Bajnokok Ligája bajnokok ligája

Cristiano Ronaldo játszótere: Bajnokok Ligája

Poraiból támadt fel a Juventus kedden, amikor 0-2-es hátrányból fordítva továbbjutott az Atlético Madrid elleni BL-nyolcaddöntős párharc visszavágóján. A hős a mesterhármast szerző Cristiano Ronaldo lett, de a sikerhez kellett Max Allegri szinte tökéletes mesterterve is. Elemzés.

Rengeteg hibát követtünk el, és itt elsősorban magamra gondolok, nem a játékosokra. Taktikailag jobbak voltak, mint mi, és a lecsorgóknál is domináltak. Ezért nyerhettek ma

– nyilatkozta a lefújás után Diego Simeone, a Bajnokok Ligája keddi nyolcaddöntőjének visszavágóján kétgólos előnyt elherdáló Atlético Madrid argentin vezetőedzője.

„Ez az, amiért a Juventus leigazolt engem” – fűzte hozzá a másik oldalról az a Cristiano Ronaldo, aki mesterhármasával egymaga fordította meg a párharcot.

De vajon tényleg Ronaldo ütötte ki az egyesek szerint a végső győzelemre is esélyes, a madridi odavágón a Juvét valósággal földbe döngölő Atléticót? Utánajártunk.

Simeone kényszerpályán

A három héttel ezelőtti első meccshez képest – érdemes feljegyezni az idei BL-negyeddöntős nagy fordítások margójára, hogy mennyire nagy spéttel követi a párharcokban az első meccset a második – mindkét edző viszonylag sokat variált a csapatán. A három héttel ezelőtti első találkozóhoz képest, így mindkét edző viszonylag sokat variált a csapatán. Simeone főleg kényszerből, hiszen Thomas Parteyt, Diego Costát és Filipe Luist is elveszítette sérülés miatt – a helyükre Thomas Lemar, Alvaro Morata, illetve Santiago Arias került be a kezdőcsapata.

Mindez azonban taktikai váltásokat is indukált: az eredendően jobbhátvéd Juanfran átvonult a védelem baloldalára, Luis helyére (Arias így Cristiano Ronaldóval került szembe), az első meccsen szélsőt játszó Saúl Níguez elfoglalta Partey helyét a pálya közepén, a balszélsőként bedobott Lemar helyéről pedig Koke mozgott át a túloldali vonal mellé.

Allegri ehhez képest szinte teljes keretből válogathatott (a balbekk Alex Sandro eltiltás miatt volt kénytelen kihagyni a meccset), túl sok kompromisszumra nem kényszerült. Az első meccshez képest kidobta a kezdőből Dybalát, Bentancurt és De Scigliót is, hogy helyükre a Bernadeschi, Emre Can, Cancelo tandemet helyezze. A formáció papíron maradt 4-3-3, de Allegri érezhetően támadóbbra hangolta a csapatot.

Ronaldo feje ért aranyat

Hogy támadásban képes legyen fokozni a nyomást az Atléticón, Allegri úgy határozott, labdabirtoklásban formációt vált a csapata. A támadásban nagyon hatékony jobbhátvéd, Cancelo előrébb húzódott a középpályára, a mögötte hagyott területbe pedig az évadban eddig jobbára szenvedő Emre Can mozgott vissza. Ezzel párhuzamosan az Alex Sandro helyére bedobott, eddig idén mindössze 184 percnyi (!) Serie A-rutint szerző Spinazzola is feljebb lépett, hogy Chiellini kihúzódásával a Juve lényegében pillanatokon belül 3-4-2-1-re álljon át.

Erotikus mozdulatokkal búcsúzott Cristiano Ronaldo az Atlético edzőjétől
Diego Simeone visszakapta a korhatáros gólörömöt.

A középpályán Matuidi és Pjanic feladata volt megakadályozni az Atlético esetleges kontráit – ezt segítette, hogy Griezmann és Morata is elképesztően mélyről kellett induljon, tekintve, hogy a spanyolok szinte beásták magukat a kapujuk elé –, miközben a jobbszélre tolt, de eredendően klasszikus irányítónak számító Bernardeschi szabadon játszhatott az Atlético védelmi vonalai között.

Simeone nagyon negatív, végtelenül passzív 4-4-2-be rendezte csapatát, ám a madridiakból ezúttal hiányzott a kellő agresszivitás, képtelenek voltak nyomás alatt tartani a Juve labdás játékosait. Különösen az alapvetően csere Arias és Lemar mozgott bizonytalanul  – ők ketten a La Liga szintjét sem feltétlenül ütik meg labda elleni játékban –, ami azt eredményezte, hogy az olaszok mindkét szélen képesek voltak az Atléti védelme mögé kerülni.

