Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
FRISS:
Kugyela Zsolt is tagadta a bűnösségét, ezúttal nem kívánt vallomást tenni, ezért egy korábbi vallomását olvasták fel. Ebből kiderült, hogy állítása szerint Kenesei Zoltánon keresztül fogadott a meccsekre, aki olykor jobb szorzókat ajánlott neki, mint a fogadóirodák, tehát tulajdonképpen bukméker volt. Játékszenvedélyét nem tagadta, és hozzátette, hogy összességében mínuszban van, tehát többet vesztett, mint amennyit nyert, de soha nem vesztegetett meg senkit, és nem is állt szándékába.
A bírónő előszeretettel kihasználta, hogy – sok vádlottal ellentétben – Lázár Mátyás vállalta a válaszadást a kérdésekre. Kimondottan utazott rá, a délután folyamán is zavarba hozta, tudatosan és tendenciózusan kukacoskodott vele. Viselkedésén határozott prekoncepió érződik…
A bundaügy koronatanúja, Horváth Gábor következett, aki egyelőre nem tett vallomást. A bírónő kérdésére közölte, hogy korábban voltak alkoholproblémái. A droggal kapcsolatos felvetésre nem kívánt válaszolni. A 2011-es felzáró jellegű vallomásából kiderült, hogy olyan bűncselekményekről is beszélt a nyomozóknak, amelyekről nem is kérdezték… Elhangzott, hogy annak idején Kenesei, Schultz és Lázár társaságában rendszeresen fogyasztott kábítószert – kokaint. Elárulta, hogy Diósgyőrben akkoriban hónapokig nem kaptak fizetést, a bundázás volt a játékosok legfőbb bevételi forrása. Horváth egy cserbenhagyásos közlekedési balesetet is bevallott. És ez az ember az ügyészség koronatanúja…
Felolvasták Horváth vallomásának az egykori szerelmére, Lipcsei Bettára, valamint korábbi edzőjére, Détári Lajosra vonatkozó részét is, amelyeket 2011-ben először a Rangadó.hu hozta nyilvánosságra. A tévés műsorvezetőnőre vonatkozó mondatait később visszavonta, de ezt a döntését nem indokolta meg.
A bírónő Aczél Zoltán ügyvédjének felszólalását félbeszakította, és a tárgyalást berekesztette.
Korábban írtuk:
A bundaügyben tavaly szeptemberben rendezték az első, idén januárban pedig a második tárgyalást. Az országgyűlési választás után bő egy héttel kezdetét vette a nagyüzem, hiszen tíz napon belül nyolc tárgyalásra kerül sor. A Fővárosi Törvényszék nem kapkodta el az értesítések kiküldését, a Diósgyőr korábbi csapatkapitánya, Lippai Ákos jelezte, hogy ügyvédje meg sem kapta, illetve olyan vádlottról is tudomásunk van, aki a tárgyalás előtt mindössze másfél héttel kapta meg az idézést. Egy büntetőügyben meglehetősen laza ügymenetnek tűnik…
A vádlottak: Kenesei Zoltán, Lázár Mátyás, Kugyela Zsolt, Horváth Gábor, Sütő László, Kerényi Norbert, Andruskó Attila, Aczél Zoltán, Tusori Richárd, Hegedűs Gyula, Lippai Ákos, Szendrei György, Karakó Ferenc, Giák Tamás, Strublics József, Vaskó József, Szűcs László, Horváth Gyula, Jagodics Gyula, Vízteleki János, Vincze Zoltán.
Tusori nem jelent meg a tárgyaláson, és távolmaradásáról nem értesítette a bíróságot, valószínűleg ő sem kapott szabályszerű értesítést. Lippait és Horváth Gyulát a bírónő kiküldte a teremből, mert a megfelelő jogi védelmük nem volt biztosított. A hallgatóság soraiban ott volt Kenesei Krisztián, és a másik bundavonalon vádlottként szereplő Schultz László.
