Mint ismert, Görögországban zárja az Európa-bajnoki selejtezőcsoportot a magyar válogatott. Ha a mieink jobban teljesítenek a hazai pályán nulla pontos, lőtt gól nélkül álló ellenfél otthonában, mint Románia Feröeren, akkor miénk az F-csoport második helye, és az ezzel járó kvalifikáció is.
A magyar csapat még lehet legjobb harmadik is – az is egyenes továbbjutást ér –, utóbbi rangsorba viszont a görögök elleni meccsünk nem számít már bele. Nagy esély mutatkozik az Európa-bajnoki szereplésre, élni kell vele.
Persze nem szabad átesni azon bizonyos ló túloldalára sem: a csoport nem túl nehéz, Észak-Írország jó hajrájának köszönhetően vezet, míg sem a románok, sem a mögöttünk álló finnek, feröeriek, illetve görögök nem képviseltek olyan játékerőt, ami felvenné a versenyt a kontinens élcsapataival.
A magyar válogatott azonban élt az ebből adódó lehetőséggel, és kilenc forduló után négy-négy győzelemmel és döntetlennel, illetve egyetlen vereséggel, 16 pontot szerezve áll a harmadik helyen, karnyújtásnyira a kibővített létszámú Európa-bajnokságon való részvételtől.
Azonban – ha a számokra hagyatkozunk – kijelenthető, hogy a csapatunk nem lett jobb az elmúlt évekhez képest. Az előző, igencsak kellemetlenül zárult világbajnoki selejtezőkön például Egervári Sándor – majd az utolsó fordulóban már Csábi József – irányításával 17 pontot gyűjtött a csapat, és Hollandia, illetve Románia mögött zárt harmadikként, megelőzve Törökországot, Észtországot és Andorrát. Ezt a teljesítményt még utolérheti a mostani együttes egy döntetlennel is, azonban az Egervári-éra Európa-bajnoki selejtezőjét nem szárnyalhatja túl szerzett pontokat tekintve: akkor is harmadik lett a válogatott Hollandia és Svédország mögött úgy, hogy 19 pontot gyűjtött a tíz meccse alatt – Finnország, Moldova és San Marino végzett mögöttünk a hat győzelemmel, egy döntetlennel és három vereséggel zárt selejtezőkben (akkor viszont csak az első kettő juthatott tovább).
Az viszont biztos, hogy a közelmúlt többi eredményét már lepipálta a Pintér Attila, majd Dárdai Pál, illetve Bernd Storck vezette válogatott. Még az Erwin Koeman-féle csapat lehet a mostanira „veszélyes”, amennyiben nem sikerül pontot szerezni Görögországban: akkor ugyanúgy 16 ponttal zárunk, mint a 2010-es vébé-selejtezőkön Dánia, Portugália és Svédország mögött – igaz, akkor a 16 pont csak negyedik helyet ért.
Az 1986-os vébé-szereplés óta az Egervári-féle 19 pont volt a legjobb teljesítményünk az Európa-bajnoki és világbajnoki selejtezőkben; a ’86-os selejtezőkön a Mezey György irányította együttes hat meccsén öt győzelmet aratott, ami az akkori számítások szerint tíz pontot ért, vagyis a megszerezhető pontok 83 százalékát zsebelte be. A 19 pont a tíz meccsen 63 százalékot jelent, míg ha a legrosszabb eredményt érné el a csapat Görögországban, akkor 53 százalékos teljesítménnyel zárna (16 pont a 30-ból).
