Nehéz szezon van a háta mögött, hogy van?
Köszönöm, jól. A huszadik szezonomat fejeztem be az NB I-ben, túl vagyok a háromszázadik élvonalbeli meccsemen is, emellett 17. éve vagyok a FIFA-keret tagja. A sportolókhoz hasonlóan a játékvezetők pályafutása is hullámvölgyekből és hullámhegyekből áll, normálisnak tartom, hogy könnyebb és nehezebb szezonok követik egymást. Több mint 40 mérkőzést vezettem az elmúlt bajnoki szezonban, amelyeken természetesen akadtak hibás döntéseim is, de ez is hozzátartozik ehhez a munkához.
Kassai Viktor a legismertebb játékvezető Magyarországon, így a legtöbb kritika céltáblája is. Hogyan dolgozza föl, amikor csőstül ömlenek a megjegyzések?
Nyitott vagyok a szakmai kritikára, de számomra az a legfontosabb, hogy ki fogalmazza azt meg. Nem azt kell nézni, mit mondanak, hanem azt, ki mondja. Sokan soha nem látták még a labdarúgás szabálykönyvét, életükben nem fújtak a sípba, soha nem voltak még futballpályán síppal vagy zászlóval a kezükben, de azért megmondják, hogyan kell meccset levezetni. Emellett pedig sokan csak azért szidnak különböző fórumokon, mert ez a divat és viccesnek találják.
Amikor egy-egy fordulóban a másodosztályban vezet mérkőzést, az szakmai visszajelzés?
Az elmúlt évtizedekben mindig jellemző volt, hogy az NB I-es játékvezetők néhány mérkőzést levezetnek a másodosztályban is, ez abszolút nem újdonság. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ha ez éppen velem történik, akkor ennek hírértéke van, és azonnal úgy tálalják, hogy büntetésben vagyok, kikerültem az élvonalbeli keretből vagy egy osztállyal visszasoroltak.
Egy novemberi BL-meccsen Raheem Sterling földbe rúgott, amiért ön tizenegyest ítélt. A felvétel bejárta az internetet, mindenki erről beszélt. A BL-ben idén még nem volt videóbíró, amely segített volna a helyes ítélet meghozatalában. Hogyan lehet feldolgozni egy-egy ilyen hibát?
Az élet sok területére jellemző, hogy amit az ember tett, azt már nem lehet visszacsinálni. A sportban ez fokozottan igaz. Ott és akkor zajlik a mérkőzés, nincs „mi lett volna ha”. Hiába törekszik minden ember, minden játékvezető a tökéletességre, sajnos a hibáink végigkísérik az életünket és a pályafutásunkat. Természetesen nem mindegy, hogy milyen mérkőzésen hibázik valaki, de ahogyan a játékosoknak, úgy a játékvezetőnek sem ér véget egyetlen rossz ítélettel a pályafutása. A futballban ráadásul az a szép, hogy minden héten új mérkőzés van, a következő alkalommal ismét lehet bizonyítani azt, hogy az előző heti hiba csak egyszeri alkalom volt. Egy játékvezetői pályafutást, akárcsak a játékosokét, hosszú távon kell értékelni, nem csak egy-egy pillanatképet kiemelni és fókuszba állítani.
Természetesnek veszik a jó döntést?
Olyanok vagyunk mint a buszsofőrök: ha csak szimplán teszik a dolgukat és elviszik az utasokat egyik megállóból a másikba, senki sem köszöni meg nekik a munkájukat, de ha rácsukják valakire az ajtót, azt örökre megjegyzi a pórul járt utas. A játékvezetés is ilyen szakma, ezt el kell tudni viselni. Ez egy nehéz munka, amit nem könnyű jól csinálni, de a játékvezetők többsége szereti ezt a kihívást, ezt a stresszt. Kevés olyan bíró van, aki menekülne a nagy feladat elől. Azt szeretjük, ha nagy a tét, sok a néző és minél nagyobb a felelősség, mert ezeken a meccseken lehet kiemelkedni az átlagos játékvezetők közül.
Kiből lesz jó bíró?
