– Melyik volt nehezebb: gólt lőni az északírek elleni selejtezőn, vagy tíz hónap alatt megtanulni lengyelül?
– A gól könnyű volt, de az odáig vezető út nehéz. Két év után kerültem vissza a válogatottba, ennyit kellett dolgoznom azért, hogy újra a legjobbak között játszhassak. Persze, a lengyel nyelv sem egyszerű, számomra semmi hasonlóság nincs benne a magyarral, mégis azt mondom, hogy a gólért kellett többet dolgoznom.
– Azt már hallhattuk, hogy folyékonyan beszéli a nyelvet. Az írás is megy?
– Azzal sincs gondom, sokszor e-mailben, SMS-ben kommunikálok, így beletanultam. Tanárnál csak néhány alkalommal jártam, aztán hatékonyabbnak bizonyult, ha ismerősöktől, a mindennapi életben sajátítom el a szavakat. Azért még így is akad olyan, amit nem értek, egy év alatt nem is lehet mindent megtanulni, de ha van valakinek türelme, hogy meghallgasson, el tudom mondani, hogy mikor mit szeretnék. Az iskolában németül tanultam, a Wislánál kezdetben angolul értettem meg magam, de ma már lengyelül beszélgetek a csapattársakkal.
– Korábban nyilatkozta, hogy naponta hat-nyolc órát tölt a klub edzőközpontjában. Mivel telnek az edzés utáni órák?
– Sokat járunk a csapattársakkal a Rynek nevű főtérre, éttermekbe, kávézókba. Egy szabadnapon legutóbb elmentünk Zakopanéba, a Magas-Tátra lengyel részének legfontosabb városába. Egy felvonóval lehetett felmenni a hegyre, csodás onnan a kilátás. Voltam már Auschwitzban, a koncentrációs táborban is. Amikor egy ilyen helyre eljut az ember, átgondolja az életét, a helyzetét. Ha van egy rossz napom, csak visszagondolok erre a látogatásra, és rájövök, hogy az enyémek nem is igazi problémák.
– Megismerik már az utcán?
– Rendszeresen. Ide, az interjúra éppen egy hamburgeresből jöttem, a pultos a kiszolgálás után azonnal kért egy közös fotót. Azt gondolom, Szombathelyen is pozitív megítélésű játékosnak tartottak, ám itt, Krakkóban sokkal inkább érzem a megbecsülést, mint otthon.
– A lengyel élvonalból nyolc forduló telt el, a Wisla a tizenegyedik helyen áll. Hétfőn elszenvedték az első vereségüket, mi volt a gond a Górnik Leczna ellen?
– Gyengén játszottunk, az ellenfél egy kontrából megszerezte a vezetést, utána pedig hiába volt nálunk sokkal többet a labda, nem tudtuk ezt gólokra váltani. Minden helyzetünk kimaradt, még egy büntetőt is elrontott a brazil csapattársam, el sem ment a kapuig a labda. Nagy baj így sincs, csupán három pontra vagyunk a dobogótól, két győzelemmel ott lehetünk az élbolyban. A Wisla nagy klub Lengyelországban, egyértelmű célunk idén, hogy nemzetközi kupaindulást érő helyen végezzünk, érmet nyerjünk.
– Lengyelországban többször bekerült a forduló válogatottjába, elismerik a teljesítményét. Meglepte, hogy a magyarnál erősebb bajnokságban tartozik a legjobbak közé?
– Először csak az volt a célom, hogy a kezdőcsapatba kerüljek, ezt sikerült felülmúlnom. Nagy dolog, hogy a szakma a legjobbak között tart számon, de még ennél is jobban örülök annak, hogy a szurkolók is így tesznek, megválasztottak már a hónap legjobbjának is. A foci a drukkerekért van, így az ő véleményük a legfontosabb.
– A válogatott harmadik a csoportjában, pótselejtezős helyen áll. A szurkolók matekoznak az utolsó két forduló előtt – ön szokott számolgatni?
– Egyelőre nyerjük meg a Feröer elleni találkozót, utána ráérünk a többiekkel foglalkozni. Kicsit visszatérve az északírek elleni selejtezőre, kettős érzéseim voltak. Egyrészt boldog lehettem a gólom miatt, mivel válogatott mezben betalálni számomra azt is jelenti, hogy tettem valamit az országért. Volt helyzetem két éve a törökök, és most a románok ellen is, azok sajnos kimaradtak, ezúttal viszont szerencsém volt, elém került a labda. A selejtezősorozatról pedig annyit: Magyarország nagyon megérdemelne már egy Európa-bajnoki részvételt, mi pedig mindent megteszünk ezért a hátralévő két fordulóban is.
– Korábban említette, hogy több magyar játékos neve is szóba került lengyel csapatoknál. Legutóbb Böde Dánielt hozták hírbe a Lech Poznannal. Ön szerint megállná a helyét?
– Bödét kiváló játékosnak tartom, minden csapatnak szüksége van egy olyan erős, jól fejelő támadóra, amilyen ő. Ha kell, két védővel a hátán is eljut a kapuig. Biztos, hogy a Lechnek is erősítést jelentene. A jelenleg itt játszó magyarok miatt van respektje a futballunknak, több más nevet is hallottam már, aki ideszerződhet az NB I-ből, ám mivel ezeket az újságokban még nem olvastam, nem szeretném elpletykálni őket.
– Ön mellett Nikolics Nemanja is rendszeresen tagja a forduló válogatottjának, vezeti a góllövőlistát. Sokat kérdezgetik önt a Legia támadójáról?
– Nikolicsról itt sokan azt hiszik, hogy szerb, így tartják számon. Mindig kijavítom, ha valaki ezt mondja, kiemelem, hogy a magyar válogatott támadójáról van szó. Természetesen pozitív itt a megítélése, senki nem gondolta volna, hogy egy magyar bajnokságból érkező játékos ilyen gólerős tud lenni az Ekstraklasában.
– Legközelebb az Európa-bajnoki selejtezőkre utazhat haza Magyarországra?
– Igen, persze csak akkor, ha meghívnak a keretbe. Bízom benne, hogy ott lehetek az utolsó selejtezőkön is, és abban is, hogy kiharcoljuk az Európa-bajnoki részvételt.
