Korábban beszámoltunk arról, hogy a Cercle Brugge profi szerződést kötött a klub fiatal magyar játékosával, Puskás Martinnal. A 18 éves támadó a Rangadó.hu-nak hosszabb interjú keretén belül mesélt a szerződéskötés részleteiről, jövőbeni céljairól és a monacói együttműködésről.
– A napokban hivatalossá vált, hogy profi szerződést kapott a Cercle Brugge-től. Milyen előzményei voltak a szerződéskötésnek?
– Hogy őszinte legyek, konkrétan szerződésre nem is számítottam még, mert itt Belgiumban, különösen a másodosztályban csak akkor ajánlanak szerződést az utánpótlás játékosoknak, ha már bebizonyosodott, hogy valóban elérték vagy rövidesen elérhetik az első csapat szintjét. A Cercle-nél az eddigi gyakorlat szerint azok az utánpótlás játékosok, akik esetlegesen elkezdhetik a nyári felkészülést az első csapattal, augusztus végén kapnak egy értékelést arról, hogy ajánlanak-e nekik szerződést, vagy sem. Ezért nagyon nagy meglepetés volt számomra, hogy már a felkészülés előtt felajánlották a lehetőséget. Őszintén szólva: nem számítottam rá!
– Szezon közben voltak érdeklődök máshonnét is?
– Jól sikerült a szezonom, aminek köszönhetően tavaszra két első osztályú klub is megkeresett. Ugyanakkor amikor meghallottam a Cercle hosszú távú terveit, valamint a szerződés ajánlatát, úgy éreztem, hogy a megkezdett úton kell tovább haladnom. Leginkább azért, mert így már most elérhetem azt a következő lépcsőt, amit szerettem volna: felkerülni az első csapathoz.
– Mit jelent ön számára pályafutása első profi szerződése?
– Évről évre tűzök ki célokat, és hála istennek, eddig minden tervemet sikerült megvalósítani. Erre az évre a stabil tartalék-csapatbeli tagságot tűztem ki, illetve azt, hogy tavaszra a felnőtt csapattal edzhessek, majd a következő évben a felkészülést már a felnőtt együttessel kezdhessem meg. Mint ahogy említettem, a szerződés nem szerepelt az ezévi terveimben, ez egy nem várt ajándék. A szerződés nagyon sokat jelent nekem, elismerése annak, amin eddig dolgoztam. Nehéz éveken mentem keresztül, semmit nem kaptam készen, keményen megdolgoztam minden apró eredményért. Próbáltam alulról felépíteni magamat, a szerződés egy jó visszajelzés arra, hogy jó úton haladok. A mostani szerződésem belga szinten az első osztályú csapatok között is igen jó szerződésnek számít. Ez lehetővé teszi számomra, hogy még profibb körülmények között készüljek, és tovább fejlődhessek.
– A 2016-2017-es idényben a tartalékcsapatnál (Cercle Brugge II) számítottak önre. Milyen szezont tudhat magam mögött?
– Az év nehezen indult számomra. Számítottam rá, hogy a tartalék csapatban már nincsenek biztos helyek, minden hétvégén négy, öt vagy akár hat játékos visszajátszik az első csapatból, persze a legtöbben támadók, és olyankor automatikusan ők játszanak. Az első két hónapban annak is örülnöm kellett, ha a kispadra odafértem. Az U19-es edzőm az előző év végén azzal a tanáccsal adott fel a tartalékba, hogy eddzek és dolgozzak úgy, hogy mielőbb bebizonyítsam: a felnőttből visszaadott játékos nem jobb az én posztomon, mint én magam. Természetesen próbáltam megfogadni a tanácsát, folyamatosan egyre több lehetőséget kaptam, a tavaszi szezonban pedig már szinte minden meccsen kezdőként számították rám.
– Milyen poszton számolnak önnel?
– Ellenlábas szélsőirányító a szerepköröm, hetes poszton. Ez már nem az a klasszikus vonalszélső, inkább egy szélről befelé mozgó támadót játszom. Erre a posztra nagyon sok példa van a mai modern fociban: Da Silva, De Bruyne, Mhitarjan, Mata, Hazard, Dybala, és még sokan mások. Gyakran cserélek posztot hosszabb-rövidebb időre mérkőzés közben a tízes vagy a nyolcas játékossal – helyzettől függően. A szezon második felében öt gólt és tizenkét gólpasszt értem el, a csapat a bajnokság második helyen végzett.
– Február óta látogathatja már az első csapat edzéseit. Milyenek a benyomásai a „nagyoknál”?
– Február óta hetente többször volt lehetőségem az első csapat edzésein részt venni. A színvonal nem volt meglepetés, tudtam mire számíthatok. Ami inkább meglepett, az a játékosok hozzáállása a fiatalokhoz. Már az első napokon, amikor korábban érkeztem a csapat-reggelire és leültem egy asztalhoz, az érkező felnőtt játékosok azonnal körém ültek, és úgy beszélgettek velem, mintha már évek óta ott lennék. Edzés közben is gyakran jönnek oda hozzám, tanácsokkal segíteni, bíztatni. Nagyon élveztem minden edzést, még akkor is, ha a magasabb szint miatt nem mindig sikerült minden úgy, ahogy szerettem volna. Ugyanakkor ez is a tanulási folyamat része.
