Kiváló őszt produkált Ausztriában Szoboszlai Dominik. A 17 éves magyar játékos a Red Bull Salzburg fiókcsapatában, a másodosztályú FC Lieferingben szerezhetett felnőtt rutint, ahol féltávnál vezeti a házi góllövőlistát. Tapasztalatairól kérdezte a Rangadó.hu a szabadságát töltő fiatal tehetséget.
– Klubszinten néhány hónap leforgása alatt már huszonhárom tétmérkőzésen jár, hét-hét góllal, illetve gólpasszal zárta a 2017–2018-as idény első felvonását. Jókor jött a pihenő?
– Nyáron nagyjából egy hét szünetem volt, úgyhogy természetesen egy ilyen hosszú fél-szezon után örülök a pihenésnek, igyekszem maximálisan feltöltődni. Az elmúlt időszakban nagyon kevés időt tölthettem a családommal, így természetesen a téli pihenőt itthon, Magyarországon töltöm. Próbálok maximálisan kikapcsolni, a szabadidőmet a szeretteimmel és a barátnőmmel töltöm, jól jön egy kis kikapcsolódás. A szünetre egyébként nagyon részletes edzésprogramot kaptunk, aligha unatkozom majd január nyolcadikáig, akkor kell ugyanis újra edzésre jelentkeznem Salzburgban.
– A nyári alapozás során előzetesen reménykedett abban, hogy ilyen rövid időn belül, alig tizenhét esztendősen alapember lesz a másodosztályú csapatánál?
– Őszintén mondhatom, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog sikerülni ez a fél szezon. Örülök a sok lehetőségnek, úgy ítélem meg, tudtam bizonyítani mind a klubcsapatomban, mind pedig a válogatottban. Kiengedni azonban nem szabad, az ősz csak még keményebb munkára sarkall, hiszen minél előbb szeretnék felkerülni az első csapathoz.
– Az Erste Ligában tizenkilenc felnőtt bajnoki mérkőzésen kapott lehetőséget, házi gólkirály lett, miközben szállította a gólpasszokat is. Elégedett az egyéni mutatókkal?
– Maximálisan nem lehetek az, mivel úgy érzem, még ennél is zárhattam volna jobb szezont. Ugyanakkor a hét gól és a négy gólpassz fél év alatt nem olyan rossz mutató.
– Folyamatos terhelésben volt, hiszen a másodosztályú bajnoki mérkőzések mellett az UEFA Ifjúsági Ligában (UEFA Youth League) a Red Bull Salzburg U19-es csapatában mind a négy mérkőzésen kezdőjátékosként kapott lehetőséget…
– Így igaz. Ráadásul mindkét ellenfél, a Bordeaux és a Sparta Praha ellen is sikerült továbbjutnunk, így természetesen pozitívak az élményeim nemzetközi vizeken, öröm volt pályára lépni az ifjúsági BL-ben. Célunk egyébként a címvédés, de tudjuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk, hiszen regnáló bajnokként mindenki minket akar legyőzni, de csakis a végső győzelemben gondolkozunk.
– A huszonhárom őszi mérkőzés közül akad olyan, amelyikre különösen szívesen gondol vissza?
– Az az igazság, hogy nem tudnék kiemelni csak egy mérkőzést. Volt, hogy dupláztam, volt, hogy egy-egy góllal vagy gólpasszal voltam a csapatom segítségére. Igazából annak örülhetek leginkább, hogy jellemzően jól ment a játék.
– A jó formát segítette, hogy hamar beilleszkedett a salzburgi akadémisták közé?
– Nem volt gondom a beilleszkedéssel, hiszen a csapattársak hamar elfogadtak, gyorsan akklimatizálódtam. Szerencsére sok barátom van, akikkel szabadidőnkben néha-néha elmegyünk ide-oda. Ugyanakkor a legfontosabb az volt, hogy olyan teljesítményt nyújtottam, amivel sikerült elfogadtatnom magam. A német nyelvvel szerencsére már jól állok, ilyen téren sem panaszkodhatok.
– A pályán egyértelmű, hogy vezére a Lieferingnek, a társak is így tekintenek önre?
– Nálunk nincs klikkesedés, senki nem gondolja magáról, hogy sztár lenne, így én sem. Csak azt csinálom, amit tudok és szeretek. Van mögöttem néhány sikeres hónap, házi gólkirály lettem, de a magammal szembeni elvárás, hogy minimum jó teljesítményt nyújtsak, ez az alap, egy fél szezonnak így kell kinéznie.
– Ötödik helyen telel az FC Liefering az osztrák másodosztályban, fiókcsapat révén azonban feljutásról nem álmodozhatnak. Milyen szellemiségben lép pályára hétről-hére?
– Minden alkalommal csak az lebeg előttem célként, hogy szeretnék a játékommal és a teljesítményemmel kitűnni, illetve élni a lehetőséggel. Nem elég csupán egy alkalommal bizonyítani, hanem edzésről-edzésre, mérkőzésre-mérkőzésre folyamatosan a legjobbnak kell lenni, csak ez a járható út.
– Roppant eltökélt. Miről álmodik rövidtávon?
– Célom nem lehet más a tavaszi szezonra nézve, mint minél előbb felkerülni az osztrák Bundesligában címvédő és jelenleg első helyen tanyázó felnőtt csapatba, a Red Bull Salzburgba. Az első csapat edzője, vagy éppen az akadémia igazgatója gyakorta megnézi az edzéseinket és a meccseinket is. Ha valaki jó teljesítmény nyújt, akkor megdicsérik. Nálam valamivel idősebb játékos kapott már edzéslehetőséget a nagyoknál, első lépésként nekem is csak ez loboghat a szemeim előtt.
– Klubcsapata mellett tizenhét esztendősen már a magyar U21-es válogatottban is megmutathatta magát. „Legkisebbként” hamar elfogadták társai?
– Való igaz, hogy idősebb közegbe csöppentem, de csakúgy, mint Salzburgban, a válogatottban is kizárólag a teljesítmény és nem a kor számít, azt hiszem sikerült magam hamar elfogadtatni. A beilleszkedésben nagyon sokat segítettek a srácok, az U21-es nemzeti csapat szakmai stábjától pedig csakis pozitív visszajelzéseket kaptam.
– A magyar foci reménységének tartják, miközben a nemzetközi porodon is a legnagyobb tehetségek között emlegetik; az egyik brit szaklap egyenesen Toni Krooshoz hasonlította játékát. A remek őszi szezon és a dicséretek után nehéz két lábbal a földön maradni?
– Természetesen nagyon jó érzés volt olvasni és hallani a híreket, rám nézve hízelgő, hogy ekkora klasszishoz hasonlítanak. A dicséretek és a gratulációk jólesnek, illetve még nagyobb önbizalmat adnak, de nem szállhatok el egy-egy kijelentéstől. Attól, hogy felkerülök egy listára, még nem leszek profi labdarúgó, én pedig az szeretnék lenni, éppen ezért helyén tudom és helyén kell kezelnem ezeket a híreket.
