A Rangadó.hu is beszámolt már arról, hogy a FIFA nagy horderejű szabályváltoztatásokat tervez a 2017-2018-as esztendőtől kezdődően. Ennek legismertebb része az, hogy igent mondtak a sokáig elutasított videobíró ötletére, de több egyéb mellett az is változik majd, hogy a sérült játékosnak ezentúl nem kell majd elhagynia a játékteret ápolást követően. Az IFAB (a FIFA szabályalkotó testülete) által meghozott döntésekről három embert: egy edzőt, egy játékvezetőt és az Origo sportújságíróját kérdeztük meg. Elsőként Urbán Flórián, 40-szeres magyar válogatott játékos értékelt.
– Abszolút nem értek egyet azzal az ötlettel, hogy a sérült játékos a pályán maradhasson. Azt javasolnám, hogy amennyit fekszik, annyit utána a partvonalon kívül kelljen is töltenie. Ha valakit 45 másodpercig ápolnak, akkor utána azt a 45 másodpercet töltse is a pálya szélén! Már így is rengeteget színészkednek, az orvosi segítségnyújtások 80 százalékára semmi szükség nem lenne, de így aztán végképp elszabadulhatnak a dolgok. Egyértelműen jóval több műesés várható ettől a módosítástól.
– Ami a videobírót illeti, a gólvonal-technológiát még támogattam, de ez már átlép egy határt. Megtöri a játék ritmusát, egy meccs pedig nem 90, hanem 120 percig fog tartani. Történik egy összerúgás, a játékvezető továbbengedi a játékot, majd mégiscsak megállítják, hogy visszanézhessék?! El sem tudom képzelni, milyen következményei lehetnek ennek… Figyeljék meg, legközelebb már azt találják ki, hogy ha a játékvezető harmadszorra is rossz ítéletet hoz, akkor le kell cserélni! – tette szóvá kétségeit a korábbi belgiumi légiós.
Az ügyben sokkal inkább illetékes az 1993 és 2010 között 271 NB I-es bajnoki mérkőzésen és számos nemzetközi találkozón működő korábbi játékvezető, Bede Ferenc, aki manapság a DigiSport állandó szakértője.
– Fontos megjegyezni, hogy a videobíró elfogadásával olyan szabályváltoztatás léphet érvénybe, amitől eddig mindenki eléggé ódzkodott. Azt viszont még nem tudni pontosan, hogy ez mire is fog pontosan kiterjedni, márpedig ez a legfőbb kérdés. Vonatkozhat büntetőszituációra, lesszituációra, kiállításszituációra. Ez meghosszabbíthatja a mérkőzés időtartamát. Rengeteg múlik azon, hogy milyen eseményeket vizsgálnak majd ezzel, de amikor legutóbb én a tervezetről hallottam, úgy emlékszem, a les benne sem volt – kezdte értékelését Bede.
– Tisztában vagyok vele, hogy minden szurkolónak és nézőnek az a legfontosabb, hogy jó döntés szülessen; az aggályom mégis az, hogy a játékvezetés szinte gépiessé fog válni. A felelősség sem lesz már ugyanaz, mint ami régen volt. Nem lehet előre látni, hogy milyen hatásai lesznek ennek. Eleinte a gólvonal-technológia is tabu volt, de ma már látjuk, hogy igenis hasznos találmány, ami meccsek kimenetelét változtathatja meg. Ez persze más eset – vallotta a tapasztalt játékvezető, aki szerint könnyen előfordulhatnak majd olyan szituációk is, ahol többszöri visszanézés után sem egyértelmű, mi a helyes ítélet.
– Gyakori érv volt a videobíró bevezetése ellen, hogy a labdarúgás egy olyan sportág, amit a megye III-ban és a Bajnokok Ligájában is ugyanúgy játszanak. Én ezt másképp látom. Teljesen mások a követelmények amatőr és profi szinten, a fenti gondolat azt jelentené, hogy a gólvonal-technológiát sem lehetett volna bevezetni – szögezte le a 2002-2003-as szezon Év Játékvezetője.
– Jómagam korábban úgy gondoltam, hogy amikor elérünk erre a pontra, nem a játékvezető valamiféle segítője nézi majd vissza a jeleneteket, hanem maga a spori, mégpedig a karóráján. A technika ezt már megengedné – mondta el saját javaslatát Bede Ferenc, aki az ápolás utáni pályaelhagyás kérdéséről is vázolta véleményét.
