Nem titok: kifejezetten rosszul sikerült az Orosháza FC téli felkészülése, mégpedig a körülmények miatt! A mostoha időjárás és a rossz pályaviszonyok miatt több edzés és felkészülési mérkőzés is elmaradt, a tavaszi bajnoki rajt előtt pedig betegségek és sérülések nehezítették a helyzetet. A békés megyei együttes vezetőedzője, Major László azt nyilatkozta, már több mint három évtizede van a labdarúgás vérkeringésében, de nem emlékszik ilyen nehéz felkészülésre. Hozzátette, nagy dolognak tartaná, ha ezek után kivívnák a bennmaradást.
Nos, az első meccsen, tehát a 16. fordulóban elért eredmény összecseng az előzményekkel, illetve az elmondottakkal, mondhatni: beleillik a képbe, hiszen az Orosháza 3-0-ra kikapott az Eger otthonában. Igen ám, de egy héttel később a csoport élmezőnyébe tartozó DVSC-DEAC látogatott a Mátrai Sándor Stadionba, és a NB I-ben veretlenül listavezető debreceni együttes keretének néhány játékosával megerősítve, nagy meglepetésre 4-0-s vereséggel távozott onnan! A Rangadó.hu érdeklődésére Major László úgy fogalmazott, ez a siker óriási lökést adhat azoknak, akik belefásultak a felkészülés gyötrelmeibe.
– Az egri meccs után nem véletlenül nyilatkoztam, hogy elmentünk edzeni egyet, hiszen a találkozó előtt húsz napig nem voltunk futballpályán – mesélte a Rangadó megkeresésére Major László. – Utána szerencsénk volt, mert egész héten tudtunk salakon edzeni! Nagyszerűen sikerült a felkészülésünk a Debrecen ellen, és akár nyolc-egy is lehetett volna a vége. Persze reálisan az egri meccs sem három-nulla volt, de mindegy… Hogy az ellenfelünkkel mi történt, azt nem tudom, de az nem is az én dolgom.
– A játékosok egyébként hogy viselték, hogy a felkészülés körülményei messze voltak az optimálistól?
– Amikor azt hallják, hogy az egyik csapat ide jár, a másik oda jár felkészülni, illetve mindenki igazolt, mi viszont egyet sem, akkor elég nehéz tartani bennük a lelket. Ezért is jött nagyon jókor a DVSC-DEAC elleni siker, amely mindenre gyógyír! Ez óriási lökést adhat azoknak, akik belefásultak a felkészülés gyötrelmeibe.
– Bár nem igazoltak senkit, a keret szinte változatlan maradt, és ezt az állandóságot kamatoztathatják…
– Így van! Én egyébként is ragaszkodni szoktam ahhoz, hogy félévente ne cseréljük már ki a keretet. Elég régen együtt van a csapat, a magja mindenképpen, ismerik egymás nyűgét, gondját, baját. A következő meccsen, hosszú idő után csak egy betegem lesz, Szabó Attilának tüdőgyulladása van, Petneházi Márk pedig belázasodott, de remélem, utóbbira számíthatok Mezőkövesden, mert ő az egyik alapemberünk!
– Egy vereség és egy győzelem után mire számít a harmadik tavaszi meccsen?
– A Mezőkövesd idén még nem szerepelt otthon, úgyhogy biztosan jó pályán fogunk játszani végre, mert ugye a miénk nem az igazi, Egerben pedig műfüvön volt a meccs. Ez azért is fontos, mert az én csapatom nagyon alacsony. Öt-hat százhatvan centi körüli, ugyanakkor technikás játékosunk van. Kétszer megyünk most idegenbe, szerintem Mezőkövesden nem fogunk kikapni, és akkor a tabella középmezőnye be fog sűrűsödni. Nekünk az lenne jó, ha a Szolnok nyerne, és szerintem nem is fog zsinórban hármat veszteni.