Az ügyész ezúttal is hosszan sorolta a vádpontokat a Siófok, a Diósgyőr és a Kaposvölgye mérkőzéseivel kapcsolatban, de feltűnő volt, hogy a fogadási összeg és a fogadási iroda számos alkalommal ismeretlen maradt. A vádiratban a Ladánybene–Solt megyei meccs is szerepel.
Egy rövid szünet után máris sor került Kenesei Zoltán meghallgatására. Ezúttal is előzetes letartóztatásból érkezett, megbilincselve, vezetőszáron, és az egyik felfegyverzett őr még a pulpitushoz is kikísérte.
A vádat megértette, de a bűnösségét nem ismeri el, és kérdésekre nem kívánt válaszolni. Többször hangsúlyozta, hogy az ügyészség boszorkányüldözésének áldozata, ráadásul a kényszerintézkedés – jelenlegi előzetes fogva tartása – megakadályozta felkészülését a jelenlegi, legkomolyabb ügyben, hiszen a családjától és a konzultáció érdemi lehetőségtől megfosztották. Az ügyészség tevékenységét elkeseredett bűncselekmény-keresésnek titulálta, és feltette a költői kérdést: vajon miként lettek néhányan gyanúsítottakból hirtelen tanúk? Nem tagadta, hogy sokat fogadott, mert bolondja lett a labdarúgásnak, és függője lett a fogadásnak, de elmondta, hogy semmi köze a bűnszervezethez, a szindikátushoz, a vádlottak egy részét nem is ismeri, a többiekkel csak azért tartott rendszeres kapcsolatot, hogy véleményt cseréljenek és megvitassák a tapasztalataikat a mérkőzések esélyeiről. Fogadási csalásban sosem vett részt.
Ezután a másodrendű vádlott, Lázár Mátyás következett, aki elmondta, hogy négy-öt év alatt több mint százmillió forintot keresett sportfogadásból. Ő is tagadta a bűnösségét, a Ladánybene–Solt mérkőzés előtti egyeztetést vicces telefonbeszélgetésnek nevezte, de hozzátette, hogy ha ezért büntetés jár, azt vállalja. A bírónő megkérte, nevezzen meg olyan korábbi labdarúgókat, akik rendszeresen fogadnak, erre ő csak Sebők Vilmost említette.
Kiderült, hogy az ügyészség lefoglalta Lázár Tippmix-szelvényeit, de később visszautalta számára az elkobzott pénzösszeget, mert legálisnak találta a fogadást. Mivel a bírónő szemmel láthatóan járatlan a labdarúgás világában, a párbeszéd egy idő után az angol humorra hasonlító abszurdba fordult… A bírónő hosszú percekig faggatta Lázárt a megyei meccsel kapcsolatban, és helyenként összezavarta.
Az ügyészi kérdésben szerepelt a külföldi szál, Szingapúr is, ami azonban nem tartozik a mostani ügy vádiratához, ezért Gimesi Ágnes figyelmeztette az ügyészt.
A következő tárgyalási napok: április 17. és 22., illetve június 3., 5., 10. és 12.
Az előzmények:
A vád szerint Kenesei Zoltán és húsz társa alkalmanként és személyenként ezer és tízezer euró közti vesztegetési pénzért befolyásolta magyar bajnoki és Ligakupa-mérkőzések eredményét.
Az ügyészség szerint Kenesei Zoltán, Lázár Mátyás és Kugyela Zsolt labdarúgókkal állapodott meg 12 mérkőzés manipulálásáról, majd fogadóirodáknál ismeretlen összegekkel fogadott az elcsalt mérkőzésekre. Ha a mérkőzés nem a megbeszéltek szerint alakult, vagy nem fogadtak, akkor a labdarúgók visszafizették a vesztegetési pénzt megbízóiknak.
Az egyik vádpont szerint Karakó Ferenc, egy labdarúgócsapat tulajdonosa, azért ígért jogtalan előnyt, hogy csapata ne essen ki a bajnokságból.
