Ritkán adatik meg magyar játékosnak, hogy a Real Madrid ellen kezdőként léphet pályára, márpedig Sallai Roland ott volt a pályán kedd este a Bajnokok Ligájában. A ciprusi APOEL-ben játszó labdarúgó édesapja, Sallai Tibor és nagybátyja, Sallai Sándor a helyszínen, Nicosiában tekintette meg a 0-6-ra végződő találkozót, utóbbi rokon a Rangadónak számolt be az élményekről és tapasztalatokról.
– A meccs előtti órákban már óriási volt a forgalom, lelkesen hangoltak a ciprusi szurkolók az utcákon, óriási ünnepként fogták fel ezt a találkozót – kezdte honlapunknak Sallai Sándor, korábbi 55-szörös válogatott futballista. – Hatalmas szeretet veszi körül a csapatot, gondolom, a tévé előtt is hallható volt, hogy még nagy hátrányban is folyamatosan ment a szurkolás és az éneklés. Természetesen letört volt a hatgólos vereség után Roland: ki nem lenne az? De nagyszerű tapasztalatokat szerzett világklasszis játékosok ellen. Sokat találta magát szemben Marcelóval, testközelből érezte a nagy ritmust és labdabiztosságot. Rolandnak szintén megvannak a képességei, hogy ilyen szintű játékos legyen, úgy vélem, ha hasonló színvonalú bajnokságban játszana hétről-hétre, fél éven belül elérné ezt a szintet. Bízom benne, hogy az a tudás, amit én és az apja, valamint a környezete gyerekkora óta lát benne, hamarosan a felszínre tör, és sok örömet szerez a magyar szurkolóknak.
Az 57 éves korábbi válogatott labdarúgó azonban nem teljesen elégedett, szerinte unokaöccsét nem a megfelelő poszton játszatja a vezetőedző.
– Egyszer végre már a helyén kellene játszania, nem pedig szélsőként vagy csatárként – folytatta Sallai Sándor. – Ő az a fajta játékos, aki jól lát a pályán, oda teszi a labdát, ahova kell, „szeme van a labdáinak”, ahogy szokás mondani. Ettől függetlenül is jót tett neki az APOEL-be igazolás, hiszen miután hazajött a Palermóból, csak céltalanul tengődött. Jelenleg megfelelő körülmények között készül minden nap, tele bizonyítási vággyal és lendülettel, szerintem előbb-utóbb utol is éri magát, ha továbbra is ugyanennyi pluszmunkát elvégez.
Sallai aztán arról is beszélt, hogy a mérkőzés előtti nap egy ismerős arccal is találkoztak, hiszen az APOEL igazgatójaként dolgozik a klub korábbi labdarúgója, Svetozar Sapuric, aki az 1995-96-os szezonban együtt játszott a három magyarral, Kiprich Józseffel, Kovács Kálmánnal és Kozma Istvánnal, amikor bajnok és kupagyőztes lett a csapat. Vele tekintették meg Sallai Rolandék edzését, közben pedig rengeteget beszélgettek, sztoriztak és nosztalgiáztak, rajta keresztül pedig üdvözletét is elküldte a három „K”-nak Sapuric.
– Én 1987-ben játszottam itt Nicosiában Ciprus ellen a magyar válogatott tagjaként, akkor teljesen más volt a körítés, más volt a stadion és más minőségű edzőpályák álltak a játékosok rendelkezésére – emlékezett vissza Sallai Sándor. – Nagyon profi körülmények között készül Roli nap mint nap, ugyanakkor jelenleg is folyamatos fejlődés és építkezés zajlik, a napjainkban éppen öltözőket, lakásokat, szállodákat és kiszolgáló helyiségeket építenek a stadion köré. A ciprusi foci is nagyon sokat fejlődött, egyáltalán nem a rosszindulat beszél belőlem, de a magyar élcsapatokat is megelőzik. Nagyon sok külföldi játszik már az APOEL-ben és a ciprusi bajnokságban is, akiktől sokat lehet tanulni, rohamosan és sokat fejlődött az itteni foci, már csak abból kiindulva is, hogy évek óta szerepel valamelyik csapatuk a Bajnokok Ligájában – mondta a Rangadónak a korábbi védő, aki zárásként elárulta, beszereztek néhány csapatrelikviát az APOEL hivatalos shopjában, ahol kedvezményt is kaptak, miután megtudták az eladók, hogy ők Roland rokonai.
