Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
„Ha őszinte akarok lenni, még tavaly nyáron sem gondolkoztam abban, hogy edzőként dolgozzak” – mondta idén februárban Szűcs Mihály, aki az elmúlt félévben az NB II Nyugati-csoportjából végül kieső Budaörsi SC másodedzője volt. Lucsánszky Tamás nem maradt a kispadon, szakmai igazgatóvá avanzsált, de a Ferencváros korábbi csapatkapitánya az új tréner, Bekő Balázs mellett is maradhatott volna a kispadon. A klub honlapján azonban a közelmúltban bejelentették távozását: „Sajnos – más fontos beosztása miatt – távozik csapatunktól pályaedzőnk, Szűcs Mihály.”
– Mi az a más fontos beosztás pontosan?
– A Soroksár SC szakmai igazgatójaként dolgozom, jelenleg is megy a csapat megerősítésére, tárgyalok játékosokkal, cél az NB II! Budaörsön felajánlották a pályaedzőséget, Bekő Balázzsal is nagyon szívesen dolgoztam volna, hiszn annak idején csapatársak voltunk a Fradiban, és ellenfélként is sokat találkoztunk, egy korosztály vagyunk. Nagyon jól is éreztem magam Budaörsön az eredménytelenségtől függetlenül, akármikor arra járok, úgy érezem, hazamegyek, ahogyan a Ferencvárosoz is – mesélte a Rangadó.hu érdeklődésére a 42 éves Szűcs Mihály.
– Miért döntött végül mégis Soroksár mellett?
– Az FTC-nek lettünk a fiókcsapata, engem pedig szakmai igazgatónak, vagy sportigazgatónak hívtak ide. Nem az a lényeg, hogy hívják, hanem az, hogy mit csinálok. Az egész labdarúgásért én felelek egy személyben, az utánpótlást is nekem kell rendbe raknom, illetve kijelölni a személyeket, akiket erre alkalmasnak tartok.
– Magyarul a Soroksár lesz az FTC tartalékcsapata a másodosztályban a jövő nyártól, amikor az új szabályok értelmében a második csapatok már nem szerepelhetnek az NB II-ben?!
– Ez a cél, igen. Egyelőre azokra a fiatal játékosokra számítunk, akik a Ferencváros NB II-es keretének peremén vannak, hiszen ők nálunk kiforrhatnak. Reményeink szerint sikerül elérni a feljutást. Bár az NB III Duna-csoportjában erős mezőny vár ránk, meg szeretnénk nyerni bajnokságot. Váczi Dénes az edző, aki az előző idényben a középmezőnyben, a tizenkettedik hely körül vette át az együttest, és az ötödik helyre hozta fel, tehát nem volt okom kételkedni benne. Meg is beszéltem, hogy nyugodtan dolgozzon tovább, én pedig megpróbálom megerősíteni a csapatot az elnök úrral karöltve.
– Csak a két szép szeme az eszköz ehhez, vagy NB III-as szinten megfelelő az anyagi háttér is?
– Stabil klub vagyunk, nem is szívesen vállaltam volna a feladatot, ha nem így lenne. Számtalanszor tapasztaltam játékosként, milyen úgy játszani és edzeni, ha nem kapjuk meg a járandóságunkat. A hitelemet nem akarom elveszteni, mert kezdő sportvezetőként a legfontosabb, hogy hiteles maradjak. Amit megígérünk, azt meg is kapják a játékosok. Egy-két idősebb, rutinosabb emberre szükségünk lesz, már tárgyaltam is néhány meghatározó játékossal. Ennél is lényegesebb, hogy olyan jövőképet tudunk felmutatni a fiatalok számára, amit máshol nem. Lehet, hogy előszerződését tudnak kötni a Ferencvárossal, ha itt jól teljesítenek, hiszen az FTC szakmai vezetése, Détári Lajos és Lipcsei Péter folyamatosan kontroll alatt tartja a csapatunkat. Hárman, együtt próbálunk úgy kialakítani egy jelentős keretet, ami arra predesztinál, hogy tényleg feljussunk. Más NB III-as csapat meccseit nem biztos, hogy egy élvonalbeli klub szakvezetője folyamatosan figyel… A saját példámat tudom felhozni: katonaként a Honvéd Budai SE-ben játszottam, de ha nem lett volna a fúzió a Honvéd Hargitával, könnyen lehet, hogy az én pályafutásom is kettétört volna. De akkor Kiss László lett az edzőnk, aki jó kapcsolatot ápolt Nyilasi Tiborral, ő pedig az FTC edzőjeként folyamatosan képben. Novemberben leszereltem, és rögtön az első csapatba mentem, januárban már ott kezdtem a felkészülést. Ha ez a kapcsolat nincs, eltűntem volna a süllyesztőben, ez tehát komoly motiváció lehet a fiatalok számára.
