A szezon előtt a pozsonyi Slovanhoz igazoló Priskin Tamás nem gondolta, hogy ekkora port kavar a döntésével. Profi labdarúgóként próbálja kezelni a helyzetet, valamint azt is, hogy csak a kispadon kapott szerepet a válogatott legutóbbi két tétmérkőzésén. A Magyar Lelátónak adott exkluzív interjúban a támadó elmondta: szerinte ott leszünk a franciaországi Európa-bajnokságon, a szezon végén pedig szlovák bajnok szeretne lenni.
– Sok kritikát kapott a Slovanba igazolása miatt. Számított ezekre?
– Nem számítottam ennyi kritikára. Nem szeretettem volna senkit bántani a döntésemmel, kaptam az élettől egy ilyen lehetőséget, próbálok vele élni. Amikor Győrbe igazoltam, még én sem gondoltam, hogy egyszer majd a Slovanban fogok játszani, de hát – mondom még egyszer – így hozta az élet – kezdte Priskin Tamás.
– Felvidéki magyarként speciális a helyzete. Ezzel együtt sem voltak aggályai?
– Nem is gondolkodtam azon, hogy ebből bármilyen probléma adódhat. Jött az ajánlat, és próbáltam profi focistaként dönteni.
– Mi döntött a pozsonyiak mellett?
– Innen jött a legkonkrétabb megkeresés. Nagyon nagy szerepet játszott a döntésben, hogy közel tudok maradni a családomhoz és Győrhöz. Emellett még fontos volt, hogy Európa Ligában induló csapathoz kerültem, valamint, hogy a bajnoki címre is esélyes a Slovan.
– Hogy fogadták a játékostársai, és a szurkolók?
– Nem volt semmi gond, jól fogadtak a társak. Az öltözőben mindenkivel jó a kapcsolatom. Talán azért is volt könnyebb a beilleszkedésem, mert beszélem a nyelvet. Továbbá az életem során jó néhány csapatban megfordultam már, szóval vannak tapasztalataim. Ami a szurkolókat illeti: úgy érzem, ők is elfogadtak.
– Hudák Dávid nyilatkozta nemrég, hogy a pályán magyarul beszél Saláta Kornéllal, ezzel összezavarva az ellenfelet. Ön is használja ezt a „taktikai elemet”?
– Igen, már előfordult, hogy a pályán is használtam a magyar nyelvet, ez helyzetfüggő. Az öltözőben viszont sokszor beszélek Kornéllal és Dáviddal is magyarul.
– Gyorsan sikerült bejátszania magát a kezdőcsapatban; tizenegy mérkőzésen négy gól szerzett. Elégedett magával?
– Azt mondom, hogy eddig elégedett lehetek. Az említett találatok mellett voltak még gólpasszaim is. Persze, nem szabad leállni, azon leszek, hogy a jövőben még jobb legyek.
– Mik a célok Pozsonyban?
– A legfontosabb, hogy bajnokok legyünk. Nem lesz egyszerű, mert van még néhány csapat, amelyik az első helyre pályázik. A saját teljesítményemről nem szoktam számokban jósolni. Az az elsődleges, hogy folyamatosan játékban és jó formában legyek. Ha ez így lesz, akkor ezzel párhuzamosan a gólok is jönni fognak.
– A magyar vagy a szlovák bajnokság erősebb?
– Úgy érzem, azonos szinten van a két bajnokság. Szlovákiában kicsit az erő, míg otthon inkább a technikás futball dominál. Nekem igazából mindkettő jól fekszik. Az erőfociból is ki tudom venni a részemet, de ha muszáj egy picit játszani, akkor abban sem vagyok hátrányban.
– Milyen a hangulat az öltözőben most, hogy a szlovák válogatott nagyon közel van az Európa bajnoksághoz?
– Az öltözőben ebből nem sokat lehet észrevenni. Bár a válogatott játékosok természetesen jó hangulatban tértek vissza, hiszen olyan eredményt értek el, ami számukra megfelelő, de nem volt ünneplés, hiszen már a következő mérkőzésre koncentrálunk.
– Önnek már sikerült kihevernie az észak-írországi meccset?
– Csalódott voltam, ezt a mérkőzés után is elmondtam. Nagyon sajnálom, hogy az utolsó percben kaptunk egy gólt. Ezt megváltoztatni már nem tudjuk, de az esélyünk még mindig megvan arra, hogy kijussunk. Sajnos a nehezebb utat választottuk, de szerintem meglesz a kijutás. A legfontosabb, hogy a következő két mérkőzésen gyűjtsük be a hat pontot, aztán meglátjuk ez mire elég. Ha egyenes ágon nem is, de pótselejtező után kell kivívni az Európa-bajnoki tagságot.
– Régen volt a válogatott keretében ennyi jó formában lévő csatár, mégis mindkét meccsen kezdett a klubcsapatában nem játszó Szalai, ön viszont csak csere volt. Hogyan kezelte mindezt?
– Profi játékosként ezt teljes mértékben elfogadtam. A szövetségi kapitány csereként számított rám, én pedig így próbáltam a legtöbbet hozzátenni a csapat sikeréhez. Bármennyi percet is kapunk, a legfontosabb, hogy maximálisan tegyük oda magunkat, és próbáljunk segíteni a csapatnak.
– De azért bizonyára többre számított, mint a két meccsen fél óra…
– Minden labdarúgó minél több játéklehetőségben reménykedik. A válogatott viszont nem arról szól, hogy megsértődjünk a kispad miatt. Én nagyon örülök, hogy legalább csereként pályára léptem, és bízom benne, hogy ezzel segíteni tudtam a csapatnak.
