Ismét Európa-bajnoki selejtezők felé araszolunk a héten. Bár korábban majd’ minden meccsre azt mondtuk, sorsdöntő, ez továbbra is fent áll: a magyar válogatottnak egyszerűen minden meccs az. A Feröer-szigetek elleni győzelem a kijutás szempontjából kulcsfontosságú, pár nappal később pedig Athénban kell helytállnia válogatottunknak. Két meccs van tehát hátra, de hogy álltunk a korábbi selejtezők során a hajrában?
1996 Anglia – Izlanddal is meggyűlt a bajunk
A visszatekintést kezdjük az 1996-os selejtezőkkel. Ekkor fordult elő ugyanis először, hogy a nyolc selejtezőcsoportból hét is (a nyolcadik pont a magyaroké volt) hat csapatot tartalmazott, azaz a lebonyolítás igen hasonló volt a maihoz. Az első helyezettek jutottak ki egyenes ágon a tornára, illetve a legjobb hat csoportmásodik, míg a két leggyengébb csoportmásodik pótselejtezőn mérkőzött egymással az utolsó helyért (Hollandia 2-0-ra legyőzte Írországot).
Magyarország a 3. csoportba került négy ellenféllel egyetemben: Svájc, Törökország, Svédország és Izland volt a többi kijutásra pályázó. A nyolcmeccses sorozat hatodik fordulóját követően a magyar válogatott már rég elvesztette minden reményét a kijutásra, így a Svájc elleni idegenbeli és az Izland elleni hazai megmérettetések teljes mértékben tét nélkül zajlottak.
Az utolsó két forduló előtt öt ponttal állt csapatunk: Törökország és Svájc ellen hazai pályán úgy szerzett egy-egy pontot korábban, hogy mindkét találkozón 2-0-ra vezetett, majd Svédországot sikerült legyűrni egy szoros 1-0-val. A többi találkozót elbuktuk, csak úgy, mint az utolsó előtti meccset: Zürichben a már biztos kijutó svájciak jól megvertek minket; a 3-0-s összecsapáson a kezdőnk így nézett ki:
Hajdú – Telek, Halmai, Lipcsei, Mracskó, Nyilas E. (Mónos), Simon T. (Jagodics Z.), Illés (Arany L.), Urbán, Jován, Vincze I.
Az utolsó fordulóban Izland ellen legalább azt a szégyent sikerült elkerülni, hogy negyedszer is megverjenek minket, és ezzel a csoport utolsó helyére essünk vissza – Illés Béla gólja kellett hozzá (1-0), hogy végül nyolc ponttal az utolsó előtti helyen zárjunk – a csoportelső Svájcnak 17, a szintén kijutó törököknek 15 egységük lett végül.
2000 Hollandia–Belgium – Történelmi mélypont a miniállam ellen
A 2000-es selejtezőkön aztán az öt kalap negyedikéből várhattuk a sorsolást, ami Románia, Portugália, Szlovákia, Azerbajdzsán és Liechtenstein csapatait sodorta utunkba. Ebben a sorozatban a csoportelsők és a legjobb második helyezett mellett a rájátszás négy párharcának győztesei jutottak ki.
Az utolsó két fordulóban már itt sem kellett számolgatni: két győzelemmel, három döntetlennel és három vereséggel vártuk az azeriek elleni hazai, illetve a portugáliai meccset. Nem kellett számolgatni, ugyanis a többi között a Liechtenstein ellen idegenben csak 0-0-ra végző magyar csapat már legfeljebb csak a harmadik helyre érhetett volna oda. Azerbajdzsánt sikerült legyőzni (3-0), Portugáliától viszont 3-0-ra kaptunk ki, így a negyedik helyet csípte meg a csapat a román, portugál, szlovák trió mögött.
2004 Portugália – Majdnem sikerült
A 2004-es selejtezők sorsolásán a harmadik kalapból várhattuk négy ellenfelünket (minden csoportelső kijutott, a másodikak pedig pótselejteztek). A Svédország, Lengyelország, Lettország, San Marino négyesből nem tűnt lehetetlennek a második hely elérése.
