A nagy tekintélynek örvendő mesteredző, az MLSZ Edzőképző Központjának igazgatója hétfőn járt Miskolcon, ahol a B-licences tanfolyamon tartott előadást, majd átadta a diplomákat fiatal kollégáinak. A ceremónia után kötetlen beszélgetést folytatott tanítványaival, és kíméletlen őszinteséggel ecsetelte a magyar futball állapotát.
– Előadásában azt mondta, hogy a magyar futball katasztrofális állapotban van.
– Olyan korban vagyok, olyan státuszt töltök be, hogy megengedhetem magamnak a teljes nyíltságot, nekem hetvenen túl már nem kell becsomagolnom a mondókámat. A Csányi Sándor elnök vezette MLSZ hatalmas pénzeket pumpál a sportágba, de a szakma nem tudott továbblépni, megújulni. Nézem a hétvégi mérkőzéseket és szörnyű dolgokat látok. Tíz felpasszolt labdából hét biztosan célt téveszt, gyakran nincs háromnál több pontos átadás, a negyedik után már az ellenfélnél van a labda és kezdődik a kergetőzés. Aztán hogyan is végződnek a támadások? Valaki a szélen nagy nehezen elfut, majd beadja a labdát az egy szem csatárnak, akit négy égimeszelő védő vesz körül. Ilyen játék, ilyen stílus súlyos edzői problémákra vezethető vissza. Jöhetnek a milliárdok, a magyar labdarúgás viszont csak és kizárólag az edzők segítségével, az edzők munkájával újulhat meg.
– Állandóan azt hallom, hogy a magyar edzők sokkal keményebb edzéseket tartanak, mint külföldi kollégáik! Akkor mi a baj?
– Csak annyi, hogy nem halálosan kemény tréningek kellenek, a szakembereknek a futballt kell megtanítaniuk a játékosoknak. Arról papolok állandóan, hogy foglalkozni kell a tehetségekkel, őket kell képezni és velük mindent labdásan végeztetni. Mivel ver minket fél Európa? Azzal, hogy játssza a focit! Régen mi is tudtunk játszani és mivel közben nem hülyültünk meg, azt javaslom, hogy térjünk vissza a gyökereinkhez.
– Önnek nem hiányzik az NB I-es kispad?
– Dehogynem! Aki ebbe a munkába egyszer belekóstol, nem tud tőle szabadulni, haláláig igényelni fogja a kispad környékének atmoszféráját, a mérkőzések feszültségét. Én sem tudok szabadulni reflexeimtől. Az persze más kérdés, hogy az én koromban le kell-e még ülni a kispadra? Egy sebésznek is nehéz letennie a szikét, így aztán én is megvívom a magam tusáját.
– Pedig egyszer a leghosszabb szál kolbász is elfogy!
– Értem a célzást. Van elképzelésem arról, hogy majd ki vegye át a tisztségemet az MLSZ Edzőképző Központjának élén. A központ nemzetközi ellenőrzés alá esik, ahhoz, hogy valaki ebbe a pozícióba kerüljön, szakmai előmenetelt kell szereznie. Szerencsére jó szakemberekkel rendelkezünk, így nem lesz nehéz a helyemre embert találni, ha majd végleg kiszállok a ringből. 2015-re tervezem a búcsúmat.
A teljes interjú ide kattintva olvasható!
