Az Újpest kínkeservesen, óriási küzdelemben győzte le a Velence megye I-es gárdáját a Magyar Kupában. A félidőben még vezetett az amatőr csapat, majd Kabát Péter két pontrúgásával fordított a szünet után az UTE, több gól pedig már nem esett. A mérkőzés teljes tudósítását és a többi eredményt itt olvashatják.
A Rangadó.hu mindkét gólszerzővel és vezetőedzővel beszélgetett.
Nebojsa Vignjevics, az Újpest edzője:
– Nem számítottam ennyire nehéz mérkőzésre, de abban biztos voltam, hogy kifejezetten motiváltak lesznek. Nem koncentráltunk eléggé és saját magunknak tettük kényelmetlenné a találkozót – persze a pálya állapota sem segített. A második félidőben nagyobb fokozatra kapcsoltunk és megfordítottuk a találkozót. A győzelemért jöttünk és sikerült is megkaparintanunk.
Kabát Péter, aki az Újpest segítségére sietett a második félidő elején:
– Az összkép alapján nem vagyok elégedett, de a góljaimmal természetesen igen. Nehéz volt ilyen talajon játszani, rendkívül sáros, mély volt a pálya. A meccs előtt féltünk, hogy nem rúgjuk be a helyzeteinket, aztán ők találnak egyet és onnantól oroszlánként fognak küzdeni – és ez pontosan így is történt. Rendkívül motiváltak voltak, ki akarták vágni a rezet. A Mester annyit mondott a félidőben, hogy mindegy hogyan, de jussunk tovább. Sikerült és ez a lényeg. Gratulálok nekik.
Pavlik József, a Velence SE edzője:
– Egy jó mérkőzést akartunk játszani. Számítottunk rá, hogy az Újpest közel a legjobb kezdőjével fog pályára lépni, mivel válogatott szünet volt a hétvégén és ez remek felkészülési lehetőség volt nekik a Paks elleni bajnokira. Az öltözőben az hangzott el a félidőben, hogy még nincs vége a találkozónak, ugyanígy koncentráljanak a második játékrészben is, sajnos azonban két gyors gólt kaptunk, ráadásul egy befújható tizenegyest vettek el tőlünk 2-1-nél. Így a meccs után minden játékos szájíze keserű kissé, mivel nagyon közel álltunk egy óriási bravúrhoz, kicsit úgy érezzük, ez egy félig megnyert mérkőzés volt, amit hathatós segítséggel veszítettünk el. Fizikálisan semmi differencia nem volt a pályán lévők között, hiába edzenek 7-8-at egy héten, a velenceiek pedig kettőt és mellette dolgoznak. Emelt fővel búcsúztunk, azon gondolkodtam, ha csak ennyi a különbség egy NB I-es és egy megye I-es csapat között, akkor hatalmas bajban van a magyar labdarúgás.
Király János, a Velence SE találatának szerzője:
– Jó érzés volt betalálni, de nem mentünk vele sokra. Azt azért nem akarom így kijelenteni, hogy karrierem csúcspontja volt ez a gól, hiszen még csak 28 éves vagyok. Bíztam benne, hogy sikerül vezetést szerezni, hisz anélkül nehéz meccset nyerni. Sajnos a nagyobb meglepetés már nem jött össze, pedig közel voltunk hozzá. Már az elejétől kezdve hittünk benne, hogy talán meglehet a továbbjutás, ez volt az alapja a jó teljesítménynek. Mezőnyfölényben voltak, abban nem tudtunk partiban lenni, de minden másban felvettük velük a kesztyűt.
