Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A magyar válogatott most záruló korszakának egyik legfőbb konfliktusát Huszti Szabolcs három évvel ezelőtti kritikus, nyílt levele jelentette. A Bundesligában szereplő Hannover magyar középpályása a berlini magyar nagykövetség pódiumbeszélgetésén jelezte, a váltás ellenére sem tér vissza a csapatba.
A Digi Sport televízió hétfő reggeli műsora felidézte a harmincéves játékos legutóbbi nyilatkozatát.
– Nem látom olyan borúsan a helyzetet, mint sokan mások. Lehet, hogy a legutóbbi válogatott eredmények miatt mindenki borúsan látja a futballt, de úgy érzem, hogy valami elkezdődött Magyarországon – mondta Huszti Szabolcs. – Pénz áramlik a magyar fociba, ami stadionépítéseket és akadémiák építését jelenti, ezek pedig nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy normális futballunk legyen. Úgy gondolom, többet kell áldozni az edzőképzésre is, és nem csak az NB I-es, hanem az utánpótlás-trénerekre is gondolok. Biztos vagyok benne, hogy később beérik ez a befektetett munka és pénz.
– Külföldi vagy magyar kapitányt kellene választani, hogy elinduljon valami?
– Igazából én a magyar szövetségi kapitányokkal nem jöttem ki jól, de ez nem biztos, hogy azt jelenti, hogy magyar edző nem lenne jó a posztra. Ezt nem az én tisztem eldönteni, de természetesen nekem is van véleményem. Szerintem külföldi kapitány kell. Olyan ember, akinek vannak eredményei edzőként, jó neve van, és a magyar játékosok fel tudnak rá nézni. Úgy gondolom, olyan személy kell, aki más közegből jön, mint a magyar futball.
– Ebben az esetben vállalná a válogatottságot?
– Ez a kérdés még egy kicsit korai, hiszen még azt sem tudjuk, ki lesz a szövetségi kapitány. Az új kapitánynak a jövő csapatát kellene építenie. Én áprilisban harmincegy éves leszek, nem hiszem, hogy pont rám számítana az újdonsült kapitány, hiszen a következő Európa- vagy világbajnokságra kellene kijutni, addigra már biztosan öreg leszek. Ötvenegyszer voltam válogatott, nagyon büszke vagyok erre. Nem sikerült most kijutni, ebben biztosan az én részem is benne van, de remélem, hogy az új generáció egy kiváló edzővel majd ezt is véghez viszi – zárta szavait Huszti Szabolcs.
A Huszti-nyilatkozat és az Egervári-korszak egyaránt szóba került a műsor folytatásában Nyilas Elekkel, a Ferencváros egykori válogatott játékosával, aki manapság a gyulai Grosics Akadémián dolgozik edzőként. Az egykori kiváló középpályás szerint az eredményekkel kapcsolatos felelősség alól a játékosok sem menthetők fel.
– Miért történhetett meg, hogy az egyik legmagasabban jegyzett magyar futballista nem tudott kijönni a szövetségi kapitánnyal?
– Nem lehet tudni, mi lett volna, de az biztos, hogy egy Huszti Szabolcs-kvalitású játékosra szüksége van a válogatottnak. Nem tudhatjuk, mi zajlott kettejük között, hiszen nem voltunk ott – mondta Nyilas Elek. – Az biztos, hogy a véleményformálást különböző kritikákkal nálunk nem mindig veszik pozitívan. Szokás inkább megsértődni, nem pedig tanulni belőle. Szerintem össze lehetett volna boronálni őket, hiszen voltak ennél nagyobb tüzek is játékosok között, és azt is meg lehetett oldani. Valaki nem akarta, hogy ez megoldódjon.
– Mit gondol, rá lehet beszélni még Husztit a válogatottságra?
– Mindenféleképpen meg kell próbálni, számomra ez nem is kérdés. Az már megint egy másik téma, hogy Huszti akarja-e vagy sem. Egy biztos, hogy a sportban a teljesítmény számít. Ha egy játékos jól teljesít, akkor lehet akár negyvenéves is. Butaság ilyenkor ezekről tárgyalni. Amíg egy játékos jól játszik és hasznos tagja a csapatának, addig ott a helye.
– Helytelen útnak bizonyult utólag, hogy Egervári a közepes vagy gyengébb ellenfeleket preferálta a felkészülési meccseken, hogy ellenük építkezzen és szerezzen önbizalmat a csapat?
– Nem mondanám. Nyilvánvalóan vannak lépcsők, fokozatok, amiket be kell tartani. Ez is egy taktikának, a felépítésnek a része. Való igaz, hogy lehet egy folyamatot így elindítani, hogy könnyű ellenfelek ellen szépen-lassan, de előbb-utóbb úgyis oda lyukadunk ki, hogy komoly meccseket kell játszani. Én szeretem azt, amikor erős ellenféllel szemben edződik egy gárda, hiszen így tapasztalja meg legjobban, hogy mi vár rá egy ilyen selejtezősorozatban. Nem jutottunk ki, úgyhogy talán hibának róható fel, de nem hiszem, hogy ez annyira befolyásolta volna ezeket a dolgokat. Erősebb ellenfelekkel sokkal nagyobb hangsúly van azon, hogy felkészüljön a csapat, a statisztikákért és a FIFA világranglista helyezésért viszont nem osztogatnak pontokat.
– Szalai Ádám azt nyilatkozta, hogy olyan szövetségi kapitányra van szükség, aki kőkeményen veri a fejünket, és megfelelő szakmai tudással rendelkezik. Az nem járja, hogy van a válogatottnál egy edző, aki elmondja, mit kellene csinálni, majd hozzáteszi: a többit oldjátok meg, srácok…
– Biztos vagyok benne, hogy ez valóban így is hangzott el, de azért egy egész hetes felkészülés során nem tudom elképzelni, hogy ne legyenek taktikai beszélgetések és elméleti felkészülés a mérkőzésre. Lehetséges, hogy a meccs napján már nem kell annyit a fejekbe tenni, mint szokás, hiszen egész héten tanulják a mérkőzésre szóló taktikát. Ez egy picit sarkított vélemény, de elképzelhető, hogy így hangzott el. Nem csak a kapitány felelős az ilyen dolgokért, hiszen a játékosoknak is meg kell mutatniuk a tudásukat a pályán, és az akaratnak, alázatnak alapvető dolognak kellene lennie. Sokszor vannak olyan mérkőzések, amelyeket edző nélkül is meg kellene nyerni, vagy legalábbis mindent megtenni érte. Az eredmények alól a játékosok sem menthetők fel.