A Juventus összesen 38 (!) beadással próbálkozott a meccsen, ennek nagyjából fele a jobboldalról érkezett, annak is legnagyobb része Bernardeschi (4), illetve Cancelo (8) lábáról. A Juve összes kaput eltaláló labdáinak cirka egyharmada (5) volt fejes, három góljukból pedig kettő is így született.

E statisztika kristálytisztán mutatja Allegri tervét, miszerint alapvetően Cristiano Ronaldo fejjátékára alapozott, aki mindkét oldalról indulva a hosszú kapufa irányába mozgott ki. Régi trükk, de hatásos: a portugál klasszis a szélső védőkkel keresi a párharcot, hogy érvényesíthesse magasságbeli és fizikai fölényét, miközben a középső védők energiáit leköti a helyette védekezésben a gatyáját is lemelózó tankszerű középcsatár (Mandzukic).

Ronaldo az első gólját Juanfranról fejelte:

A másodiknál pedig a végig nagyon sokat bizonytalankodó Ariasszal szemben nyert meg egy párharcot:

Kamutizenegyes?

Allegri összességében végig remekül sakkozott: csapatát úgy finomhangolta, hogy az a lehető leghatékonyabban tudjon rájátszani C. Ronaldo erényeire, miközben azért csírájában elfojtja az Atléti kontralehetőségeit is. A csodálatosan játszó – Juve-mezben egészen biztosan ez volt eddig a legpazarabb mérkőzése – Bernardeschi beállítása telitalálat volt, miközben azt se feledjük el, hogy az edző 2-0-s előnynél, kvázi meccsnullnál is mert kockáztatni, amikor Spinazzola helyére egy újabb támadót, Dybalát tett a pályára (majd később bevetette azt a Keant is, akinek szintén akadt egy ziccere a továbbjutáshoz).

A másik oldalon az Atléti negatív hozzáállása totális zsákutcának bizonyult, a hiányzók csúnyán bekérték az árukat, a kispadról beugrók lényegében megégtek a feladat súlya alatt. Tapintható volt a félelem Cristiano Ronaldótól is – ez persze nem véletlen,

az Atlético ellen szerzett négy legutóbbi mesterhármasért is ő volt a „felelős”.

Ezzel együtt említsük meg: a portugál első góljának szabályosságán simán lehet vitatkozni – pláne annak fényében, milyen gólt vett el a VAR az első meccsen Moratától és az Atlétitől –, a minden eldöntő momentum, a Bernardeschi és Correa találkozásából befújt tizenegyes pedig a legtöbb lassítás alapján legalábbis véleményes.

Az mindenesetre külön megkapó, hogy szűk egy évvel a még Real Madrid-játékosként kapott torinói standing ovation után (az a bizonyos ollózós gól, ugye) Ronaldo most már Juventus-sztár minőségében rabolta el a szíveket a torinói Allianz Arénában. A portugálnak amúgy – szinte mellékesen – az ötvenkettedik (!) mesterhármasa volt a keddi, ráadásul az sem újdonság, hogy egymaga fordít meg BL-párharcot: amikor 2016-ban, útban Zidane első európai kupasikere felé a Madrid 2-0-ra megégett Wolfsburgban, a visszavágót CR mesterhármasával nyerte 3-0-ra a Bernabéuban.

Ronaldo egymaga több gólt szerzett a BL-ben, mint 118 csapat
Az egyenes kieséses szakasz specialistája a mesterhármasokat tekintve beérte Messit.

A portugál 160 BL-meccsén 124 gólt szerzett eddig, és hogy ez milyen brutális szám, ahhoz némi adalék: a BL főtábláján eddig 140 klub szerepelt és ezek közül csak 22 szerzett több gólt csapatszinten, mint a portugál klasszis egyedül.  Hiába, nincs mit tenni: a Bajnokok Ligája Cristiano Ronaldo játszótere. Még mindig.

Bajnokok Ligája, nyolcaddöntő, visszavágó

Juventus–Atlético Madrid 3–0 (1–0)
Gólszerző: Ronaldo (27., 48., 86. – tizenegyesből)
Továbbjutott: a Juventus 3–2-es összesítéssel

Manchester City–Schalke 7–0 (3–0)
Gólszerző: Agüero (35. – tizenegyesből, 38.), Sané (43.), Sterling (56.), B. Silva (71.), Foden (78.), Gabriel Jesús (84.)
Továbbjutott: a Manchester City kettős győzelemmel, 10–2-es összesítéssel

Kiemelt kép:Massimiliano Ferraro/NurPhoto via Getty Images

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.