Amint arról a Rangadó.hu helyszíni tudósításban beszámolt, a magyar U21-válogatott kedden 3-0-ra kikapott Olaszországtól a székesfehérvári Európa-bajnoki selejtezőn. A lefújás után Róth Antal szövetségi edző érdeklődésünkre úgy vélekedett, válogatott szinten elfogadhatatlan, hogy valaki fegyelmezetlenség miatt nem csinálja meg azt, ami a feladata lenne a csapatjátékban.
– Alaposan felkészültek az olaszok játékából, taktikájából. Mi az, amit a terveknek megfelelően sikerült végrehajtani?
– Igazából talán azt lehet mondani, hogy mindössze negyedóráig, húsz percig tudtuk betartani azt, amit szerettünk volna kilencven percen keresztül végrehajtani – mondta a Rangadónak nyilatkozva Róth Antal, a magyar U21-válogatott vezetőedzője. – Ismertük az olaszok erényeit, nyilván azt a kevés hibapontot is, ami esetleg található a játékukban. Csak negyedóráig, húsz percig sikerült őket kontroll alatt tartanunk. Hogy miért, annak sajnos nem tudom a konkrét okát. Onnantól kezdve futottunk az események után.
– Végig nagy fölényben volt az ellenfél, az első és a második félidő mégis különbözött, hiszen a szünetben még gólnélküli döntetlen volt az állás, a második játékrészben viszont az olaszok háromszor is betaláltak…
– A szerencsének és Gulácsi Péternek köszönhető, hogy nem hátránnyal mentünk a szünetre. A félidőben kissé indulatosan mondtam is a játékosaimnak, tegyük össze a két kezünket, hogy null-null az állás. Innentől kezdve a második félidőben ugyanazt szeretném látni, amit az első negyedórában, hogy akaratosak, fegyelmezettek és alázatosak vagyunk a csapatjáték iránt, és amiket megbeszéltünk, azokat tartsuk be! Értetlenül állok a dolog előtt, ugyanis többen is a csapatjáték ellen vétettek, ami azt jelenti, hogy nem voltak a megfelelő helyen, és onnantól kezdve már fölösleges ragozni a dolgot. Lehet, hogy a párharcok elől menekültek, amelyeket zömében az olaszok nyertek. Nem tudom, és nem is akarom megmagyarázni, mert válogatott szinten elfogadhatatlan, hogy valaki fegyelmezetlenség miatt nem csinálja meg azt, ami a feladata lenne a csapatjátékban.
– Akadtak olyan hibák, fegyelmezetlenségek, amelyek már az írek ellen is megmutatkoztak?
– Igen, voltak, de ott nem olyan jellegűek, hogy például nem volt meg a szándék. Ütemkésések esetleg, meg később reagáltak egy-egy szituációra, de legalább reagáltak! Most pedig reakciókat sem láttam azoktól a játékosoktól, akiknek ez a feladatuk! Ilyenkor ráfoghatjuk arra, hogy a magyar másodosztályban szereplő védelem ellen játszott a Serie A-s csatársor, de egy csapat védekezése mindig az egész csapattól függ, mind a tíz játékostól, úgyhogy én senkit nem mentek fel alóla. Több segítséget kellett volna nyújtani, mert mi nem tudjuk megoldani a védekezésünket úgy, hogy többen nem teszik hozzá a magukét. Nekünk egységesen, tíz emberrel kell tudnunk védekezni ahhoz, hogy közel legyünk a nemzetközi topszinthez, vagy hogy versenyképesek legyünk. Ha nem tesszük ezt meg, attól a pillanattól kezdve olyan hátrányba kerülünk, amit az ellenfelek ezen a szinten könyörtelenül ki fognak használni. Egyébként az is elgondolkodtató ilyen szempontból a csütörtöki, írországi meccs után, hogy az a találkozó annyit kivett a lábakból, hogy keddre sem tudtuk kipihenni. Nagyon remélem, hogy nem így van, de talán ez az egyetlen elfogadható indok, olyan szempontból, hogy ez a játékosoknak nem róható fel, mert egyszerűen nincsenek hozzászokva a magas iramhoz. Pedig erre a mérkőzésre nem mondható, hogy magas iramú lett volna.
– Ez egyébként sem egy kimondottan könnyű selejtezőcsoport, de két vereség után a folytatás még nehezebbnek ígérkezik. Hogy látja az esélyeket?
– Már a sorsolás pillanatában nehezen szembesülünk azzal, amikor ki kell mondanunk, hogy nem mi vagyunk az esélyesek. Mindenki azt gondolja, hogy attól a pillanattól kezdve nem is akarunk mérkőzést nyerni, meg teljesen mindegy, hogy mi az eredmény. Ez persze nem így van. Az olaszok játékerejét ismerjük. Nem a nagyválogatottból, hanem a korosztályos eredményekből indulunk ki, és csak az U21-et nézzük, akkor látjuk, hogy az első kalapból talán a legnehezebb ellenfelet kaptuk. Ellenük nagyon jónak kell lenni, hogy egy csapat eredményes legyen. Ehhez kell egy erős korosztály. Volt olyan időszak, amikor versenyképesek voltunk velük és le is győztük őket, ez most nem annak a korosztálynak tűnik. A bajt tetézte még az is, hogy elég sokan hiányoztak, tehát szűkültek a válogatási és a változtatási lehetőségek. Aztán nem beszéltünk még a törökökről, akik ugyanolyan jó játékerőt képviselnek, mint az olaszok, de mi csak akkor látjuk őket, amikor összehoz velük az élet, és szembesülünk azzal, ami a valóság. A valóságnak nem örülünk, pedig ennek okai vannak. Nem akarom most kifejteni ezt a történetet, de ha az U19-válogatottak eredményeit nézzük, akkor is azt látjuk, hogy az olaszok kijutnak az Európa-bajnokságra, mi viszont zömében nem. Azaz van egyfajta távolság. Amikor az U21-korosztályba lépnek, az a felnőtté válás igazi kulcsmomentuma. Azt látjuk, és a mostani meccs is azt bizonyította, hogy az a távolság, ami korábban is megvan, elkezd nőni. Ennek én két fő okát látom. Az egyik nyilván a versenyeztetésben keresendő. Ezek a játékosok akkor fejlődhetnek önmagukhoz képest is sokkal jobban, ha megfelelő színvonalon és megfelelő számban tudják megmutatni azt, hogy ők milyen komoly futballisták. Mindkettővel, a színvonallal és a mérkőzésszámmal nekünk problémáink vannak akkor is, ha az itthon játszókat, és akkor is, ha a külföldön játszókat vesszük. Ezt a különbséget pedig csak gyakorlással meg taktikával – mint látjuk – nagyon nehezen lehet eltüntetni.