– Milyen a kapcsolata a szakmai stábbal?
– Nehéz kérdés, őszintén mondhatom: nincs babusgatás. Mikor az első csapattal edzek, úgy kezelnek, mint bármelyik játékost: ha valamit rosszul csinálok, kijavítanak, ha jól, megdicsérnek, de nincs külön figyelem a „kicsinek”. Tudnom kell felvenni a ritmust magamtól. A tartalékban személyre szabott feladataim és tanácsaim vannak, ott kiemelten foglalkoznak velem.
– Meglátása szerint miben kell fejlődni, hogy meghatározó játékos lehessen a felnőtt csapat keretében?
– Legfőképpen a döntés- és mozdulat gyorsaságomon, hiszen ezen a szinten már nincs idő semmire, mindent azonnal, automatizmusokkal kell lereagálni, illetve tudatosan figyelni arra, hogy „nem agyalok túl” egy-egy megoldást. A másik, amiben fejlődnöm kell, az az egy-az-egy elleni agresszió, mert ha valaki nincs rá felkészülve, itt igen hamar lerántják róla a nadrágot, vagy kap méretes rúgásokat, ütéseket oda, ahol fáj. Persze nyilvánvalóan a játék minden elemében magasabb szintre kell lépnem, ha rendszeresen szeretnék pályára lépni az első csapatban.
– A Cercle Brugge felnőtt csapatának keretét böngészve láthatjuk, hogy a klub valóban számít a fiatalokra. Hogy érzi, jó döntés volt évekkel ezelőtt letenni a voksot a belga klub mellett?
– A Cercle hagyományosan egy flamand klub, ami azt jelenti, hogy akkor igazolnak külföldi játékost, ha nem találnak az adott posztra megfelelő flamand jelöltet. Szomszédoktól, idősebbektől azt hallottam vissza, hogy „elég jó játékos lehetek”, ha a Cercle szerződést adott nekem így, külföldiként; erre még nem nagyon volt eddig példa. Voltak, akik az utcán megállítottak gratulálni, természetesen ez nagyon jó érzés volt. Úgy érzem, hogy megbecsülnek, de semmit nem tesznek elém tálcán. Nincs bérelt helyem, se babusgatás, csak kemény munka minden nap. Nem foglalkozom azzal, hogy „mi lett volna, ha…”, az eddigi fejlődésemmel maximálisan elégedett vagyok, jól érzem magam Brugge-ben, és most csak ez számit.
– Mik a rövid, illetve hosszútávú céljai a Cercle Brugge-zsel?
– Általában mindig egy szezonra tervezek, mert már megtanultam, hogy egyik pillanatról a másikra 180 fokos fordulatot vehetnek az események. A jövő szezonra azt tervezem, hogy szeretnek a felnőtt csapattal edzeni, de ősszel meg biztosan én leszek az egyik játékos, aki visszajátszik rendszeresen a tartalékcsapatba. Tavaszra szeretnék eljutni odáig, hogy leülhessek a felnőtt csapat kispadjára, és folyamatosan gyarapíthassam a perceimet a felnőttek között. Az nagyszerű lenne, ha jövő tavasszal a Cercle visszajutna megérdemelt helyére, az első osztályba, én pedig egy új, hosszú tavú szerződést kaphatnék. Ez azt jelentené, hogy mind a csapat, mind én jól végeztük a dolgunkat.
– Édesapjától tudjuk, hogy 2017 tavaszától az AS Monaco hosszútávú partnerséget kötött a belga klubbal, melynek keretén belül szeretnék a Cercle-t a belga topklubok szintjére emelni – mind az utánpótlás, mind az első csapat tekintetében. Ez mit jelent a gyakorlatban?
– Amikor a szerződést felajánlották, akkor avatott be a technikai igazgató a tervekbe, hogy felvázolja számomra a jövőt, azt tudom elmesélni, amit tőle hallottam. A tervek szerint a Monaco komplett programot készít arra, hogy a Cercle egy éven belül újra első osztályú klub legyen, rövid időn belüli cél pedig egy top hatos klub kialakítása. Az utánpótlás rendszert olyan szintre szeretnék emelni, hogy Belgiumban a legnagyobb tehetségek elsődleges választása legyen a Cercle-ben játszani. Ehhez minden anyagi és technikai segítséget megadnak; szakemberekkel, tanácsadással segítik a magasabb szintre lépést. Az első évben esetlegesen kölcsön-játékosokkal is segítik az első osztályba való visszakerülést.
– Úgy tudom, hogy a szerződésem is annak a monacói filozófiának a következménye és megerősítése, hogy a saját nevelésű játékosok is szerepet kapjanak az első csapatban. Szó van arról is, hogy a kiemelt tehetségek számára rendszeresen Monacóban biztosítanak edzéslehetőséget a továbbfejlődéshez.
– Akár később egy monacói folytatás is elképzelhető ön számára?
– Erről ebben a formában még nagyon korai beszélni. Nem tartom kizártnak, hogy a Monaco a kiemelkedő tehetségek esetében a Cercle-es szerződést Monacósra cserélné, ami új perspektívákat nyithat mindannyiunk számára. Nagyon remélem, hogy ebből az együttműködésből a klub is és én is személyesen profitálhatok, izgatottan várom már az új szezon kezdetét.
