Az ünnepek táján jobbára a sok-sok töltött káposzta és bejgli, rosszabb esetben az alkohol miatt szorulunk ápolásra, Nyilasi Tibort azonban – nem vicc – a csokoládé terítette le.
– Mi tagadás, nagyon szeretem a csokit, van, hogy szinte pusztítom, annyit eszem. Ezúttal viszont a csokis ostyaszelet ártott meg – idézi fel a történteket a legenda a Borshasábjain, aki ma már nevet a történteken, de aznap, amikor rosszul lett, egyáltalán nem volt derűs. – Napközben nem nagyon eszem csokit, a reggeli futás után azonban rendszeresen bekapok néhányat. Aznap túllőttem a célon. Nagyon jólesett az édesség, vagy egy tucatot ettem meg belőle. Aztán a SportTv-ből tartottam hazafelé, amikor rosszul lettem. Szédültem, émelygett a gyomrom, de annyira, hogy alig egy saroknyira az otthonomtól mentőt kellett hívni.
Eleinte komolyabb problémára gyanakodtak, de Nyilasi elárulta, hogy a csoki lehet a ludas. Szörnyű állapotban volt, de majdnem elnevette magát, amikor két gyomorgörcs között autogramot kért tőle az egyik mentős. Később meg gyakorlatilag a Csupasz pisztoly című film egyik jelenetében érezte magát: ő tolószékben ült, az ápolók meg a kórházban száguldoztak vele.
– Négy napot töltöttem benn, alaposan kivizsgáltak, hála istennek, semmi bajom nincs. Hálás is vagyok dr. Kerkovits Andrásnak és kollégáinak a segítségért. Mindenesetre azt megígérhetem, egy darabig biztosan nem eszem csokit.
