A szombathelyi Nyugat Rádió reggeli műsora, az Élesztő vendége volt szerdán dr. Czeglédy Csaba ügyvéd, Aczél Zoltán védője. Az élő adásban elhangzott beszélgetés szerkesztett változatát a Rangadó.hu három részletben közli. Az első felvonásban az edző letartóztatásának módjáról, a horvát példáról, és a kocsmai beszélgetésekről olvashatnak.
– Melyek a legfrissebb fejleményei Aczél Zoltán ügyének?
– Jó barátságban vagyunk, és a védelem ellátása is onnan indult, hogy ő is, meg a felesége is rám gondolt azon a borzalmas szerda estén, hogy menjek, és segítsek. Igazándiból megfogadtam magamban, meg Zoli is kérte, hogy ha békén hagyják őt, akkor én is hagyjak békén mindenkit. Aki ismer, az tudja, hogy komoly igazságérzetem van, és nem félek elmondani a véleményemet. Az elmúlt másfél hétben húztam fel nagyon magamat, amikor már a nyolcadik sportújságíró hívott fel háttérinformációért, hogy ugye nem kötött Aczél Zoltán nyomozási alkut az ügyészséggel, vagy a hatóságokkal? Már vártam, hogy mikor hív fel az első újságíró úgy, hogy interjút is akar erről csinálni. El is mondtam a Népszava újságírójának a nyers véleményemet a dolgokról. Nem nagyon akarunk az egész bundaüggyel foglalkozni, Aczél Zoltán most főleg nem, hiszen egy jó barátja temetésére készül.
– Ahogyan Aczél Zoltánt letartóztatták, az mennyire bevett gyakorlat? Azt mondták, hogy az elrettentés miatt vitték el őt mindenki előtt megszégyenítve.
– Az a személyes véleményem, hogy valakik Aczél Zoltánnal akarták ezt a balhét elvitetni. Nem feltételezem természetesen, hogy a vádhatóság lett volna az, amelyet valakik eszközül használtak. Nem véletlenül mutogatta több tévécsatorna válogatott melegítőben Aczél Zoltánt, és nem véletlenül hangsúlyozták, hogy a válogatott másodedzője volt. Úgy gondolom, hogy a legnagyobb névnek szánták, akinél meg lehet húzni a vonalat. Igazából Aczél Zoltán a teteje a magyar bundaügynek, vele akarták kiplakátozni az egész ügyet. Ez azért közröhej-kategória. Gyakorlatilag két napig arról szólt a sajtó, hogy lám-lám, a legfelsőbb körökbe ért a magyarországi bunda. Egyrészt Aczél Zoltán nem vett részt mérkőzések befolyásolásában, másrészről meg senki nem gondolhatja komolyan, hogy ha van Magyarországon bunda – amit huszonvalahány ember meggyanúsítása után joggal feltételezhetünk, és magam is olvastam már néhány gyanúsítotti jegyzőkönyvet –, akkor egy edző szintjén van a legnagyobb magassága! Egy józan gondolkodású ember nem hiheti el, hogy Aczél Zoltán a maga kis boszorkánykonyhájában kifőzte, hogyan tudnak a csapatok bundázni, és szervezte a játékosokat. Én szégyellem magam, hogy egy szombathelyi születésű játékos, Sütő László ilyet csinált. De már odáig merészkedett, és a Nemzeti Sport ehhez adott két oldalt, hogy kijelentette: Aczél Zoltán kereste meg őket. Ez nyilvánvalóan hazugság.
– Ki nyert ezzel az üggyel igazából, mert Aczél Zoltán csak vesztett, hiszen ártatlanul megvádolták?! Ki járt jól ezzel a dologgal, hogy őt megvádolták és elvitték?
