November 1-én ünnepli 85. születésnapját a magyar televíziózás legendás alakja, Vitray Tamás, akivel a Borsvasárnapi száma közölt hosszú interjút. A beszélgetés során természetesen a labdarúgás is szóba került.
A kiváló riporter szerint rendjén való, hogy a közszolgálati csatorna közvetíti a hazai bajnoki meccseket. Arra nem reagált érdemben, hogy a piaci ár háromszorosáért vásárolta meg az NB I-es jogokat az MTVA, mert nem ismeri az árakat.
– A gond a játékkal van. Ha jó lenne a focink, ezt a kérdést nem tenné fel. Viszont így úgy érzi, bóvliért fizetnek sokat – vélekedett Vitray.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="500" width="800" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
– Néz amúgy televíziót?
– Főleg sportot, arról nem lehet leszokni. Gyerekkoromban Vasas-drukker voltam, de már nem tudom, kik játszanak. Holott a mai napig elmondom azt a tizenegyet, amelyik 1942-ben feljutott az élvonalba.
– A Feröer-meccset nézte?
– Inkább belenézegettem. Elszomorított, amit láttam. Ki-ki vérmérséklete szerint dolgozza fel, hogy régen „focinagyhatalom” voltunk, manapság pedig… Van, aki feladja, és többet nem nézi, de szerintem ettől nem lesz hazaáruló, csak az idegeit kíméli. A tribünön az atrocitások, a gyalázkodó kórusok is azért vannak, mert rossz a játék. Ha jó lenne, néznék megszállottan. Angliában az izgalmas meccsekért még azt is tudomásul vették, hogy néha angol alig játszik.
– Az angol foci a kedvence?
– Még azt is tudom, mióta. 1940 táján kezdődött. Még kissrác voltam, de már tudtam olvasni. Akkor jelent meg egy cikksorozat a későbbi Népsport főszerkesztő – és szépíró – Feleki László tollából, ha jól emlékszem, Magántanuló vagyok az Arsenal iskolájában címmel. Ragyogó portrékat, történeteket írt, ezeknek hatására kezdtem érdeklődni az angol foci iránt. De persze „fülig szerelmes”az Aranycsapatba lettem.