Székely György 2015-ben az 1860 München második csapatától tért haza Magyarországra, de az elmúlt két évben itthon nem találta számításait. A visszavonulás is megfordult a fejében, végül azonban hatalmas lehetőséget kapott a sorstól, hiszen Mainzban építheti fel újra karrierjét. A magyar válogatottal az U20-as világbajnokságot is megjárt, több helyen az „új Király Gáborként” emlegetett 22 éves hálóőrrel beszélgettünk az elmúlt időszakról.
– Az elmúlt fél évben nem volt csapata, hiszen 2017 nyarán közös megegyezéssel bontott szerződést a Paksi FC-vel. Hogyan viselte a mögöttünk hagyott időszakot?
– Az elmúlt öt hónapban többször megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a profi futballt, és új tevékenységet keresek magamnak – kezdte a Rangadó.hu-nak Székely György. – Eddigi pályafutásom legnehezebb időszakán vagyok túl, próbáltam persze túllendülni a legkeményebb pillanatokon is, miközben nagyon fájdalmas volt. Arra készültem és abban hittem, ha próbajátékra mehetek egy német vagy más külföldi klubhoz, fizikálisan megfeleljek a minimális elvárásoknak. Az utolsó pillanatban jött a mainzi lehetőség, ami egy óriási ajándék a sorstól, hiszen visszakerülhettem abba a közegbe, ahol igazán jól érzem magam. Ilyen szempontból számomra 2018 roppant pozitív évkezdés volt.
– Hogyan került kapcsolatba a német negyedosztályban vitézkedő TSV Schott Mainz vezetőivel?
– Holger Gehrke kapusedzővel dolgoztam már együtt az U20-as világbajnokságon, illetve a német szakember a mai napig az A-válogatott mellett dolgozik. Ő kötött össze egy német ügynökkel, rajta keresztül jött a lehetőség.
– Akadt az elmúlt időszakban ajánlata több helyről is?
– Egy másik német negyedosztályú, egy belga másodosztályú és egy magyar NB I-es klubnál jártam próbajátékon, mindenhol pozitív végkimenetelű volt a szereplésem, ám végül – több esetben – az utolsó pillanatokban kapusfronton mégis máshogy döntöttek a vezetők, így meghiúsultak ezen lehetőségek. Nem financiális kérdésekben nem tudtunk megegyezni, hanem egész egyszerűen a másik fél az utolsó pillanatban visszavonulót fújt.
– Milyen érvek szóltak végeredményben a Schott Mainz mellett?
– Emberileg roppant pozitív benyomást tett rám a vezetőedző, akivel a próbajátékomtól kezdve folyamatosan aktív kapcsolatban álltam. Amikor leültünk tárgyalni a szerződés tartalmáról, hosszúságáról, akkor nagyon emberi ajánlatot tettek elém. A lehetőség mellett, hogy újraépíthetem magam Mainzban, lakhatást, étkezést és egy szerény alapfizetést is ajánlottak. Ez a csomag és a vezetők hozzáállása nagyon szimpatikus volt számomra.
– Mit kell tudni az új egyesületéről?
– A klub rengeteg sportszakosztállyal rendelkezik. A Schott cég egy igazi nagyvállalat, üveggyártással foglalkoznak, itt Mainzban van a főhadiszállásuk, ez pedig a sportklubjuk, amit ők finanszíroznak. A klub a negyedosztályban szerepel, de roppant szervezett működést tapasztaltam az elmúlt hetekben.
– Néhány hete már Mainzban tartózkodik, milyenek az első benyomásai a klubról?
– Úgy érkeztem meg a csapathoz, hogy előzetesen sem a szakmai stáb tagjait, de a játékosok közül sem ismertem senkit. Mindezek tudatában szakmailag és emberileg is kihívásként élem meg, hogy körükben kivívjam a tiszteletet és a bizalmat. Most én vagyok az új fiú, azonban mindenki jelezte, bármilyen segítségre van szükségem, forduljak hozzájuk bizalommal. Tudják, új közegbe csöppentem, kell egy kis idő, amíg mindenbe belezáródok.
– Korábban megfordult már Németországban, könnyen megérti magát az új közegben?