Nagyon sok tulajdonság kell ahhoz, hogy valaki minőségi játékvezető legyen. A futballpálya nem kicsi, fizikailag bírni kell a tempót, napi fegyelmezett edzésre van szükség. A labdarúgás szeretete alapvető feltétel, hiszen aki életében nem rúgott labdába, kizárt, hogy jó játékvezetővé válhat. Mivel a játéktéren az egymással érdekellentétben álló játékosokat kell kordában tartanunk, ezért értenünk kell, mi zajlik a játékosok fejében. A heti felkészülésünk része, hogy rengeteg mérkőzést nézünk és folyamatosan szakmai klipeket elemzünk. A játékvezetés nem úgy működik, hogy a hétvégi bajnoki után hátra dőlünk, és várjuk a következő hétvégét.
Vezetett már a többi között BL-döntőt és Eb-elődöntőt is, itthon ritkaság az ilyen tapasztalat. Sok pályakezdő kér tanácsot öntől?
Nem csak tőlem, a többi rutinos bírótól is. Nekem is nagy lökést adott, amikor fiatal játékvezetőként Puhl Sándor, Vágner László vagy Bede Ferenc adott tanácsot egy-egy szakmai kérdésben. Szívesen segítünk azoknak, akik szeretnének tanulni. Emellett próbálunk a megyei játékvezetők munkájába is belefolyni, képezni őket.
Visszavonulása után is ebbe az irányba halad majd?
Majdnem harminc éve vagyok játékvezető, ebből húsz az NB I-ben, így az egész életemet meghatározta a labdarúgás és a játékvezetés. Ezt a tapasztalatot vétek lenne nem átadni a következő generációnak. Mindenesetre konkrét elképzeléseim még nincsenek, egyelőre az aktív pályafutásomra koncentrálok.
Összetartó közeg a játékvezetőké?
Abszolút, mivel a labdarúgásban csak magunkra támaszkodhatunk. Mi egészen más szemüvegen át nézzük a mérkőzéseket, mint a futball többi résztvevője. Ahol sok ember van – és Magyarországon közel háromezren dolgoznak a játékvezetésben –, természetesen akadnak súrlódások, de alapvetően összetartó közegnek tartom a magyar játékvezetést.
Videobíró a futballban
Ön az első játékvezető a világon, aki hivatalos FIFA-meccsen használta a videobírót. Azóta eltelt két és fél év, ma mit gondol az eszköz bevezetéséről, nagy segítség?
Minden technikai segítség elősegíti a labdarúgás fejlődését és a mi munkánkat is megkönnyíti. Több mint egy évtizede vezették be a játékvezetői csapaton belüli kommunikációs berendezést, aztán jött a gólvonaltechnológia és most a legújabb technikai vívmány, a VAR. Mindenképpen a labdarúgás hasznára válnak azok az újítások, amelyek segítenek a nagy játékvezetői hibák kiszűrésében.
Sokan úgy látják, nem hozta meg a kellő áttörést a rendszer.
Természetesen mindig lehet vitatkozni, a rendszer működésén és eredményein, de alapvetően elég csak azt megnézni, hogy a tavalyi világbajnokságon hány olyan büntetőt ítéltek meg a kollégák, amit nem adtak volna meg a VAR nélkül.
Szó van már róla, hogy az NB I-ben is bevezetik a rendszert.
Az MLSZ májusi közgyűlésén valóban elhangzott a bejelentés a VAR bevezetéséről, azonban ennek időpontjáról még nem történt bejelentés. Persze csodát a VAR-tól sem lehet majd várni, ettől nem fognak tapsolva ünnepelni minden játékvezetői ítéletet az NB I-ben, de biztosan nagyságrendekkel csökkenti majd a nagy bírói tévedések számát.
Nem reklamálnak emiatt még többet a játékosok?
A labdarúgásban az alapvető dolog, hogy a játékosok mindig reklamálnak. A szokásos játékos-játékvezető közötti párbeszédekben biztosan beépülnek majd a VAR-ral kapcsolatos megjegyzések, de nem gondolom, hogy a VAR miatt több lenne majd a szövegelés. Sokszor a játékos is tudja, hogy szabálytalankodott és a VAR használata után talán könnyebben belenyugszik a játékvezető döntésébe. Egy vitatott esetet több kameraállásból visszanézve sokszor hitelesebb és szakmailag megalapozottabb döntést tud hozni a játékvezető, mint amit eredetileg futás közben a másodperc törtrésze alatt egyszer, egyetlen szögből meghozott.
