Hosszú-hosszú idő után, talán Mezey Györgynek az 1990-es években megjelent könyve után újra kézbe vehetünk magyarul, magyar szakember által írt igazi futball-szakkönyvet, amely a világ egyik, ha nem a legmodernebb edzésmódszerét dolgozza fel jelen időben, azaz akkor, amikor azt a nemzetközi labdarúgás elitje is éppen alkalmazza.
A kötet szerzőjét, Bene Ferencet kérdeztük, aki jelenleg a magyar U18-as válogatott szövetségi edzője, előtte nagy sikerrel dolgozott a Nyíregyháza Spartacus szakmai igazgatójaként Elbert Gáborral, Lucsánszky Tamással és Szűcs Mihállyal. Korábban Dorogon ugyanebben a pozícióban Németh Szabolccsal, de talán legnagyobb sikerét edzőként érte el Gyirmóton, ahol történelmet írva először juttatta élvonalba a győri csapatot.
‒ A könyv címe: Taktikai Periodizáció, a XXI. század labdarúgásának edzésmódszere. Mindenki érti a címet? Mit jelent a taktikai periodizáció?
‒ Igyekezetem a könyvet is azzal kezdeni, hogy a főbb fogalmakat tisztázom. A lényege az, hogy az edző által kitalált játékot, játékmodellt egyfajta logikai struktúrába rendezi, és azon keresztül modellezi a játékosnak. Ilyenkor a játékos agya egy videófelvevőként működik, hiszen képeket rögzít, és a későbbiekben ezeket a tapasztalatokat, mintákat, képeket tudja előhívni a megfelelő helyen és időben. Mindig mérkőzésszituációt hozunk létre az edzéseken, és a labdarúgás minden eleme egyszerre van jelen az edzésgyakorlatokban.
Nem külön kondicionális, technikai, taktikai, mentális összetevők szerint áll össze az edzés, igazából nincs külön felkészülési és versenyidőszak, vagy legalábbis ez az edzésmunkában csak nagyon kevéssé látszik, hanem a játékos agyában próbáljuk a mérkőzéseken használandó összes elemet automatikussá tenni – magyarázta Bene Ferenc.
‒ Mióta dolgozik e módszer szerint? Vannak-e kollégák, vezetők itthon, akiknek a gondolkodásmódja hasonló?
‒ Először az interneten találkoztam a módszerrel, és valóban beszippantott. Aztán elkezdtem külföldi szakkönyveket tanulmányozni, és kerestem a lehetőségét annak, hogy a taktikai periodizációban jártás külföldi kollégákkal tudjak egyeztetni, konzultálni. Itthon előbb a Diósgyőr utánpótlásában, majd Gyirmóton a felnőtt csapatnál alkalmaztam, és természetesen a bevezetődben említett kollégákkal Nyíregyházán szervezett belső edzőképzések anyagában is szerepelt.
Azt kell mondanom, hogy kortól és előképzettségtől függetlenül mind a játékosok, mind az edzőkollégák nyitottak és fogékonyak voltak mindig.
‒ Az eredmények pedig – a módszernek, és természetesen az adott helyen benne szereplőknek köszönhetően – meglepően hamar jelentkeztek. A vezetőim egy része hagyta, hogy újat csináljak, de örömömre volt olyan is, aki azonnal értette, sőt segítette is az ilyen irányú munkámat. Az mindenképpen látszik, hogy a hosszú távon sikeres futball kultúrákban régóta alkalmazzák a taktikai periodizáció módszerét.
Ha csak néhány, a szurkolók számára is ismert nevet mondok, akkor Mourinho, Villa Boas, Carvajal és Sousa is ilyen alapokon dolgozik. Mourinho annak idején esélyesnek aligha tartott csapataival, a Portóval és az Interrel is ezért tudott nemzetközi kupákat nyerni.
‒ A könyv a taktikai periodizáció módszerét Spanyolországban, Portugáliában és Dél-Amerikában sikerrel működő módszerét mutatja „csak” be a magyaroknak, vagy van benne új elem is? Mennyi a módszer és mennyi benne Bene Ferenc?
‒ A labdarúgás annyira összetett és változékony játék, hogy biztosan nem a taktikai periodizáció az egyetlen sikerre vezető módszer, de az is tény, hogy az európai szakirodalom, mint a világ leghatékonyabb módszerét említi. Nyilván van egy komoly alap, amit aztán minden edző próbál a saját képére formálni, akár a saját népének hagyományai, szokásai okán, akár az adott klub filozófiájához igazodva, vagy az éppen adott csapatának a karaktere, összetétele szerint. Azt mondom, hogy ebben az edző maximum tíz-húsz tényező, ennyiben tér, ennyiben térhet el a módszer gerincétől.
Amit én újként igyekszem bemutatni a könyvben, az a gyakorlat. Nem titkolok el semmit, megmutatom, hogy a mindennapokban, mit csináltunk a DVTK-nál az utánpótlásban, és pontosan hogyan dolgoztunk Gyirmóton az akkori bajnokcsapattal, tehát a könyv mintegy negyven százalékát gyakorlati példák teszik ki.
‒ Hatvan százalékban természetesen azzal foglalkoztam, hogy pontosan bemutassam a taktikai periodizáció módszertanát.
‒ Kiknek szól a könyv? Kiknek nyílhat ki a világ a könyv által?
‒ Azt gondolom, minden edzőnek, dolgozzon akár a profi világban, vagy gyerekekkel az utánpótlás-futballban, de az amatőrök is bátran használhatják a módszert a felkészítésben. A módszertan szinttől és kortól függetlenül mindenhol alkalmazható. Nincs kirekesztett edzői réteg, sőt még a specialistáknak is fontos, hogy a módszert ismerjék. Van olyan fizióként dolgozó ismerősöm, aki megkeresett, és meg is vette a könyvet a MLSZ webshopjában, hogy elsajátítsa és használja a módszert a saját munkájában. De kerestek olyan szurkolók is, akik azt fogalmazták meg, azért akarják megismerni a módszert, amivel Mourinho és Sousa is dolgozik, hogy jobban értsék, lássák, amit néznek a tévében.
‒ Mi változhat, ha a könyv valóban közkinccsé lesz a magyar labdarúgásban?
‒ Talán onnan tudom megközelíteni a kérdést, hogy húsz éve, amikor elkezdtem edzőnek tanulni, mindig arra vágytam, hogy eljöjjön végre egy külföldi csúcsedző, aki mondjuk BL-döntőben dirigálta a csapatát, akár egy kisebb csapatot, és elmondja, mi a titok. A kulcs persze a tanulás, vagy a tanulás lenne, de mindenki csak sztorizott, a titokról nem mesélt senki. Most én ezt a régóta bennem meglévő hiányérzetemet próbáltam megszüntetni, vagy legalábbis segíteni a mai edzőknek, hogy bennük ne legyen ez a hiány.
A magyar edzők betekintést nyerhetnek abba, hogyan dolgozik a világ élmezőnye a felnőtteknél és az utánpótlásban egyaránt ‒ zárta szavait Bene Ferenc.
