Mint arról március 8-án, csütörtökön beszámoltunk, a Magyar Labdarúgó Szövetség NB I-es Bizottságának elnöke, George F. Hemingway levelet küldött a Szerencsejáték Zrt. vezérigazgatójának, Szentpétery Kálmánnak, valamint több külföldi székhelyű fogadási szervezetnek is.
A Budapest Honvéd FC tulajdonosa ide kattintva olvasható levelében kifejti, hogy a Szerencsejáték Zrt. különböző játékai olyan fogadási lehetőségeket kínálnak, amelyek az NB I-es klubok tevékenységére épülnek. Ezeken keresztül a cég jelentős profitra tesz szert, de a nyereségből semmiféle kompenzációt nem juttat a kluboknak. Mint írja, ez a gyakorlat elfogadhatatlan az élvonalbeli klubok számára, ezért személyes megbeszélést kezdeményez. George F. Hemingway ugyanakkor leszögezi, hogy amennyiben nem találnak kompromisszumos megoldást a helyzetre, kénytelenek lesznek jogi lépéseket tenni.
Múlt heti cikkünk megjelenésekor természetesen megkerestük Hemingway urat, aki csak egy rövid üzenetben reagált kérdéseinkre, de már akkor jelezte, hogy egy személyes beszélgetés során szívesen kifejtené véleményét. A kispesti tulajdonos ígéretéhez híven készségesen válaszolt a Rangadó.hu kérdéseire a szerencsejáték-üggyel, a Puskás-legendáriummal, a csapatával, illetve az NB I-es Bizottsággal kapcsolatban is.
– A szerencsejáték-téma a világ számos országában rendezett kérdés, hazánkban sajnos nem. Magyarországon ez elég régóta nagyon érzékeny probléma. Ön szerint mindezt hogyan lehetne megnyugtatóan rendezni?
– Újdonság, hogy a csapatoknak elegük van abból, hogy kihasználják őket, és nem kapnak érte semmit. Szintén újdonság, hogy ez a kormányzat végre lépett, és vagyoni értékű jogokká tette ezeket a dolgokat, ezért tehát van jogalapunk, amelynek mentén fel tudunk lépni a különböző szerencsejáték-irodák ellen – mondta George F. Hemingway. – Hangsúlyozni szeretném, hogy amikor a szerencsejátékokról beszélünk, ne gondolja senki, hogy csak a Szerencsejáték Zrt-ről beszélek. Külföldön a szerencsejáték- és fogadóirodák adót fizetnek az államnak. Magyarországon ezt csak a Szerencsejáték Zrt. teszi meg, a többi nem. Tiszteljük őt, hogy ezt befizeti, rendben van. A többiek esetében el kell érni, hogy vagy fizetik az adót, vagy mennek a dutyiba! Adót fizetni kell! A szerencsejátékos cégeknek be kell fizetniük a labdarúgásba, amiből élnek! Szponzorálni kell az egész magyar labdarúgást, a klubokat, és így tovább… Ez mindenhol így történik, ahol van jó labdarúgás, ezt mindenhol láthatják, Angliától Spanyolországig. Véleményem szerint eddig, az Orbán-kormány érkezéséig ez a téma bűnösen hanyagolva volt, senki nem ment utána. Én elhatároztam, mindenképpen lépünk abba az irányba, hogy ebből a pénzből valami a pénzhiány miatt haldokló magyar profi labdarúgásba bejöjjön.
– Az állam szerepét említette… Biztos, hogy ezt a harcot csak és kizárólag a kluboknak kell megvívniuk?
– Ezt a harcot három részről kell megvívni. A magyar állam részéről, mert nála van a büntetőjog, és nála van a jogalkotás. A Magyar Labdarúgó Szövetség részéről, mert ő képviseli nemzetközi szinten a magyar labdarúgást. Illetve a klubok részéről. Én természetesen csak egy részről tudok lépni: ha engem támogatnak, akkor a klubok részéről. Úgy látom, az MLSZ-ben ezzel a kiváló elnökséggel, és ezzel a főtitkárral megvan az elszántság, hogy föllépjenek ebben a tekintetben. Nincs kérdés számomra, hogy a kormányzat szintén fel fog lépni ez ellen, az érdekünkben.
– Mi a többi klubvezető álláspontja? Megvan az összefogás ebben a témakörben?