– Az MLSZ-re egy nyomás nehezedik, hogy csináljon már valamit a magyarországi bundaüggyel. Ne felejtsük el, hogy ez az egész ügy úgy indult, hogy a bochumi ügyészség átadta az UEFA-nak a különböző országok aktáit 2009 őszén, majd az UEFA hívatta az MLSZ-t, átadta a Magyarországra vonatkozó aktákat, és azt mondta, hogy csináljanak már valamit! Ekkor az MLSZ kínjában tett egy feljelentést a rendőrségen. Gondolom, átadta a rendőrségnek a bochumi aktákat, és szépen, kényelmesen elkezdtek nyomozni. Hogy mennyire kényelmesen zajlanak Magyarországon a folyamatok, ezt jól mutatja: 2010 nyarán vagy harminc embert tartóztatott le a horvát rendőrség a bochumi akták horvátországi részaktája alapján. Ugye, ez nálunk egyéves csúszással történt. A horvátokhoz képest egyéves lemaradásban vagyunk, ha a nyomozati cselekményekről van szó, pedig a startpisztoly ugyanakkor dördült el. Amihez a horvátoknak fél év kellett, nekünk másfél év, Magyarországon. Egyébként pedig a horvát nyomozóhatóságok továbbmentek. Adtak az ügyészek többtízezer eurót néhány embernek, és azt mondták, hogy menjetek, nézzétek meg, hogy tudtok-e meccseket venni. Lám-lám, tudtak, majd utána még nagyon sok embert letartóztattak, de már nem a bochumi akták alapján. Valakik idehaza úgy gondolták, hogy elég lesz Sütő Lászlóval és Horváth Gáborral elvitetni a balhét, meg azért találjunk még egy nemzetiszínű melegítőbe öltözött embert, az ő neve jó lesz majd ennek az egésznek a kiplakátozására. Aczél Zoltán nem véletlenül mondja, hogy őt ott, aznap este megölték, a Videoton–Haladás meccs után. Olyan országban élünk, ahol az ország felének már a gyanúsítás is elég arra, hogy valakinek a bűnösségéről meggyőződjön. Aczél Zoltánt, miután mondjuk nem fognak ellene vádat emelni, attól még az ország fele bundázó edzőnek fogja gondolni. Ha az új alaptörvény alapján visszajönne egy Szent Istváni rendelkezés, hogy lopás esetén le kell vágni valakinek a kezét, és elítélnek valakit első fokon, ha rögtön végrehajtható a kézlevágás, akkor hiába nyeri meg az illető a fellebbezést, attól még nem fog a balkeze kinőni. Visszafordíthatatlan események indultak el Aczél Zoltán életében november harmincadikán este.
– Mi az oka, hogy két játékos azt mondja, Aczél Zoltán nem ártatlan?!
– Az egyik játékos nem nagyon bírta a bezártságot, és hadd ne mondjak ennél többet…
– Azt beszélik, hogy drogproblémái vannak…
– Én ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem szeretném. Van olyan, hogy valaki másfél hétig nem bírja a bezártságot, mert olyan beállítottságú, és lehet, hogy még inkább kiszínezi a történeteket, és már maga is elhisz olyan dolgokat, amelyek maximum kocsmai beszélgetések kategóriájába tartoznak. Ez olyan, mintha három-négy ember végigjárná a szombathelyi kocsmákat, összegyűjtenék a pletykákat, hogy milyen bűnöket követnek el az emberek, bemennének a rendőrségre, a rendőrség meg ez alapján nyomozást indítana. Távoli a hasonlat, de talán érthető, hogy mire gondolok. Sütő László pedig egyszerűen nem akart börtönbe kerülni. Azért kezdett el hazudozni a rendőröknek, hogy egy napot se kelljen előzetes letartóztatásban töltenie. Vannak emberek, akiken hiába van kilencven tetoválás, és hiába ők az éjszaka urai, de ha egy rendőr azt mondja nekik, hogy lehet ám hónapokat is bent ücsörögni nyolcfős zárkában, kellemetlen társaságban, akkor összeszarják magukat félelmükben, és azt mondják, amit hallani akarnak tőlük. Nincs ebben nyomásgyakorlás a részükről, de tudják, hogy mit várnak tőlük… Sütő László is azt mondta, amit hallani szerettek volna tőle, aminek egyébként köze nincs a valósághoz. Horváth Gábor úgy sírt, mint egy gyerek, amikor Aczél Zoltán szemébe kellett volna néznie. Nem tudta azt mondani neki, hogy Zoli, te befolyásoltad a mérkőzést. Zokogott, majd elmondta, hogy Aczél Zoltánnak nincs köze a bundaügyhöz. Nem volt képes Aczél szemébe hazudni!
Vége az első résznek.
A csütörtökön megjelenő második részben Kubatov Gáborról és az állítólagos nyomozási alkuról is olvashatnak!