– Jó döntésnek tartja az NB II-es mezőny megfelezését?
– A puszta paraszti logikát követve: sokkal nívósabb, sokkal komolyabb profi osztály lesz az NB II. Ehhez jön a tévés támogatásokból a pluszpénz, amely – ha semmi mást nem veszek – jelenleg egyéves költségvetése több klubnak! Nem véletlenül mentek a harcok, hogy bennmaradjanak, nem véletlenül nem lépett vissza például a Baja, a BKV Előre, vagy a Kozármisleny. Degradáljuk, lesajnáljuk az olasz vagy az angol másodosztályt, illetve a magyar játékosokat, akik ott játszanak?! Ha harminckettőről tizenhatra csökken a létszám, akkor a játékosok száma is a felére csökken, és mindenhol nagy harc lesz a csapatba kerülésért. Sokkal nagyobb reklámértéke lesz az NB II-nek, tehát összességében jó kezdeményezésnek tartom.
– A Ferencvárosnál hosszú évek után most tényleg nem csak ismeretlen légiósokat igazolnak, hanem tervszerűen erősítenek.
– Nekem is úgy tűnik, hogy nem csak ígéretek voltak a klubvezetés részéről. Az új játékosok egy része Magyarországon, a saját szintjén már bizonyította, hogy helyet követelhet magának a Ferencvárosban, ilyen Gyömbér Gábor és Böde Dániel. Vannak tehetséges fiatalok, akiknek bizonyára több idő kell majd, hogy bizonyítsanak – Máté Jánosra és Orosz Márkra gondolok – de egy jó szellemiségű társaságban ez is könnyebben megy. Annak idején Simon Tibi és Kuznyecov húztak maguk után minket, fiatalokat, és később mi is ki tudtuk harcolni, hogy kezdőjátékosként számítsanak ránk. Ez a lehetőség most nekik is adva van. A külföldiek, Csukics és Alempijevics meghatározó játékosok voltak már Kecskeméten is. Csukicsot egyébként kimondottan jó futballistának tartom.
– Az első edzőmeccs mégis vereséget hozott, a Veszprém ellen…
– A felkészülési meccsek eredményének semmilyen jelentőséget nem tulajdonítok, persze a vereség sosem jó érzés, és a Ferencváros nem is engedheti meg magának. Körülbelül ezer ember volt kint a mérkőzésen, köztük én is. Jó volt látni, hogy kíváncsian, szertettel fogadták a csapatot. Ez rangot ad a Fradinak. Nagyon bízom bennük, hiszen kimondták, hogy a bajnoki cím a cél.
– Nem túlzás ez? Nem volt ez hibás lépés?
– Ha elindulsz egy versenyben, mi a célod? Meg akarod nyerni! Magyarországon szokás, hogy próbálunk finoman fogalmazni, mert a végén számon kérik tőlünk… Az 1991–1992-es szezon előtt senki nem gondolta, hogy a Ferencvárossal megnyerjük a bajnokságot, hiszen megfiatalított csapatunk volt. Ha akkor azt nyilatkozza valaki, hogy cél az aranyérem, ugyanúgy megmosolyogják, mint manapság. Mégis sikerült! Egészséges becsvággyal bármi elérhető, de kétségtelen tény, hogy a Debrecen és a Videoton előrébb tart. Aztán úgyis minden a pályán fog eldőlni!
