Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Az elmúlt hétvégén rendezték a Nógrádsáp–Diósjenő mérkőzést a Nógrád megyei másodosztályban. Az esetről először, szurkolókat, helyszínen tartózkodó embereket megszólaltatva a Rangadó Nógrád megyével foglalkozó oldala írt. A nogradifoci.hu cikkéből kiderült, hogy a magyar labdarúgás történetében ez az első találkozó, amely rasszista bekiabálások miatt szakadt félbe. A meccs játékvezetője, Jónás Kornél péntek délután részletesen mesélt a történtekről a Klubrádió péntek délutáni, Megbeszéljük című műsorában. Most a beszélgetés szerkesztett változatát közöljük.
Bolgár György műsorvezető kiemelte, nem csak arról volt szó, hogy a nézők cigányoztak, emiatt a játékvezető két nézőt kivezettetett a pályáról. Sőt nem csak arról, hogy a meccs után több tucat ember fenyegette a bírót, amikor kilépett az öltözőből. Hanem arról, hogy elhatározta magát, hogy elmegy a végsőkig, és megtesz mindent, amit egy játékvezető megtehet, és ezzel történelmi fejezetet írt, „ami a magyar labdarúgásra ráfért, miközben látjuk, hogy évek óta nyugodtan folyik a rasszista hangulatkeltés a stadionokban”.
– Mi vitte rá erre? A pillanat hatása alatt döntött, vagy már korábban is gondolt rá, hogy adott esetben ezt megteszi?
– Az egész életemet elkísérte a labdarúgás, mert az NB III-ban futballoztam nyolc évet Balassagyarmaton, a roma válogatottal pedig egész Európát bejártam. Az édesapám, és az ő testvére is játékvezető már harminc éve. Sérülések miatt kellett abbahagynom a futballt, ezért lettem én is játékvezető – mesélte Jónás Kornél. – Ez a mérkőzés annyira eldurvult a bekiabálások miatt, hogy muszáj volt ezt a döntést meghozni, és ezt vállalni. Tudtam nagyon jól, hogy olyat teszek, ami nem hétköznapi. Azért is vállalom a nyilatkozatot az újságokban és a tévében is, hogy a jövőben ez ne forduljon elő, még véletlenül se történjen meg hasonló, mert ezt meg kell állítani. Ennek semmilyen körülmények között nem szabad visszatükröződnie a futballpályán.
– Hány ember van jelen egy ilyen meccsen?
– Ez változó, általában kétszáz és ötszáz között. Egy jó megyei rangadóra elég sokan ki szoktak jönni, ha jó idő van.
– Két véresszájú szurkolót először kivezettetett, mielőtt beszüntette volna a meccset. Egyáltalán ki van ott, akivel ön kivezettethet néhány bekiabáló, hangoskodó, üvöltöző embert? Vannak rendőrök?
– Rendőrök nincsenek, hanem rendezői gárda van, különböző osztályokban különböző létszámmal. Itt jelenleg tizennégy rendező van, plusz a főrendező, és a mérkőzés előtt, amikor megérkezünk, velük fel kell vennünk a kapcsolatot, behívni őket a játékvezetői öltözőbe, és tudatni kell velünk, hogy mire figyeljenek. A szabályok szerint jártam el, amely azt mondja ki, hogy először félbe kell szakítani a mérkőzést, a főrendezővel közölni, hogy ezeket az illetőket az egész sportlétesítményen kívülre kell küldeni. Ebben az esetben is ez történt.
– A rendezők szó nélkül végrehajtották a felszólítását?
– Igen, természetesen, hiszen nekik ez a dolguk, ők ezért vannak ott végeredményben.
– És hogy fogadta ezt a közönség? Hiszen ők nem nagyon láthattak korábban ilyet…
– Nagyon sok kisgyermek volt kint, akik megrémültek. Láttam nyolc-tízéves gyerekeket labdával a kezükben, olyan arccal, hogy látszott, nem értik, mi történik. Volt egy kislány, aki sírva fakadt.
– Mennyi idő telt el azután, hogy kivezettette ezt a két szurkolót, és aközött, hogy lefújta a meccset?
– A rendezői gárda két-három perc alatt intézkedett, ezt a két embert elvitték, és tovább tudtuk folytatni a játékot.
– A többiek nem tanultak ebből? Folytatódott az üvöltözés, a gyalázkodás, a cigányozás?
– Újraindult a játék, de amikor kórusban négerezni kezdtek, akkor nálam betelt a pohár.
– Mármint önt, személy szerint?
