Immár több mint négy éve annak, hogy Szűcs Mihály búcsút mondott az aktív játéknak. Az egykori ferencvárosi védő Budaörsön játszott utoljára, és most ismét feltűnt az NB II Nyugati-csoportjában szereplő klubnál, Lucsánszky Tamás vezetőedző segítője lett. Pedig 2008 novemberében még el sem tudta képzelni, hogy egyszer ő is trénerként tér vissza a pályára, de a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, hogy ez még tavaly nyáron sem fordult meg a fejében! A 42 éves Szűcs el sem tudja képzelni, hogy együttese a szezon végén kiessen a másodosztályból.
– Azt írta az újság, hogy a játékosok mentális felkészítéséért felel majd. Mit értsünk ez alatt?
– Nem pszichológusként kerültem a csapat mellé, ez túlzás. Nem is tudom, ki írta, nem is tudom, hogy került oda – magyarázta a Rangadó megkeresésére Szűcs Mihály. – Mindössze arról van szó, hogy jó tapasztalatok voltak velem kapcsolatban, hiszen amikor annak idején játékosként ide kerültem, megalkuvást nem tűrően mindig a győzelem volt számomra a cél. Ezt a fajta mentalitást igyekszem átadni a játékosoknak. Horváth Roland egy nagyon felkészült pályaedző, de a játékosok talán kimondatlanul is jobban elfogadnak bizonyos dolgokat tőlem a múltam miatt, hiszen több száz meccs van a hátam mögött. Nagyon örültem a felkérésnek, hiszen kötődöm a budaörsi labdarúgáshoz.
– Mi a helyzet az edzői munkával? Erre a kérdésre egy 2008 novemberében készült interjúban a következőt válaszolta: „No ez az, ami egyáltalán nem vonz. Nincs szándékom edzőként dolgozni.”
– Ha őszinte akarok lenni, még tavaly nyáron sem gondolkoztam abban, hogy edzőként dolgozzak. Lucsánszky Tamásék ötlete volt ez, nem én jelentkeztem. Nem is biztos, hogy máshol egyből vállaltam volna. Tamással korábban három évig dolgoztunk együtt. Emberileg és szakmailag is olyan partner, akitől rengeteget tudok tanulni. Nagyon élvezem a munkát, magam is meglepődtem!
– Miután felhagyott az aktív játékkal, egy biztosítónál dolgozott, és befektetésekkel foglalkozott, illetve egy ideig még segített a budaörsieknek. Ezekkel mi újság?
– Az akkori munkám mellett ez nem volt túl sikeres, és végül abbamaradt. Most ráálltam egyéb üzleti dolgokra, de gyakorlatilag teljes emberként az edzői feladatoknak szentelem az időmet.
– A csapat a kiesés ellen küzd, jelenleg az utolsóelőtti helyen áll a táblázaton. Ön szerint jók a kilátások a bennmaradás kiharcolására?
– Ősszel is voltam kint meccseken, és nekem mindig az jött le, hogy a Budaörs egy tetszetősen, kulturáltan futballozó csapat, de valami miatt, leginkább figyelmetlenség, dekoncentráció miatt elvesztettek stratégiai fontosságú meccseket is. Játéka alapján a csapat megérdemelne két győzelemmel többet, és akkor máris a nyolcadik helyen állna, s nem lenne miről beszélni. Lehet, hogy ez csak a kezdők optimizmusa, de egy pillanatig sem kételkedem, hogy sikerül a bennmaradás. Mondom ezt a közelmúltban játszott négy edzőmeccs képe alapján is. A Budaörs egyébként tavasszal mindig jobban szerepel, mert nyáron kevés idő áll rendelkezésre a játékoskeret kialakítására, és a felkészülésre. A játékosokba tudatosítani kell azt is, mivel jár egy ilyen kiesés! Sokan nem is gondoltak bele, hogy ha ez bekövetkezik, saját pályafutásukban is törést fog okozni! Amikor idekerültem, az NB III-ban tizenegy pont volt a hátrányunk, de egy pillanatig sem gondoltuk, hogy nem tudjuk megnyerni a csoportunkat. Az egy olyan társaság volt, amelynek szinte minden tagja megalkuvást nem tűrően hitt a sikerben!
