2016 nyarán szerződött Angliába a Debreceni VSC akadémiájának növendéke, Deczki Máté. Az akkor 16 esztendős – 2000-es születésű – hálóőrt természetesen az utánpótlásába igazolta a Stoke City, ám azóta keveset hallani róla, mi több, a márciusi összetartásra már nem hívták meg a magyar válogatottba. Pedig ő köszöni szépen, jól van. A Rangadó.hu Deczki Mátéval beszélgetett.
– Márciusban szinte az összes magyar labdarúgó-válogatottnak összetartása van, némelyikük tétmeccseken is pályára lép, lépett. Ön miért nem tagja az U18-as keretnek?
– Jó kérdés, de sajnos nem tudom az okát. Még az U17-es válogatott kvalifikációja során, az ősszel védtem [a magyar válogatott 4-0-s vereséget szenvedett – a szerk.], de azóta nem kaptam meghívót.
– Az ok tehát nem abban keresendő, hogy önnek a válogatott szünet alatt is bajnoki megmérettetései vannak.
– Nem hiszem, a szintén Stoke-os Szerető Krisztofer is a válogatottal edzett, játszott az Eb-selejtező-meccseken.
– Beszélt erről a szövetségi edzőkkel?
– Amikor legutóbb beszéltem velük, nekem nem mondtak ezzel kapcsolatban semmit. Nem indokolták meg.
– Beszéljünk Angliáról! Milyenek a körülmények, hogy megy a játék?
– A körülmények szerintem tökéletesek, minden adva van. Szerencsére jobbára a bizalmat is élvezem, én számítok az U18-as korosztály első számú kapusának. Ez persze nem azt jelenti, hogy ellustulhatok, továbbra is keményen edzek és mindent beleadok.
– Kap visszajelzéseket az edzőktől a teljesítményével kapcsolatban – azon túl, hogy továbbra is Ön kezd?
– Igen, minden mérkőzés után van meetingünk, ahol kielemezzük, ki hogyan játszott. Természetesen negatívumok is felmerülnek, amiken szintén végigmegyünk, hiszen így lehet fejlődni. Eddig nem volt panaszuk az összteljesítményemre, ami nem azt jelenti, hogy tökéletes vagyok, de elégedettek velem. Sokszor egyébként én magam egyedül is leülök, újra megnézem a találkozót, keresem azokat a dolgokat, amiket még fejleszthetek.
– Ön Debrecenből igazolt Angliába. Mi a különbség egy debreceni és egy Stoke-os bajnoki között a körülmények szempontjából?
– Ebben én nem érzek óriási különbséget. Persze ki lehet emelni olyanokat, hogy itt, Angliában jobb minőségű a gyep, de ezek csap apróságok. Magyarországon is ugyanúgy lejátszottuk a bajnokikat. A játékot illetően viszont már van differencia, gyorsabb, keményebb a futball, vagyis igazolják hírnevüket.
– Az edzésmódszerekben, felszerelésben sincs különbség?
– Anyagilag természetesen ég és föld a két klub, több speciálisabb eszközt, készüléket, edzőfelszerelést be tudnak szerezni.
– A magyarországi akadémiákkal kapcsolatban azok elterjedésekor már felvetődött ellenérvként, hogy nyugaton a diákszállások, kollégiumok helyett inkább családoknál helyezik el a fiatalokat. Mi a helyzet Stoke-ban?
– Családnál lakom, egy idősebb hölggyel és az ő lányával, valamint két csapattársammal együtt. Mindannyian angolok, ami óriási segítség volt már a legelején is, hogy elsajátíthassam a nyelvet. Egyébként öt-hat szobás lakásról beszélünk, nekem is külön szobám van. Debrecenben egyébként helyi lakosként otthon, a szüleimmel éltem, de lett volna lehetőségem kollégiumba is költözni.
– Melyik megoldást tartja üdvözítőbbnek?
– Jobb volna, ha Debrecenben is családokhoz költözhetnének a fiatalok. A legfőbb előnye ennek az, hogy az idősebbek sokkal inkább oda tudnak figyelni ránk, teszem azt mondjuk az étkezésünkre is, ami fontos meghatározója a labdarúgásnak.
– A csapatban egyébként hány különböző nemzetiségű játékos található?
– Talán össze tudnám számolni, de az biztos, hogy rengeteg, egész Európából gyűjtik a tehetségeket.
– A Stoke City az ifjúsági FA-kupában az elődöntőig menetelt. Mennyire volt ez váratlan siker, egyáltalán mekkora a sorozat presztízse, mennyien kíváncsiak a mérkőzésekre?
– Ez a kupa a korosztály egyik legrangosabbja, legalábbis az edzőnk szerint. Nem esélyesként indultunk neki a sorozatnak, igazából a negyeddöntőt tűztük ki reális célként, amiből elődöntő lett. Kiejtettük a West Hamet, a Nottinghamet, a Brightont és a Prestont is; az elődöntőben 6-0-ra kaptunk ki a Manchester Citytől az odavágón, a visszavágó pedig még hátra van. Én ennek ellenére is úgy éreztem, hogy volt esélyünk döntőbe jutni, ott pedig már bármi megtörténhet, hiszen a futball már csak ilyen. Ami a tétet illeti, a City ellen például 6-7 ezer néző is kint volt, vagyis az emberek élénken érdeklődnek az U18-as korosztály iránt is.