– Igen. A cigányozás után a négerezés engem is meglepett. Maga a kifejezés. Olyanokat kiabáltak be, hogy „van banán az öltözőben, menjél be és edd meg!” Itt volt az a pont, amikor azt mondtam magamban, hogy elég volt. Itt telt be a pohár. Nem vagyok rá büszke, és lehet, hogy az MLSZ sem lesz rá büszke, de én nem tudtam arról az új szabályról, miszerint be lehet szüntetni rasszista megnyilvánulások miatt a mérkőzéseket. Hallottunk erről különböző játékvezetői edzőtáborokban, képzéseken, tudtuk, hogy be fogják vezetni, de arról nem tudtam, hogy ez már érvényben van.
– Az érintettekkel nem közölték, hogy mostantól ez a szabály él?
– Ezt így nem mondanám, mert lehet, hogy több megyében közölték a játékvezetőkkel, de én bátran ki merem jelenteni, hogy nálunk Balassagyarmaton, Nógrád megyében nem hallottunk erről. Tehát én így hoztam meg ott a pályán, Nógrádsápon ezt a döntést, hogy egyszerűen nem fogom tovább vezetni a mérkőzést, és ezt nem tűröm tovább. Annak ellenére, hogy a szövetségi ellenőr is ott volt.
– Mit szólt a szövetségi ellenőr az ön döntéséhez? Hiszen ő sem látott még ilyet…
– Összességében az MLSZ-nek, a szövetségi ellenőrnek és a fegyelmi testületnek nagyon nagy köszönettel tartozom, mert teljes mértékben mellettem állnak, minden segítséget megkaptam. Nagyon elítélték a dolgot.
– A fegyelmi testület megnézte, hogy valóban indokolták-e a körülmények az ön döntését?
– Igen, volt fegyelmi tárgyalás, amelyen kötelező minden beidézett érintettnek részt vennie. Mindenkit meghallgattak, köztük engem is, a nógrádsápi polgármestert is, az elnököt is, és ez alapján hoztak egy döntést. Elég kemény döntés született: zárt kapuk mögött kell játszaniuk, vagyis a nézők nem lehetnek ott.
– Amikor vége volt a meccsnek, és az a több tucat ember önt fenyegette, hogyan tudott nyugodtan, incidens nélkül távozni?
– Elég nehezen, mert amikor beértünk a játékvezetői öltözőbe, már akkor is sokan szaladtak a pályára utánunk, kiabáltak és fenyegetőztek, annak ellenére, hogy a szövetségi ellenőr végig ott volt mellettem. Ököllel ütötték az öltöző ajtaját. Ilyenkor nekem le kell írnom a történteket. Ha erre nem vagyok képes abban a pillanatban, akkor egy jegyzőkönyv-kiegészítést kell írnom, amit a fegyelmi testületnek tovább kell küldenem. Nem volt egyszerű dolog. Nagyon megvisel lelkileg a mai napig.
– Az MLSZ központjából kapott telefont vagy e-mailt? Valaki üzent, vagy beszélt önnel személyesen? Gratuláltak, amiért megtette azt, ami példás, és remélhetőleg mások is okulnak belőle?
– A Nógrád megyei szövetségtől kaptam, igen. Nekik nagyon sokat köszönhetek, de Budapestről, az MLSZ-től senki…
– Ha valaki ilyen jó és személyes példával jár elöl, és ráadásul még a saját biztonságát is kockáztatja közben, legalább egy jó szót, egy kézfogást megérdemel.
– Én ezt abszolút nem várom el az MLSZ-től. A fegyelmi testülettől is azért kértem, és a mai napig azt kérem a többi játékvezető kollégámtól is, hogy tartsunk össze. Ha ez kellett ahhoz, hogy a rasszizmust megállítsuk… Ez a mindennapokban is benne van, de amikor bekerül a sportpályára, az nagyon csúnya dolog. Ezt mindenféleképpen meg kell állítani. Vállalnia kell minden politikusnak, minden sportolónak, hogy legalább ott legyen tisztaság, a pályán belül, hiszen ez játék, ez sport! Tudom jól, hogy mindenki dolgozik, mindenki, hajtja a pénzét, de amikor felmegyünk a pályára, ott ne legyen ez! Nem szabad! Attól függetlenül, hogy ilyen erős szabályokat hoztak, hogy a játékvezetők most már ilyeneket tehetnek, elrettentés miatt kell nyilvánosságra hozni ezt a dolgot, ami velem történt, hogy semmiféleképpen ne történhessen meg játékossal, edzővel és játékvezetővel sem, de nézővel sem, hiszen két szurkolótábor is szokta egymást bántani meg szidni. Azt kértem a megyei labdarúgó szövetségtől, hogy igenis álljunk ki az igazunkért, mert erre nagy szükség van az országban, minden téren.
