Mint arról a Rangadó.hu is beszámolt, a megye I-ben szereplő, 5. helyen telelő Kecskeméti LC (az NB I-ből kizárt Kecskeméti TE utódja) új vezetőedzője Némedi Norbert lett, aki a klub első NB I-be való feljutásakor a csapat játékosa, kapitánya volt, az elmúlt években pedig a szintén Bács-Kiskun megyei első osztályú Kiskunfélegyháza labdarúgója és trénere is volt. Az újdonsült edzővel beszélgettünk.
– Miként került képbe, mint a kecskeméti klub új vezetőedzője?
– – A KLC-KTE SI egy része vált külön most gazdasági társasággá, a felnőtt csapat működtetése a Kecskeméti LC Kft. keretein belül működik tovább. Az ottani ügyvezetőn, Telek Zoltánon keresztül kerültem képbe, mint jelölt.
– Milyen edzői képesítéssel rendelkezik?
– UEFA B-licencszel, ami erre az osztályra biztosan megfelelő, a 2017-18-as szezontól azonban már az NB III-ban is UEFA A-ra lesz szükség – legalábbis a vezetőedzői pozícióhoz. Asszisztens edző még lehetnék B-vel is.
– Visszatérve magára a klubra: meglepte, amikor kiderült, hogy a Kecskeméti TE-t kizárják az élvonalból, és visszasorolják egész az NB III-ig?
– Nem mondanám, volt előzménye. Sejteni, lehetett, hogy nem fog semmi jó kisülni a történetből. Az azonban reménykedésre adott okot, hogy a magyar labdarúgás történetében nemigen akadt még példa ilyen jellegű szankciókra, pláne ilyen mennyiségben – a Pécset, a Nyíregyházát és a Győrt is kizárták velünk együtt, a Pápa pedig egyébként is búcsúzott az élvonaltól. Az MLSZ hozott egy felelős döntést, amit el kellett fogadni. Sajnálatos, hogy mi is beleestünk ebbe. Többes szám első személyben beszélek, mert mindig követtem, hogyan szerepel a klub, akkor is, amikor máshol játszottam, és közvetlenül nem voltam érdekelt.
– A szezon elején ugyan még nem volt a Kecskemétnél, de: mit gondol, reálisan elvárható lett volna, hogy azonnal visszajussanak az NB III-ba (hátrányuk jelenleg 16 pont az éllovas Kiskunfélegyháza mögött – a szerk.)?
– Egy olyan klub, amely hét éven keresztül az első osztályban szerepelt, aligha tűzhet ki más elvárást, mint a mihamarabbi visszajutás. Másrészről viszont tudomásom szerint az MLSZ döntése szerint csak az NB III-ig lett visszasorolva a Kecskemét – külön súlyosbító tényező volt, hogy azt a szereplést sem tudta vállalni a KTE. A nyári időszak épp emiatt értesüléseim alapján iszonyatosan bonyolult lehetett, teljes káosz uralkodott a klub háza táján. Már megélni is nehéz egy ilyet, nemhogy aktív részt vállalni a helyrehozásban. A maga nemében az is egy kisebbfajta csoda, hogy maradt felnőtt csapat, amivel el lehetett indulni a megye I-ben. Ha innen közelítjük meg, akkor nem reális a feljutás, ha az előbbi szempontból, akkor pedig igenis az.
– Tegyük fel, hogy a 2015-16-os szezonban bajnok lesz a Kecskemét. Tudnák vállalni az NB III-at?
– Úgy tudom, hogy pénzügyi problémák megoldódtak, és a klub anyagi helyzete lehetővé teszi a harmadosztályú szereplést. Most rendezettek a viszonyok. Ezt most ismét szinte a nulláról építhetjük fel. Megfizettük a tanulópénzt. Pozitív, hogy egy jól működő utánpótlás bázis épült fel Kecskeméten, ami töretlenül fejlődik, rengeteg a tehetséges gyerek, és ez hatalmas segítség lehet a jövő felépítésében. Kellett fél év, hogy talpra álljon az új klub, ennek vagyok én is a részese. Reméljük, innentől fokozatosan visszatér majd az az állapot, amiben az elmúlt években voltunk.
– Hány fős stábot, személyzetet engedhet meg magának a klub jelenleg?
– Ezek a dolgok még csak kialakulóban vannak. A Kecskeméti LC eleddig KLC-KTE SI-be, mint egyesületbe volt integrálva, most vagyunk az önálló Kft. megalakulásának időszakában. Én, mint edző ennyit érzékelek az egészből, természetesen nem is én döntök ilyen kérdésekben. A háttérben folyamatosan dolgoznak azon, hogy minden papír rendben legyen és zavartalanul, minél magasabb nívón folyhasson a munka.
– Kit választana legszívesebben maga mellé segítőnek?
– Csak a közvetlen környezetből tudok “válogatni”. Lesz segítőm, hiszen egyedül képtelenség ezt csinálni. Már esett erről szó, de még a későbbiekben lesz megnevezve. Amíg nem száz százalékos biztonsággal kijelenthető, nem szeretnék neveket mondani.
– Az elmúlt éveket játékos-edzőként Kiskunfélegyházán töltötte. Milyen tapasztalatokkal gazdagodott ebben az időszakban?
– Három és fél évet töltöttem ott és egész végig az első helyért küzdöttünk, ami szerencsére háromszor sikerült is. Igyekeztünk klubot építeni. Amikor odakerültem, még a megye I-ben is az utolsó helyen kullogtak, ráadásul az első felnőtt csapat volt edzői pályafutásom során, akikkel együtt dolgozhattam. Erőteljesen amatőr légkör uralkodott, ennek ellenére az elnök és a névadó szponzor is azt szerette volna, hogy segítségünkkel minél magasabbra jussunk. Kiskunfélegyháza nem éppen a legkisebb város, mintegy 30 ezer fő lakja. Ekkora mérettel akár még a másodosztályban is szerepelhetne a klub. Valahol talán ez is volt a távlati célkitűzés sportszakmailag és a feltételek megteremtésénél is. Sok jó játékos megfordult ott, néhányan ugródeszkaként használva a klubot akár NB II-es együttesekhez is távoztak. Ezek a játékosmozgások a stáb munkáját dicsérték. A KHTK végig megye I-es maradt, pedig kétszer még osztályozót is játszottunk – egyet nyertünk, egyet veszítettünk. Az idei szezonban véleményem szerint még mindig nem voltunk arra alkalmasak, hogy az NB III-ba lépjünk, mert óriási a szakadék egy megyés és egy NB-s csapat költségvetése között. Az infrastruktúra ugyanakkor szépen fejlődött, mondhatni akkor kezd “kész lenni” a klub, amikor én eljövök, őszintén szólva ezt kicsit bánom is. Úgy gondolom, amit lehetett, kihoztunk belőle.
