Légiósok

Sallói István, a büszke apa

Egykori profi játékosként, légiósként is tudja, milyen nagy szó, hogy fia ilyen fiatalon Amerikába mehet futballozni, de azt is, hogy a tanulás milyen fontos a futball mellett.

Kapcsolódó cikkek

Mint szerdán kiderült, az amerikai profi ligában szereplő Sporting Kansas City, Németh Krisztián csapata szerződtette az Újpest 19 éves játékosát, Sallói Dánielt. A fiatal csatár nem csak focizni, tanulni is megy, egyetemre jár majd a futball mellett. Édesapja, a korábbi válogatott középpályás, jelenleg televíziós szakértőként is dolgozó Sallói István ezzel kapcsolatban beszélt érzéseiről és a szerinte fontos tanulságokról a Rangadó.hu-nak.

Köszönet Urbányinak

– Annak idején Győrben játszottam együtt Urbányi Pistával, akivel jó barátok lettünk. Az ő gyerekei szintén végigjárták az utánpótlást Kansasban, és ő kérdezte először tőlünk, Danit nem érdekelné-e Amerika. Így került ki 2014 nyarán középiskolásként, egy cserediák program keretében. Sokat tanulmányoztuk akkor, milyen egyetemi lehetőségek vannak, mert a célunk egyértelműen az, hogy egyetemre járjon és diplomát szerezzen. Úgy kellett teljesítenie kint, hogy ösztöndíjhoz jusson. Ez sikerült, remekül tanult, sok egyetem megkereste, de úgy voltunk vele, az érettségi miatt jöjjön haza, utána döntünk. Az Újpesttel megegyeztünk, hogy addig a második csapatban játszik, legyen egy kis rutinja – aztán úgy alakult, hogy nem csak a második csapat lett belőle. Urbányi Pista pedig már jelezte, hogy Vermes Péterék figyelemmel követik a pályáját. A fejlődése segített abban, hogy szerződést kapjon a profik között. Nem is álmodtunk erről – mondja Sallói, nem győzve hangsúlyozni a történetben a futballpálya mellett az egyetem fontosságát.

– Ha valaki egy évet eltölt az utánpótlásban, az már saját nevelésnek számít, ellentétben az európai három évvel. A motivációnk elsősorban az volt, hogy a tanulás is előtérben legyen Daninál, mert nagyon jól tudom, ez milyen fontos. Én harminchat évesen mentem el a TF-re annak idején, ami már elég késő. Amerikában remekül ösztönzik a tanulás és a sport összehangolását. Nyáron kezdi az egyetemet Kansasban.

Köszönet Vignjevicsnek

– Ha csak a második csapatban játszott volna Újpesten, valószínűleg az egyetemi bajnokságba szerződött volna Kansasban, nem a profikhoz. Rengeteget számított, hogy bemutatkozhatott az NB I-ben, bebizonyította, hogy alkalmas a profi focira. Szerencsére nagyszerű stábbal dolgozott, Nebojsa Vignjevics kiváló edző, Dani pedig megtapasztalta, milyen nyomás alatt, eredménykényszerben focizni. Mentálisan és fizikailag is fejlődött – elemzi a fia sikerének titkát a játékosként itthon a Videotonban, Kispesten és Győrben megfordult Sallói, aki a magyar válogatott szakmai stábjában nemrég megfigyelőként dolgozott, így az amerikai profi ligát is ismerte már korábbról.

– Németh Krisztiánt a válogatott megfigyelőjeként is figyelemmel kellett követnem, sokat beszéltem is vele. Nagyon gyors, fizikálisan erős bajnokság, amelyben a tanítható és tanult elemek is megjelennek. De az a rafináltság és kifinomultság, ami a magyarokra jellemző, jól jöhet Daninak. Ha ki tudja ezt domborítani, akkor lehet esélye, hogy stabil helyet vívjon ki a csapatban. Az első évben jobbára a második csapatban fog játszani szerintem, ha már idén bemutatkozhat az MLS-ben, az nagyon nagy dolog lesz.

A lényeg: tanulni, tanulni, tanulni!

Sallói Dániel karrierje sokféleképpen alakulhat, megkérdeztük édesapját, mi lesz a tanulással és az amerikai diplomával, ha netán vissza kell majd jönnie Európába játszani. Sallói István szerint egy ilyen forgatókönyv nem lehet akadálya az egyetem elvégzésének:
– Az egyetemet be tudja fejezni egy esetleges profi karrier után is, ha esetleg úgy alakul a pályafutása. De nagyon fontosnak tartom, hogy legyen valami a kezében, mert a profi pályafutás bizonyos értelemben egy csapda, pláne Magyarországon. Ha a karrierje magasra ível, kereshet annyi pénzt, ami miatt nem lesz létkérdés a tanulás, de ez nagyon bizonytalan dolog. Amerika azért jó megoldás, mert támogatja a sport mellett a tanulást.

Sallói annak idején Izraelben volt sikeres légiós, a kilencvenes években kezdtek már korlátok nélkül külföldre igazolni a magyar játékosok. Neki még nem volt esélye olyan karrierre, ami a fia előtt megnyílhat, persze tudja, hogy ehhez áldozatot is kell vállalnia egy labdarúgónak. Például nem árt már előtte tanulni.
– Nagyon irigylem a mai fiatalokat, hogy ennyire kinyílt számukra a világ. Az én időmben eleinte egyáltalán nem lehetett külföldre menni, később pedig limitált volt a légiósok száma. Ma már hatalmas lehetőségek állnak előttük, teljesen más dimenzió. Óriási lehetősége ez, ugyanakkor óriási verseny is, akár külföldön, akár itthon. Minket nem arra készítettek fel utánpótlás játékosként, hogy külföldre mehetünk, ma már a fiatalok eleve így indulnak. Ezért is fontos dolog például a nyelvtanulás, amit számomra meglepő módon hajlamosak elhanyagolni a fiatal játékosok. Daninál nagyon fontos volt, hogy kéttannyelvű gimnáziumba járt, tökéletesen beszél angolul, de spanyolul is tud. Ez már itthon is fontos, hiszen sok a külföldi edző és játékos.

Olvasói sztorik