Magyar foci

„A magyar futball egy tornasor végére került gyerek, aki szeretne újra az elejére állni”

Magyarországon rendre visszatérő kritika, hogy a futballisták elfáradnak a meccsek végére, nemzetközi szinten nem bírják az iramot. Papp Károly erőnléti edző kutatásai szerint cirka 30-40 százalékos a lemaradásunk, de bizakodó, mert tíz éve még nagyobb volt a hátrány. A szakember a magas intenzitású edzésmódszerben  látja a jövőt, a fizikai határok feszegetéséről szóló rendszer már régóta alapja nem csak a labdarúgásnak, hanem számos más sportágnak is. Interjúnkból kiderül, Papp szerint miben van a legnagyobb lemaradása a focinknak, mennyire nyitottak az új módszerekre az itthoni edzők, miként az is, miért nem rossz gyerek a magyar futball.

Hogyan lesz a testnevelő tanárból erőnléti edző?

Tizennyolc évesen azt már tudtam, hogy emberekkel akarok foglalkozni. A szegedi főiskolán volt két remek tanárom, egyikük Nagy László, aki a labdarúgást oktatta. Az erőnléti edzői szakma akkoriban gyerekcipőben járt, nekem viszont tetszett, így Laci bácsi iránymutatásával ebbe az irányba léptem tovább. Gyetvai György szerepe is fontos, ő a rendszerekben való gondolkodást tanította meg nekünk. Ez az elemző, analitikus szemlélet a mai napig jellemzi a munkámat.

Ma már minden sportágban alapvetés, szükség van az erőnléti edzőkre. Miért éppen a futball mellett döntött?

Nagy Laci bácsi miatt. Tetszik, hogy ez a sportág nehéz fizikai feladatok elé állítja a játékosokat, tele van kihívásokkal. Az öltözői közeg is egészen egyedi, tele van élettel, pozitív, negatív energiákkal, csoportdinamikával.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Húszéves tapasztalatot szerzett a szakmában, dolgozott az NB I-ben is, van rálátása arra, manapság milyen a megítélése az erőnléti edzőknek?

Ez egy olyan szakmai irányvonal Magyarországon, aminek nincsenek évtizedes hagyományai. Néhány éve indult el a fejlődési folyamat, de még van lemaradásunk.

Vannak vezetőedzők, akik a saját filozófiájuk alapján jobban támogatják az erőnléti edzőket, mások kevésbé. Ami biztosan kijelenthető, a futballisták látják, mekkora hatással van a saját teljesítményükre az erőnléti edző, ezért partnerek a munkában.

A magas intenzitású edzésekről tart tanfolyamot. Milyen a fogadtatása itthon?

Évek óta tartok előadást. Hívtak már a Magyar Kézilabda-szövetségtől és az erőnléti edzői képzésekbe is bevontak. Az idén fogalmazódott meg bennem, hogy szeretném a saját filozófiámat egy rendszerbe rakni és azt megismertetni azokkal, akiket érdekel. Önkéntes tanfolyam lesz, senkinek sem kötelező, nem jár érte kredit, nem kötött licenchez. Azokkal dolgozom, akik minket választanak, érdeklődők és lelkesek, ezért nagyon élvezem az előadásokat. A legnagyobb örömöm, amikor jönnek a kérdések, telefonok, e-mailek és közösen keressük a megoldásokat.

Komoly kutatómunka van az előadások mögött, többek között a Barcelona és a Manchester United edzéseinek adatai is támogatták a tudományos hátteret.

Elsősorban olyan szakmai cikkeket használok, amelyek már átestek valamilyen tudományos szűrőn. Azokat veszem figyelembe, amelyek megfelelnek a kutatásmódszertan elveinek és szabályainak. Persze kiegészül a saját tapasztalataimmal, tudásommal és a kollégáim észrevételeivel is. A különböző nyugat- és dél-európai tanulmányok azt a célt szolgálják, hogy megértsük, mi okozza a magyar futball lemaradását.

Nagy intenzitású futball címmel megjelent könyve ezek szerint voltaképpen egy módszertani gyűjtemény?

A könyv tartalma már évekkel a kiadás előtt megvolt a laptopomban és a fejemben. Egy barátom, Nagy B. József nem kis rizikót vállalva felajánlotta, hogy kiadja a könyvet. Részben elemző, részben valóban módszertani könyv. Az alapját saját felmérések és vizsgálatok eredményei adták az elmúlt húsz évből, ezt vetettem össze hasonló módszerrel végzett nyugat-európai és dél-amerikai kutatások adataival.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Miben van a legnagyobb lemaradásunk?

Az intenzív mozgások gyakori megismétlésében. Egy top csapat játékosa 20-30 másodpercenként képes dinamikus akciót elindítani úgy, hogy technikailag sem hibázik bele. Ez az a mérföldkő, amit nekünk el kell érnünk. Azt látjuk, hogy az elit labdarúgó-kultúra és a magyar futball között az egyéni és ezáltal az egész csapatintenzitás a különbség. A javuláshoz többet kellene foglalkoznunk a magas intenzitású edzésmódszerek adaptálásával.