– Az egyetlen ok, amiért ezt bevezethetik, az az, hogy az orvosi segítségnyújtást követően a játékosnak eddig el kellett hagynia a pályát, amivel a sérült játékos csapata hátrányt szenvedett, 15-20 másodperc alatt akár gólt is kaptak. Ezt akarhatták kiküszöbölni ezzel a módosítással, másra nem is igazán tudok gondolni. Nagyon érdekes, hogy ahogyan a videobíróval előrelépünk egyet, úgy ezzel egy hátrafelé az időben, hiszen ez sok-sok éven keresztül így működött korábban is. Éppen ezért formálták ilyenné, hogy ne lehessen egy taktika része időhúzó szándékkal, tendencia se alakulhasson ki – nyilatkozta a 2004-es Eb-n egy meccsen közreműködő játékvezető.
– Elméletileg a pályán ápolni sem lehet, de természetesen amikor az orvosi stáb bejön, először megvizsgálják a sérülés jellegét. A fejsérülésekkel csínján kell bánni – fogalmazott Bede.
De akkor mi lenne a helyes megoldás?
– A mostani rendszer a legjobb. Nézve a mai mérkőzéseket, ebben a szisztémában nem látok hibát. Ha extra dolgok nem történtek, a játékos elhagyta a pályát és jelentkezett a játékvezetőnél, záros határidőn belül visszatérhetett a játéktérre. Ebben a gyakorlatban nem láttam olyan hibát, amit orvosolni kellett volna, de talán nem figyeltem eléggé – nyilatkozta az ellenőrként is dolgozó Bede.
Az NB I-ben és a nemzetközi színtéren is egyre többször felmerült, hogy léteznek esetek, amikor a játékvezető számára is világos módon szimuláló játékost a levonulás után nem azonnal engedték vissza, hanem – a hazai nézők egyre hangosabb elégedetlenkedésének közepette – néhány támadás erejéig a partvonalnál várakoztatták.
– Profi világról beszélünk, szerintem ezt egyetlen játékvezető sem engedheti meg magának, ennél sokkal nagyobb kontroll alatt vannak. Ebben nem hiszek. Talán olyan már volt, hogy nem 10, hanem 15-20 másodperc után térhetett vissza, de semmi esetre sem lehet ennél több időről szó. A játékvezetőnek egyébként is van fegyvere: a hosszabbítás. Ha akarja, az elfecsérelt időt később még könnyedén beszámíthatja – vélekedett a 2000-es években Szabad Föld-kupa, a Magyar Kupa, a Magyar Szuperkupa és a Magyar Ligakupa döntőin egyaránt közreműködő Bede.
Szintén időről időre aktuálissá váló kérdés, hogy a szimuláló játékosokat a mérkőzést követően a videofelvételek alapján a fegyelmi bizottság miért nem tiltja el.
– Kezd bejönni a gyakorlatba. Angliában az idei évtől már létezik az a szabály, hogy amennyiben egy kiállítás egy másik játékos szimulálásából ered – tehát a játékvezető tévedésből zuhanyozni küldi az egyik fél labdarúgóját –, akkor a szimulánst utólag is eltilthatják. Hogy itthon is terveznek-e ilyet, azt nem tudom megmondani – zárta szavait az utoljára egy Kecskemét-MTK mérkőzést vezető ikonikus magyar játékvezető.
Végezetül az Origo futballszakíróját, Mártha Bencét is megkérdeztük a szabályváltozásokról.
– Az, hogy ápolást követően nem kell lejönnie a játékosnak, kétélű dolog. Egyrészről így addig lehet húzni az időt, ameddig csak akarják (más kérdés, hogy ha a bíró következetes, annyit hosszabbít, hogy meg sem éri), viszont ha kötelező elhagynia a játékteret, akkor való igaz, hogy emberhátrányba kerül a csapat. Már így is nevetséges, amit néhány együttes szimulálás terén művel, nem gondolnám, hogy ez még inkább teret kapna ettől. Összességében ez talán nem rossz döntés – kezdte Mártha.
– A videobíró iszonyatos vitákat fog kiváltani. A holtidő nyilván megnő majd, és eltűnik az a része a játéknak, amit érdekes módon sokan hiányolni fognak: nevezetesen hogy a bírói hiba is része a játéknak – de hát haladni kell a korral – fogalmazott az olasz foci szakértője.
– Azokban a sportágakban, ahol van videobíró, ott jól működik, és a magyar amerikaifoci-meccseken, vagy a jégkorong MOL-ligában sem alkalmazzák, mégsem éri kritika az amerikai bajnokságokat emiatt. Nem gondolnám, hogy szignifikánsan megnőne ettől a mérkőzések ideje, hiszen egy segítő folyamatosan a vonal mellett van és figyeli az eseményeket képernyőn. Ha észlel valamit, egyszerűen jelzi. Ami a futball legendásan jó tervezhetőségét illeti, nos az valóban sérülhet, de a jelek szerint a szabályalkotókat ez most nem érdekelte – zárta gondolatait Mártha.
