A Trend FM 94.2 Sportexpressz című műsorában Muszbek Mihály sportközgazdásszal beszélgetett a két műsorvezető, Harle Tamás és Újvári Gábor, amelyben Muszbek Mihály többek között a magyar foci gazdasági helyzetéről, az akadémiák működtetéséről, és a javaslatairól is beszélt.
A magyar labdarúgás nem tudja, hova tartozik
A globális piacon a kis országok alacsonyabb színvonalú bajnokságainak két útja van. Az egyik a „nevelek-eladok-visszapótlom-újra nevelek-újra eladok” vonal. A válogatott szereplését az idegenlégiós focisták tudása adja, a hazai bajnokságoknak nincs önálló értéke, a nemzetközi kupaszereplésben esélytelenek, főtáblára a legritkább esetekben jutnak. A bajnokságban nem azért van néző, és nem azért közvetít a tévé, mert csodálni akarják a nemzetközi eredményeket, hanem mert a „mi kutyánk kölykét” szeretnék nézni, mint például Szerbiában vagy Horvátországban. A másik ilyen vonal az az eset, amikor egy ország kevés játékost nevel. Amikor így tesz, akkor elsősorban a klubhagyományok és a leendő szponzorok miatt. Még egy spanyol piacon is ritkán jön ki egy első osztályban tartósan szerepelni tudó játékos, kivételek – mint például a Barcelona – természetesen vannak. De ezen klubokra általában a vásárlás a jellemző jegyezte meg a gazdasági szakember a rádióműsorban.
A magyar labdarúgás legnagyobb baja, hogy még nem döntötte el, melyik variációhoz tartozunk mi. A számok azt mutatják, hogy egy kis ország vagyunk, semmi esélyünk költségvetés és játékosérték alapján a nemzetközi piacon, a nemzeti válogatottunkat külföldön pallérozódó magyar játékosok alkotják. Nem döntöttük el a helyünket és a szerepünket, ezért nagyon ingadozunk. Bizonyos helyzetekben azt mondjuk, hogy 20 millió eurós költségvetés kell, de honnan? A másik helyzetben pedig azt mondjuk, hogy minek költenek ezek 20 milliárd forintot egy évben, ha egyébként a selejtezőkben mindig elvérzünk? Irányt kell szabni! Ezt pedig a pénz tulajdonosának, azaz jelen esetben a politikának kellene eldöntenie. Helyes, hogy a közpénz jelen van a labdarúgásban, a mértéke viszont kérdéses, az elköltése pedig pocsék. Magyarországon az akadémiák egy halom pénzt elköltöttek, gyakorlatilag eredmény nélkül – mondta Muszbek Mihály.
Rengeteg az akadémiák száma Magyarországon – feleslegesen
2008–2009 óta gyakorlatilag a klubok utánpótlásműhelyeit átnevezték akadémiáknak. Ma 27 akadémia van nyilvántartva Magyarországon, amely nem középiskolás, és nem is egyetemi fokon, hanem mesterképzésben képez játékosokat. A helyzet pedig az, hogy tömegtermelés van. Ameddig ilyen mértékű a közpénz jelenléte, vaskézzel a szövetségen keresztül kell az utánpótlást szervezni egy bizonyos nagyságrendig francia mintára. Négy-hat területi utánpótlás-központot – az én javaslatom szerint – a Magyar Labdarúgó Szövetségnek kellene működtetnie. Azt kellene mondania az MLSZ-nek, hogy az a klub, amelynek van pénze akadémiai vagy nem akadémiai szinten saját maga neveljen, de az állami forrásokat koncentrálni kellene területi elvek alapján. Ennek az alrendszere megvan a Bozsik-programban is, úgyhogy igazából nem kellene olyan sokat tenni érte. Ma a 27 akadémia sok Magyarországon, az állami források az akadémiák 90 százalékos költség ellátását jelentik, tehát a játékosképzés tulajdonosa az állam – jegyezte meg a közgazdász.
A szurkoló unja már ezeket a nyavalygásokat a pénzről, és a pénz által determinált meccsekről. Többek között a magyar szurkolók is úgy szocializálódtak, hogy a zöld gyepen dől el, ki a győztes. A Ferencvárosnak a mérleg szerinti saját vagyoni 211 millió forint, a játékosainak értéke pedig – a mértékadó transfermarkt.de szerint – 12,5 millió euró, azaz 4 milliárd forint. A Ferencvárosban lévő pénz a játékosok értékének kevesebb, mint 5 százalékát fedi le. Vissza kellene térni arra a dologra, ami szerint tartós eszközt csak tartós forrásból szabad venni. A nemzetközi versenyképességhez csak nemzetközi versenyképességű és árú futballistákat kell venni, ezt pedig a klubtulajdonos pénztárcájából a nulladik pillanatban. Nem ismert a közvélemény előtt, hogy az FTC játékosa, Oliver Hüsing milyen úton, mennyiért és hány évre érkezett a csapathoz. Ha ő most a Werder Bremenhez igazolt volna, akkor ezek az adatok egytől egyig fent lennének a honlapon. Kleinheislerről is és Nagy Ádámról is forintról forintra tudjuk, hogy mennyi pénz van a zsebükben. A legfontosabb dolognak azt tartom, hogy a futballista egy értéket teremtő eszköz, akit azért vesznek, hogy nézőket csalogasson a pályára, vagy a tévé elé, a nézőkön keresztül pedig szponzort hozzon. Egy tulajdonost a jelenlegi piac elriasztja – tette hozzá Muszbek Mihály a Trend FM Sportexpressz című műsorában.