– Nyilván minden klubnak minden tekintetben van egy álláspontja. Ezt a kérdést az elmúlt év harmadik negyedévében tárgyaltuk, és elég egységes álláspont mutatkozott, hogy mindenképpen szeretnénk ez ellen fellépni, és ebből pénzt látni. Úgy gondolom, hogy ez minden klubnak érdeke. Talán annak is, amelyik személyes érdekből egyedül nem lépne fel!
– Két részre lehet választani ezeket a cégeket: az egyik a Szerencsejáték Zrt., amelyik a magyar állam tulajdonában van, illetve a többiek, amelyek külföldi székhelyűek. Nyilván mindkét esetben más megközelítés szükséges jogilag.
– Természetesen. Ezért nagyon fontos mind az MLSZ, mind a kormányzat támogatása, mert ők nagyon eredményesen tudnak fellépni. De jogi úton mi is fel tudunk lépni ellenük. Ma már Európa nagyjából egységes, és ahogy az Egyesült Államokban megoldották azt, hogy aki az Egyesült Államok törvényei ellen vét, az retteg az egész világban, Magyarországon is meg lehet oldani, hogy az, aki a magyar törvények ellen vét, aki itt nem fizet adót, aki a mi vagyoni értékű jogainkat kihasználja, felhasználja, anélkül, hogy fizetne, rettegjen! Ehhez kell kormányzati segítség.
– Ha ez a folyamat lezárulna, mi lenne az az eredmény, amellyel az élvonalbeli klubok elégedettek lennének?
– Az igazán megnyugtató eredmény az lenne, ha azt a lyukat, ami a valós bevételek és a valós kiadások között van, ezzel be tudnánk tömni. A legjobb megoldás az lenne, ha az az összeg, amiből egy NB I-es klubot nyugodtan fenn lehet Magyarországon tartani – tehát nem bajnokságot nyerni, nem nemzetközi porondra menni, hanem fenntartani – az meglenne minden magyar klubnak. Ha ezután lenne egy klub, ahol a tulajdonos milliárdokat akar betenni, lásd például Románia, hogy a Bajnokok Ligájába bejusson, az teljesen rendben van, de azzal nem kell foglalkozni, az az ő dolga. De a szurkolóknak ne amiatt kelljen aggódniuk, hogy jövő héten a klub nem tud kiállni, mert nincs pénz a fűtésre, vagy a mezre!
– A Honvéd két győzelemmel kezdte a tavaszt, és továbbra is tapad a dobogós csapatokra. Nem lehetett könnyű döntés a két remek, emblematikus játékost, Torghelle Sándort és Danilót elengedni télen…
– Nem volt nehéz döntés! Egy játékost akkor kell eladni, amikor meg akarják venni. Danilót a legjobb pillanatban adtuk el. Ez a Honvéd jó költségvetéséhez szükséges, tehát nem volt nehéz. Torghelle Sanyinak pedig olyan szerződése volt, ami kimondta, hogy eligazolhat tőlünk. Tehát ez nem a mi döntésünk volt, hanem az övé. Miután sokszorosát keresi most annak, amit itt keresett, ez gazdasági szinten érthető, annak ellenére, hogy a szurkolóknak fáj, hogy Torghelle Sándor nincs itt, hiszen ő kispesti nevelés. Azt gondolom, jó csapatunk van, egy jó edzővel, és ezt nem kötelességszerűen mondom, hanem valóban így is gondolom. Remélem, hogy a tavaszi szereplés semmivel nem lesz rosszabb, sőt talán jobb lesz, mint az őszi. A csapat egyben van! Négy mérkőzés zajlott le eddig a tavaszi szezonból, ebből egyszer élcsapattal, háromszor pedig mögöttünk álló csapattal játszottunk. Könnyebb volt a sorsolásunk eddig, mint sok csapatnak, de remélem, megmarad a győzelmi sorozatunk, és hétvégén a Fradi-meccset is behúzzuk!
– Akár a bajnokság negyedik helye is európai kupaszereplést érhet…
– Akár az ötödik is! Ha a Debrecen és a Videoton az első három között végez, és egymás ellen játsszák a Magyar Kupa-döntőt, akkor a bajnokság negyedik helye is nemzetközi szereplést ér. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a Győr az első négy között végez, és a klub eltiltását a Nemzetközi Sportdöntőbíróság nem törli el, akkor az ötödik hely is! Ez egy különleges helyzet ebben az évben. Nagyon remélem, hogy a Győrt felmentik, mert azt gondolom, hogy aki olyan jó teljesítményt nyújt, mint a győriek, azok megérdemlik a nemzetközi szereplést, de ez nem az én döntésem.
