Nagyon reméljük ugyanis, hogy mihamarabb megtöri valaki a gólcsendet. Azonban ha Bernd Storck szövetségi kapitány júniusban a sok sérültre és hiányzóra panaszkodott, akkor két hónappal később sem lettek kisebbek a gondjai. Bár az utóbbi meccseken a válogatott gyakorlatilag minden játékelemben csődöt mondott, és óriásit kell javulnia, a legszembetűnőbb a kínzó gólképtelenség.
Persze hiba lenne, ha mindent a csatárok nyakába varrnánk, hiszen ha csak az előző Eb-selejtezőket nézzük, megállapíthatjuk, hogy kevés gólt szereztünk ugyan (a tíz csoportmeccs alatt mindössze 11-et), és minden csapatrész kivette a részét a szerény góltermésből, de mégis a középcsatároknak jutott a legnagyobb szerep.
Még Pintér Attila irányítása alatt Priskin Tamás talált be az északíreknek, aztán Dzsudzsák Balázs szélsőként mentett pontot Bukarestben, majd Szalai Ádám döntötte el a feröeri meccsünket, Gera Zoltán középpályásként fejelt gólt hazai pályán a finneknek, utána Stieber Zoltán keserítette az északiakat Helsinkiben, majd Guzmics középhátvédként használt ki egy északír védelmi megingást Belfastban. Aztán jött Böde Dániel, aki csereként beállva duplázott és mentette meg a válogatottat az itthoni égéstől Feröer ellen. Ha idevesszük a csoport záró meccsét, a görögök elleni 4-3-as vereséggel végződő flúgos futamot, ahol Németh Krisztián kétszer, Lovrencsics Gergő pedig egyszer volt eredményes, akkor a középcsatárok által szerzett gólok aránya 4/11, a 16 megszerzett pontunkból hat csak az általuk eldöntött meccseknek köszönhető.
Nem beszélve Priskin pótselejtezős bombájáról a norvég kapuba az Üllői úton, ami szintén sorsdöntőnek bizonyult.
Szalaiban bízhatunk, de …
A mostani vb-selejtezők alatt Szalai rázta magát meg a legjobban, betalált Lettország, Svájc és Andorra ellen is, más kérdés, hogy a svájciak elleni dupla aligha gyógyír bárkinek a fájó vereségre, illetve a lettek és az andorraiak ellen szerzett gól sem volt feltétlenül sorsdöntő. Rigában a megnyugtató másodikat szerezte a Hoffenheim csatára a 2-0-s győzelemmel végződő meccsen, Andorra ellen pedig a 88. percben a kegyelemdöfést vitte be a vendégeknek a 4-0-s összecsapáson.
További probléma, hogy a legjobb formában lévő csatárunk, Nikolics Nemanja bejelentette: a következő vb-selejtezőkön köszöni szépen, de nem szeretne pályára lépni. Eddig ő is inkább szélsőt játszott ugyan a válogatottban, – ha egyáltalán beállította Storck – de az utóbbi mérkőzések kilátástalansága megnyithatta volna előtte az utat a kezdőbe és akár kedvenc posztján, középső támadóként is szerepet kaphatott volna.
Marad az egy csatár?
Több mint valószínű, hogy a kapitány továbbra is ragaszkodni fog az egy középcsatár játszatásához, akit két oldalról majd szélsők támogatnak. Ha pedig így lesz, elképzelhető, hogy kényszerből akár olyat is középre vezényel, aki eddig szélsőként szerepelt. Nézzük, kik jöhetnek szóba!
Priskin Tamás: a nyáron igazolt haza a Slovan Bratislavától a Ferencvárosba, és egyelőre túlzás lenne azt állítani, hogy nagy formában van. Szerzett ugyan gólt az Európa Ligában a Jelgava ellen és a bajnokságban az Újpestnek is betalált, de ennél sokkal többre képes. A következő pár hétben éppenséggel össze is szedheti magát. A szövetségi kapitány fellélegezne, hiszen ha jó állapotban van, Priskin rendre megbízhatóan teljesít.
Németh Krisztián: ha abból indulunk ki, hogy egy eddig inkább szélsőként bevetett támadó is szóba jöhet, akkor Németh nem tűnik rossz választásnak. A napokban igazolt vissza az USA-ba, ezúttal a New England Revolutionnél próbálkozik. Ha úgy teljesít, mint annak idején Kansasben, Massachussetts-ben is hamar közönségkedvenc lesz. Mindenesetre sok ideje nincs játékba lendülni. A New England szombaton még nem nevezte a keretbe, de fordulékonysága aranyat érhet a darabos lett védők között.
