja adni mellette a labdát, amit ketten is várnak a tizenhatoson belül: egyrészt a középre húzódó, a hosszú oldalon érkező jobbhátvéd, Roberts, másrészt a taktikusan a tizenegyespont magasságába visszamozgó, lendületből érkező center, Moore. Bale eközben a második hullámban várja az esetlegesen lecsorgó labdát. (A helyzetből egyébként Moore gólt fejelt.)

Oké, de akkor most tényleg semmi esélyünk?

Ez bőven nem igaz. A magyar csapatnak természetesen van esélye a győzelemre, a walesi csapat ugyanis távolról sem verhetetlen, ráadásul ugyanúgy nem elég neki az üdvösséghez egy döntetlen, mint Marco Rossi válogatottjának. Következésképpen támadniuk kell, azaz sokkal kevésbé érvényesülhet majd a biztos védekezésre alapozott játéktervük, mint korábban.

Ha innen nézzük, akkor a meccs egyértelmű „chicken game” is lesz abban az értelemben, hogy rengeteget számít majd az, melyik válogatott „rántja el először a kormányt”, és ad fel valamennyit védelme stabilitásából annak érdekében, hogy döntő fölényt próbáljon kicsikarni magának az ellenfél térfelén.

Ebből a szempontból ráadásul a walesi válogatott egyensúlya kifejezetten aggasztónak tűnik, hiszen Ryan Giggs csapata az eddigi selejtezőkön többnyire csak akkor volt képes meggyőző támadójátékot villantani, ha jelentős kockázatokat vállalt például a szélső hátvédek magasra tolt helyezkedésével.

Utóbbi azért is érdekes körülmény, mert Wales a legtöbb gólját éppen szélen vezetett akciók után kapta a mostani selejtező-sorozatban.

A horvátok elleni hazai meccsen (1-1) Josip Brekalo baloldali cselsorozata után talált a hálóba a második hullámban teljesen tisztán érkező Nikola Vlasic:

A szlovákok elleni idegenbeli mérkőzésen (1-1) megint a vonalak mellett került bajba a walesi csapat, s engedett teljesen tiszta lövőhelyzetet a második hullámban, szemből a kapu elé érkező Juraj Kuckának:

És ki ne emlékezne: a júniusi budapesti meccsen (0-1) is abból kapták a gólt, hogy hagyták Korhutot zavartalanul galoppozni a baloldalon, majd a Szalai birkózása után lecsorgó labdára is az a Pátkai ért oda először, aki második hullámból támogatta az akciót:

Ha a fenti tanulságokból indulunk ki, akkor eléggé egyértelműnek látszik, hogy rengeteg múlik majd azon, melyik csapat tud fölényt kiharcolni a vonalak mellett. Ebből a szempontból komoly gond, hogy Marco Rossi a védelem egyik szélén sincsen könnyű helyzetben, hiszen a balhátvéd Korhut Mihály eltiltott, míg a túloldalon Lovrencsics Gergőnek és Bese Barnabásnak a formáját illetően merültek fel erős kérdőjelek.

Kádár Tamás sérülése miatt főleg balhátvédben nagy a gond, itt akár még az is előfordulhat, hogy az a Nagy Zsolt kap majd lehetőséget, aki pénteken Uruguay ellen debütált a nemzeti csapatban. Baráth Botondra középen van szükség, és mivel Willi Orbán is kidőlt a sorból, az is majdnem biztos, hogy a partnere – az Uruguay ellen mutatott gyengécske játéka ellenére is – Lang Ádám lesz a bekksor tengelyében. A meglepetésember az U21-es válogatottból utólag behívott Szalai Attila lehet a kezdőcsapatban.

A támadósor egyik szélén Dzsudzsák Balázs helye betonbiztos, és ha abból indulunk ki, hogy Marco Rossi mindegyik tétmeccsén kezdőként használta Sallai Rolandot, amikor a fiatal játékos bevethető volt, akkor a másik hely is elkelt a csapatban. A kérdés innentől a középpálya feltöltése – hiszen Szalai Ádámnak sincsen alternatívája centerben -: a sérüléséből felépült Nagy Ádám, illetve Szoboszlai Dominik indul a legjobb esélyekkel a kezdőcsapatba kerülésért, és nem lenne meglepő, ha a nagy meccsek embere, vagyis Pátkai Máté csatlakozna melléjük harmadikként (annál is inkább, mivel Kleinheisler László sem bevethető).

Egy ilyen felállásban egyrészt lenne esélyünk az erőteljes szélsőjátékra, másrészt Szalai révén számíthatnánk a centerposzton megnyert párharcokra is (az odavágón a magyar játékos 21 párharcából 11-et megnyert, ami a mezőny legjobb mutatójának számított). A budapesti meccsen remekül sikerült Joe Allen elszigetelése – a walesi játékmester mindössze 71%-os hatékonysággal passzolt –, elsősorban annak köszönhetően, hogy középütt szinte hézagmentesen zárt a magyar védelem:

Nagyon fontos lenne, hogy a walesiek minél többször kényszerüljenek felemelni a labdát – igaz, az első meccshez képest most hiányozni fog az az Orbán, aki rengeteg fejpárbajt nyert Budapesten, és az is igaz, hogy a walesiek most valószínűleg nem hamis kilencessel kezdenek majd – a középpályán, ehhez nyújthat némi segítséget a Rossi-csapat „gulyáspresszing” néven elhíresült letámadása, amit viszont ez Eb-selejtezőkön már kifejezetten ritkán vett elő a csapat.

Összességében tehát komoly bravúr, nagy meglepetés lenne a győzelem Cardiffban.

Nem csupán azért, mert a walesi keret jobb játékosokkal rendelkezik, és értékesebb is, mint a magyar; hanem főleg amiatt, mennyi kulcsembert kénytelen nélkülözni Marco Rossi és stábja. Igaz viszont, hogy ebben a helyzetben a magyar csapatnak semmiféle veszítenivalója nincsen, miközben a walesieket komolyan nyomaszthatja, hogy alig két éve hasonló helyzetben, szintén hazai pályán buktak el sorsdöntő vb-selejtezőt az írekkel szemben (0-1).

Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.