– Nyelvi nehézségeim nincsenek, hiszen hét évet éltem már Münchenben, így németül tökéletesen megértem és kifejezem magam. Éppen emiatt is esett a választásom Németországra, hiszen tudtam, nyelvi problémáim nem merülhetnek fel, ez pedig nyilvánvalóan még egyszerűbbé és gyorsabbá teszi a beilleszkedést.
– Hogyan kell elképzelni a téli alapozást egy német negyedosztályú klubnál?
– Az első héten komoly erőnléti munkát végeztünk: jómagam rendre napi két edzésen vettem részt. Délelőtt egyéni, konditermi munkát végeztem, délután pedig a csapattal erőnlétfejlesztés, sok-sok száraz futás és atlétikai munka szerepelt a napirenden. A második héten már kevesebb volt az atlétika, így már dinamikus, pörgős, játékos feladatok is színesítik a palettát.
– A csapat jelenleg kiesőhelyen tanyázik a Regionalliga délnyugati csoportjában. Milyen célokért küzdenek majd tavasszal?
– Csakis a bennmaradásban gondolkozunk. A szerződésem is úgy néz ki, hogy ezen cél elérésével hosszabbítunk egy évvel. Egyéni célom, hogy előszámú kapus legyek a Mainznál, újra meccsrutinba kerüljek és persze a csapat hasznára legyek a lehető legtöbb mérkőzésen.
– Annak tudatában, hogy nemrég még a visszavonulás is megfordult a fejében, mennyire mer hosszútávon előretervezni?
– Kapkodni semmiképpen sem szeretnék, meglátjuk, nyáron milyen lehetőségeim lesznek. Középtávú célom, hogy másfél éven belül egy harmadosztályú klub szintjére tudjam magam felverekedni és ott bizonyítani. Itt, Németországban onnantól kezdve már profi futballról beszélünk.
– Mainzban csak a futballra kell koncentrálnia? Mivel telnek a hétköznapjai?
– Egyelőre most csak a focin van a hangsúly. Ahogy említettem, délelőtt van az erőnléti edzésem, majd – mivel nemrég érkeztem csak meg – a holtidőben a hivatali ügyeimet intéznem (bank, telefon, stb.). Este 18 órától másfél órás kapusedzésen veszek részt, utána pedig a csapattal folytatjuk a közös munkát. Ezentúl kaptam egy olyan feladatot is a klubtól, hogy kapusedzőként dolgozhatom a hét néhány napján, hiszen működik itt egy saját fociiskola gyerkőcökkel, velük foglalkozom.
– Hogyan érzi magát az új szerepkörben?
– Nem teljesen új ez a pozíció számomra, hiszen amikor az 1860 Münchentől hazatértem Újbudára, fél éven keresztül foglalkoztam már gyerekkel, akkor nagyon megtetszett ez a tevékenység. Minimális rutinom tehát már van.
– Még mindig csupán 22 esztendős, de már tudatosan készül a futball után életre is?
– Hosszútávon komoly ambícióm, hogy egyszer egy nagy európai klubnak a felnőtt csapatánál lehessek kapusedző, vagy egy akadémián utánpótlásedző. Mainzban mindehhez most kezdeti lépésként rutint szerezhetek, bővíthetem a tudásomat és fejlődhetek ilyen téren is. Természetesen egyelőre a hangsúly azon van, hogy kapusként újra felépítsem magam, szeretnék jó karriert befutni, majd azt követően a futballon belül maradni – lehetőség szerint Németországban.
– Emlegették az „új Király Gáborként”, szerepelt az U20-as világbajnokságon, nagy ígéretnek tartották, ám az igazi áttörést mindezidág nem sikerült elérnie. Mi lehet ennek az oka?
– A legnagyobb hibám eddigi pályafutásom során az volt, hogy túl korán jöttem el az 1860 Münchentől, nem voltam türelmes, nem vártam ki a soromat, ehelyett visszatértem a magyar közegbe. Az elmúlt két év nagy törés volt a pályafutásomban, de nem szeretnék hátrafelé tekingetni. Bizakodó vagyok, hogy mostani a váltással nyugat-európai közegben újabb kapuk nyílnak meg előttem és már csak felfelé vezet az utam.
