A magyar U21-válogatott kedden 3-0-ra kikapott Olaszországtól, Európa-bajnoki selejtezőn, Székesfehérváron. Hogy nem 10-0 lett a végeredmény az itáliaiak javára, az leginkább a magyar kapusnak, Gulácsi Péternek köszönhető, aki az első félidőben óriási bravúrokat mutatott be. A második játékrészben három alkalommal már ő is tehetetlennek bizonyult, ezzel együtt az ő teljesítményét nem érheti kritika.
Az angol Hull City 21 éves hálóőre a lefújás után a Rangadó.hu kérésére értékelte a mérkőzést, és szóba került a múlt heti, Írország elleni vereség is.
– Nagyjából csak önnek köszönhető, hogy a félidőben gólnélküli döntetlen volt az állás. Hogy látta belülről?
– Az első húsz-huszonöt percben, ahogy megbeszéltük, minden rendben volt – kezdte a Rangadónak nyilatkozva Gulácsi Péter. – Az olaszoknak igazából nem is volt helyzetük, csak egy-két távoli lövés, de azokba is bele tudtunk lépkedni. De ahogy ezeket a dolgokat elkezdtük egy kicsit feladni, a széleken megnyitották a területeket, nem értünk oda, lemaradtunk, nem játszottuk azt a fegyelmezett játékot, amit kellett volna. Ezeket a területeket ők jól kihasználták, és helyzeteket tudtak kialakítani. A kapusnak meg az a dolga, hogy ha ez megtörténik, akkor próbálja ezeket a helyzeteket kivédeni. Sajnos mindez ugyanúgy folytatódott a második félidőben, a végén pedig annyira kinyílt a pálya, hogy az olaszok úgy alakítottak ki helyzetet, ahogy akartak. Nagyon gyors csatárral játszottak, és folyamatos veszélyt jelentettek.
– Ezekre a fontos dolgokra a meccs hevében mennyire tudja felhívni a védők figyelmét? Mennyire tud kommunikálni a többiekkel?
– Amennyire tudtam, felhívtam ezekre a társaim figyelmét. Utána nyilvánvalóan az ő felelősségük, hogy ezeket végrehajtják-e. Ez egy nagyon jó olasz csapat, ezt sem szabad elfelejteni. Ezt csak egyféleképpen lehet ellensúlyozni: fegyelmezett játékkal és koncentrációval, ami az első húsz perctől eltekintve sajnos nem volt jellemző ránk.
Szerdán a Bódi Ádámmal és a Róth Antallal készült interjúnkat is elolvashatják, itt, a Rangadó.hu-n!
– Össze lehet-e hasonlítani az írek és az olaszok elleni vesztes meccseket?
– Minden vereség fájó. Az Írország elleni vereség azért fájó, mert minőségében az egy gyengébb csapat, mint ez az olasz. Ott sokáig döntetlenre álltunk, és megvoltak a lehetőségeink a vezetés megszerzésére is. A mostani vereség pedig azért fájó, mert hazai pályán, magyar közönség előtt nyújtottunk ilyen produkciót. Mint mondtam, egy nálunk erősebb együttes ellen sokkal fegyelmezettebben, sokkal jobban összpontosítva, sokkal nagyobb önbizalommal kell futballozni, mert valamivel ellensúlyozni kell a minőségbeli különbséget.