– Puskás Ferenc nem csak a világ, illetve Magyarország labdarúgásának a legendája, hanem a Honvédnak, mint klubnak, valamint Kispestnek is. Mára belőle itt csak a Puskás Ferenc utca maradt, minden más egy olyan helyre került, Felcsútra, amelyhez neki gyakorlatilag nem volt köze.
– Helyre kell tenni a dolgokat, és szét kell választani őket. Ha jól emlékszem, Orbán Viktor kétezer-hatban alapította a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiát, amikor nekünk még nem volt akadémiánk, és amikor a Honvéd teljesen romokban hevert. Ez azelőtt volt, hogy én idejöttem, vagy akkortájt. Ők a Puskás-hagyatékot őrző személytől, Puskás Ferenc özvegyétől megkapták az engedélyt, és ennek alapján cselekedtek. Ezt kifogásolni, kritizálni véleményem szerint nem nagyon lehet. A Puskás Ferenc Múzeumot – ha jól értettem Orbán elnök úr kinyilatkoztatását, amikor hazahozták a hagyatékot – a Puskás Ferenc Stadionban alakítják ki, a nemzet stadionjában. Ezt véleményem szerint ismét nem lehet kifogásolni. Természetesen Puskás Ferenc a Honvéd nagyja, ikonja, Puskás Ferencnek Kispesten van a helye. Azt hiszem, mindenki tudja, hogy Puskás Ferenc klubja a Honvéd, és mi őt természetesen nagyon nagyra tartjuk, együtt a többi fantasztikus Honvéd-játékossal, az Aranycsapat tagjaival. Azt gondolom, látni kell, hogy akik ezt a témát állandóan felvetik, azok ezt arra akarják használni, hogy féltékenységet, vagy problémákat gerjesszenek a Magyar Futball Akadémia és a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia között. Én ezt nem tartom helyesnek, a mi kapcsolatunk minden akadémiával kiváló, és rendkívül nagyra tartom azt, amit a jelenlegi magyar kormányzat a sport érdekében tett.
– Apropó, kiváló kapcsolat… Az MLSZ NB I-es Bizottságában a tizenhat élvonalbeli klub képviselője ül. Tulajdonképpen tizenhat ellenérdekelt fél! Hogy tudnak mégis együttműködni, amikor a közös ügyekről van szó?
– Lehet, hogy ezt meglepőnek találja, és remélem, senki nem fog ellentmondani nekem, de például az utolsó öt-hat hónapban talán nem is volt olyan döntés, amit nem egyhangúlag hoztunk. Lehet, hogy valaki egyszer tartózkodott… Elképzelhetetlen, hogy mondjuk kilenc-hét arányban szavazzunk. Nem létezik! Először is olyan dolgokról kell nekünk ott döntenünk, ami mindannyiunk érdeke. Nem egyéni érdekből! Mindannyian önző emberek vagyunk, és nem is kell az önzést félretenni, éppen ezért kell olyan dolgokban egyesülni, amely mindannyiunk önző érdeke. Akik ott vannak, elég jelentős emberek, akik értik és érzik annak a fontosságát, hogy együtt cselekedjünk. Mielőtt én a magyar labdarúgásban szerepet vállaltam, és először a Tulajdonosi Tanács, majd az NB I-es Bizottság elnöke lettem, úgy láttam, hogy a magyar labdarúgás rákfenéje a széthúzás volt. Azóta azon dolgozom egyfolytában, hogy ez ne történjen meg. Még akkor is, ha magamat néha vissza kellett tartanom kritikai irányban egy-két klubbal szemben. Azt gondolom, megéri az, hogy tekintélye legyen a magyar labdarúgásnak, tekintélye legyen az NB I-es Bizottságnak, és hogy mindenki érezze: a mi döntésünk az a mi döntésünk! Nem az én döntésem, nem Kovács Pisti döntése, nem Horváth Feri döntése, hanem a mi döntésünk! Az eddigi kisebb-nagyobb sikerek, amelyeket elértünk, annak köszönhetőek, hogy mindenki látja, hogy mi abszolút egységesen lépünk fel.