Balogh Norbert: nagy talány. A képességeit senki nem kérdőjelezi meg, azt annál inkább, hogy jó döntés volt-e a Palermóba igazolnia, amely egy meglehetősen kilátástalan idény után kiesett a Serie B-be. Ő is inkább szélső, de termetéből adódóan könnyen elképzelhető középcsatárként. Remélhetőleg nem ég rá az andorrai zakó. Nagy bátorság lenne őt kezdetni.
Szalai Ádám: egyelőre sérült, a Hoffenheim felkészülési meccsein sem játszik, kihagyta az idény első tétmeccsét, a DFB-kupa-meccset is. Lendületet adhat neki a szerződéshosszabbítás, ami mutatja: a szűkebb esztendők után újra sikerült felépítenie magát, klubcsapatában is egyre nagyobb bizalmat élvez. Nagyszerű sportember és mezőnyben is hasznos támadó, ha formában van, nem férhet kétség hozzá, hogy ő az első számú választás a posztra. De a sérülés és a játékhiány rányomhatja bélyegét az idénykezdetére.
Eppel Márton: a kispestiek kedvence tavaly 16 góllal lett az NB I gólkirálya. A válogatottról túl szép emlékei nincsenek: Oroszország elleni debütálásán öngólt vétett, aztán a történelmi zakót is a pályán élte meg Andorra ellen. Nem volt túl meggyőző címeres mezben, de a magyar bajnokságban továbbra is szállítja a gólokat. Storck hétvégén az Újpest ellen is megnézte, a keretben valószínűleg ott lesz.
Sallói Dániel: a szövetségi kapitánytól nem áll távol a kísérletezgetés, ráadásul azt mondta, elkezdi a jövő csapatát építeni és körülnéz a fiatalok között. Sallói az MLS-ben egyre biztosabb pont, sikerült beverekednie magát a Kansas kezdőjébe és megbízhatóan teljesít. Idénybeli 14 meccsén két gólt szerzett. A 21 éves Sallói nem kifejezett középcsatár, de a meghívóra talán már rászolgált.
Böde Dániel: a botladozó Fradiban sem játszott egyelőre túl sokat, sérülés nehezítette az idénykezdetét. Csupaszív játéka jól jöhet a válogatottnak, de hacsak nem megy keresztül elképesztő formajavuláson ő és a csapata is, aligha lesz kerettag.
Váratlan húzás jön?
Storck persze húzhat ennél sokkal váratlanabbat is: arra sem számított senki, hogy Norvégia ellen kezdőbe jelöli az akkor fél éve meccset sem játszó Kleinheisler Lászlót, aki góllal debütált a nemzeti csapatban. De a most DAC-nál próbálkozó Kocsis Gergő is szinte ismeretlenül került a keretbe tavaly. Ez alapján nem lenne meglepő, ha olyasvalakit is meghívna, aki akár az NB I-ben is kevesebb szerepet kap, de ő látja benne a lehetőséget. Ilyenekből pedig széles a választék, nem láthatunk Storck fejébe. A Puskásból Prosser Dániel? A nagy kedvenc Mervó Bence a Dunaszerdehelyből? Ádám Martin a Vasasból? Géresi Krisztián a Videotonból? A német mindig tartogat meglepetéseket.
Mivel a vb-esélyek elszálltak, elméletileg nyugodtan kísérletezhetne, veszítenivalónk már aligha van. Még a becsületünk sem nagyon, hiszen annak a jó része is ott maradt valahol Andorra La Vella és Budapest között félúton a Pireneusokban.
Ugyanakkor pont egy ekkora égés után engedheti meg magának a legkevésbé, hogy újabb pofonokba fusson bele. Sokkal valószínűbb, hogy a keretben ugyan helyet ad fiataloknak, de nem terheli meg őket kulcsszereppel, hiszen hiába tűnik türelmesnek az MLSZ vezetősége, a bizalmuk alighanem alaposan megingott az utóbbi hónapokban.
Storck minden bizonnyal óvatos duhaj lesz a következő két selejtezőben és hiába hangoztatja a kísérletezés fontosságát, inkább megpróbál biztosra menni a keret és a kezdő kialakításánál. Ezért inkább „mutatóban” lesz pár meglepő meghívottja, de legfeljebb csereként számít majd rájuk.
Szűkösek a lehetőségek
Nyilvánvalóan nagyon akarja a sikert Lettország ellen, amivel visszaédesgethetné magához valamelyest a szurkolókat. Portugália ellen reálisan legfeljebb egy jó meccset van esélyünk játszani, ebben az esetben a vereséget is könnyebben megbocsátaná a közvélemény – ahogy tette azt Svájc ellen is, holott igazából akkor pecsételődött meg a vb-reményünk sorsa, és nem Andorrában.
Akárhogy is, a csatárkérdés megoldása a szűkös lehetőségek miatt még talán sosem volt ennyire kulcsfontosságú a kapitánynak.