Mit mutat a tapasztalat, a szurkolók tisztában vannak azzal, mikor lehet, kell a videóbírót használni és mikor nincs rá lehetőség?
Nagyon komoly, csaknem százoldalas szakmai anyag van a VAR-ról, amely rendelkezik, amely arról rendelkezik, mikor és hogyan kell használni a rendszert. Szó nincs arról, hogy valaki hasraütésszerűen szalad ki a monitorhoz megnézni a felvételeket, aztán pedig a következő alkalommal nincs kedve visszanézni az esetet. Sokan viszont azt hiszik, ez így megy. Nem arról van szó, hogy egyszer így döntünk, egyszer meg úgy. A monitorok mögött is emberek ülnek, akik egyes esetekben szubjektív módon értékelnek egy-egy játékhelyzetet.
Az Egri-Erbstein Torna
Hétvégén egy amatőr tornán vezetett mérkőzést. Élvezte?
A játékvezetésben is mindenki a megyei osztályban kezdi, onnan juthat el magasabb szintre. A döntőt láttam, mivel én vezettem. A hétvégi amatőr torna döntőjében azért kicsit szokatlan volt az első pár perc, mivel az elmúlt 20-25 évben nem vezettem ilyen szintű mérkőzést. A futball, viszont futball minden szinten, nekünk játékvezetőknek az a dolgunk, hogy a szabályokat biztosítsuk a pályán függetlenül attól, hogy milyen játékerőt képviselő csapatok játszanak.
Bírói szemmel ez nehéz meccsnek számított?
Nem igazán. Három sárgát osztottam ki, alapvetően a játékosok sportszerűek voltak. Természetesen minden meccsen előfordul, hogy egy játékos nem érzi a sportszerűség határait, de egy játékvezetőnek ilyenkor résen kell lenni, hogy visszaterelje őt a normális kerékvágásba. A vasárnapi mérkőzésen ilyenre alig volt szükség.
Az amatőr játékosok lassabb tempóban játszanak, több technikai hibát is elkövetnek. Mik a legnagyobb különbségek a játékvezető szemszögéből a profikhoz képest?
A mai labdarúgásban fizikai állapot sok mindent meghatároz. Nem mindegy, hogy valaki futás közben le tudja-e kezelni a labdát, pontosan tud-e passzolni. Már az NB III-ban is remek fizikai állapotban vannak a játékosok, akik azonnal letámadják az ellenfelet és alig van terület átvenni a labdát és körbenézni egy passz előtt. A játékosok fizikai állapota és technikai képzettségük szintje befolyásolja leginkább a mérkőzések ritmusát. Ez a játékvezetőkre is igaz, hiszen a mai játékvezetésben komoly szinten már nem látni sétáló vagy az akcióról lemaradozó játékvezetőt, nekünk is állandó futás közben, minél közelebbről kell döntenünk a szituációkról.
Egy olyan kaliberű bírónak, mint ön mennyire fontos, hogy olyan rendezvényeken is szerepeljen, mint az Egri-Erbstein Torna?
Nem keresem, hogy minden hétvégén valamilyen rendezvényen részt vehessek, de ha olyan felkérést kapok, amelynek van sportszakmai értéke, akkor nem szoktam elutasító választ adni. Ehhez az kell természetesen, hogy passzoljon a felkészülésembe és ne ütközzön más programmal. Jó érzés volt újra a BVSC Szőnyi úti stadionjában belépnem, hiszen 1999-ben itt voltam első alkalommal asszisztens az NB I-ben. Ennek már húsz éve.
Nekünk, akik a profi labdarúgásban élünk és dolgozunk nem szabad elfordítanunk a fejünket az amatőr futballtól, hiszen sportágunkban nagyságrendekkel többen játszanak illetve vezetnek mérkőzéseket amatőr státuszban mint profiként és éppen emiatt számít a labdarúgás a tömegek sportjának és adja a labdarúgás más sportággal össze nem hasonlítható varázsát.