A Magyarországon általánosságban használt edzésmódszerek megfelelőek, csak gyorsabban és intenzívebben kellene a gyakorlatokat végrehajtani. Mért és mérhető adatokról beszélünk.

Sok kolléga látja ezt és abban bízom, ha ennyien azon vagyunk, hogy fejlődjünk, akkor sikerülni is fog.

Horvátország ezüstérmet szerzett a világbajnokságon, szerb focistákkal tele a Bajnokok Ligája mezőnye. Ez csak két példa a környező országokból. Hozzájuk képest is le vagyunk maradva? 

Szinte minden környező országot elemeztünk kollégáimmal, és azt mondhatjuk: igen. De nem csak a szomszédokat vizsgáltuk meg, akadtak olyan magyar labdarúgók is, akikkel beszélgettünk és pontosan azokkal a módszerekkel szembesültek, amikkel most foglalkozunk. Például Tímár Krisztián, akinek nemzetközi tapasztalatai vannak, nyitott a változtatásra és a fehérvári utánpótláscsapatánál gyakorlatban is adaptálta a HIIT módszereit. A másik Laczkó Zsolt, úgy tudom, ő is erre a pályára készül.

Azt mondta mérhető adatokról beszélünk. Mekkora különbségről van szó?

Egy magyar professzionális élcsapat és egy Bajnokok Ligája-szintű csapat között már csak 30-40 százalékos a különbség.

Ez rengeteg.

Tíz éve végzek méréseket a témában és pozitív irányban mozdultunk el, fejlődik a magyar labdarúgás. Ez szám tíz évvel ezelőtt ugyanis olyan 50-60 százalék volt. Azért nehéz a felzárkózás, mert mindenhol máshol is fejlődnek, így természetesen lassabb a folyamat. A még mindig nagy különbség ellenére sem gondolom, hogy a magyar játékosok rosszabbak lennének a horvátoknál, a szerbeknél. A sztereotípiákkal ellentétben azt láttam, hogy éhesek a sikerre és én még nem találkoztam olyannal, aki  nem akart edzeni.

Tavaly a Mol Fehérvár FC bejutott az Európa Liga csoportkörébe és bírta erővel. 

Ami külön figyelemre méltó, hogy aránylag szűk kerettel volt képes erre. Elég kevés játékossal szerepelt a Vidi, ami nagyon szép eredmény, de minden szezon egy új kihívás.

Mindennek az alapja az utánpótlás. Ott kezdődik a lemaradás?

Kisebb korosztályban már érezni lehet a sebesség és intenzitásbeli különbséget, de kamaszkorban már mérhető is, hogy nyílik az olló.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Ilyenkor már nincs visszaút?

Megfelelő módszertannal ledolgozható a különbség. Felnőtt játékosokkal is tudtam lemaradást kompenzálni. Még 30 éves játékost is fejlődési pályára lehetett állítani. Minden a módszereken és a futballista hozzáállásán múlik. Beszélhetünk mindenféle élettani és edzésmódszertani dologról, de a legfontosabb maga a játékos.

Az erőnlét csak egy szelete a futballnak. A többiben is érzékelhető hasonló szintű lemaradás?

Nem érzem, hogy így lenne. Egyébként is szeretnék a futballunk pozitívumaira figyelni. A magyar labdarúgásban könnyen találunk negatív dolgokat. Nem akarok „magyarfocizni”, annak örülök, hogy elindult a képzés, keresnek a kollégák és ebben a közegben dolgozhatok. Persze szembesülünk kihívásokkal, de az edzői pálya szépsége, hogy megoldást kell találni ezekre. Látom a hibáit és az erényeit is, de mindezzel együtt szeretem. Olyan ez, mint amikor az embernek van egy rossz gyereke.

De a magyar futball mégsem egy rossz gyerek, hanem inkább olyan, aki a tornasor végére került, de szeretne újra az elejére állni, ezért minden évben egy hellyel előrébb lép. Csak hosszú ez a sor.

Van különbség a külföldi és a magyar erőnléti edzők között?

Nem szeretem a sárdobálást. Nem szeretném sem a magyarokat, sem a külföldieket kritizálni.

Tegyük föl, a magyar klubok átállnak a magas intenzitású módszerekre. Mennyi idő alatt lehetne látni a fejlődést?

Magyarországon eddig még nem csinálták ezt soha rendszer szintjén, ezért erre a kérdésre nem tudok egzakt választ adni. Ami biztos, a nagy intenzitású edzésmódszerek forradalmát éljük. Elég Hosszú Katinka felkészülésének módszertanára gondolni. Ő klasszikus úttörője a HIIT edzésmódszernek, ugrásszerűen fejlődött az alkalmazásától. Minden sportágnak vannak specifikus részei, de az edzésmódszer alapkövei változatlanok. Ez a fizikai határok terhelése, sokszor kellemetlen, fájdalommal és légszomjjal járó feladatok ismétlése, mentálisan borzasztóan erősnek kell lenni a hosszútávú alkalmazásához. Az a sportoló, aki képes végigcsinálni, képzésbeli előnybe kerülhet.

Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.