Jól haladt a csapat: pontot szerzett Svédországban, Lengyelországban, legyőzte San Marinót oda-vissza, Lettországot idehaza, és csak a svédek elleni hazai meccsen maradt pont nélkül.
Az utolsó két fordulónak úgy mehettünk neki, hogy az állás az alábbi volt:
1. Svédország 14 pont
2. Magyarország 11 pont
3. Lengyelország 10 pont
4. Lettország 10 pont
5. San Marino 0 pont
És akkor beütött a krach. Az még kifejezetten jól jött, hogy a svédek legyőzték a lengyeleket idegenben, hiszen így akár a döntetlennel és egy lengyelek elleni győzelemmel vagy akár döntetlennel is továbbjuthattunk volna (a pótselejtezőre), de a 4500 néző előtt rendezett rigai meccs egyszerűen pocsékul alakult: az első félidő végén két kapott góllal demoralizáltak minket, majd a második elején egy harmadikkal végképp eldöntötték a találkozót. Bár Lisztes szépített, ez már csak halottnak a csók volt.
Ekkor azonban még mindig úgy tűnt, befutók lehetünk, ha legyőzzük Lengyelországot és a lettek nem győznek a már biztos kijutó svédek ellen, hiszen egyenlő pontszámnál egymás elleni eredményekben is ugyanúgy álltunk a vörös-fehérekkel, gólkülönbség tekintetében azonban jelentősen jobbak voltunk.
Október 11-e volt az utolsó forduló napja, de ez sem úgy alakult, ahogy elterveztük: a lengyelek 2-1-re győztek a Puskásban (ezzel csoportnegyedikek lettünk), de ami még ennél is nagyobb meglepetés volt, hogy egy korai Verpakovskis-gólra Svédország sem tudott válaszolni, így a fiatal balti állam első ízben vehetett részt pótselejtezőn – utóbb tudjuk, még két Verpakovskis- és egy Laizans-találatnak köszönhetően sikerrel; Törökország is fejet hajtott előttük.
2008 Ausztria–Svájc – Az ötödik kalapból a hatodik helyre
2006 és 2007 a következő állomásunk. A magyar válogatott a hét kalap ötödikéből lett kisorsolva (egy nyolccsapatos csoport is volt), Görögország, Törökország, Norvégia, Bosznia-Hercegovina, Moldova és Málta voltak az ellenfeleink –ez sem volt a világ legerősebb hetese, még akkor sem, ha a görögök, mint Európa-bajnoki címvédők szerepeltek a csoportban. Az első két helyezett automatikusan kvalifikálta magát a tornára.
A magyar csapat azonban nagyon hamar kiszállt a versenyből: a negyedik fordulóban, Máltán 2-1-re kapott ki az addig egy bosnyákok elleni sikert és a norvégok, illetve a törökök elleni vereséget felmutató csapat, ami után Bozsik Péter szövetségi kapitány el is köszönt a kispadtól. Várhidi Péter váltotta, akinek együttese a kötelezőket hozta, sőt Boszniában is nyerni tudott, de a nagyok dolgába esélye sem volt beleszólni.
Az utolsó két körben Moldovával idegenben, az akkor már csoportelső görögökkel pedig hazai pályán csaptunk össze: előbbi mérkőzésen 3-0-ra, utóbbin 2-1-re kaptunk ki, így a csoport utolsó előtti, hatodik helyén zártunk – mindössze Máltát sikerült megelőzni.
2012 Ukrajna–Lengyelország – Mindent megpróbáltunk
Az utolsó állomásunk a 2012-es ukrán-lengyel közös rendezésű Európa-bajnokság selejtezője, ami már mindenkiben frissebb emlékként élhet. Csapatunk a negyedik kalapból szurkolhatott a minél kedvezőbb sorsolásnak, és Fortuna ismét kegyes volt velünk. Ugyan megkaptuk a hollandokat, de mellettük a második kalapból a nem gyenge, de nem is verhetetlen svédeket, a harmadikból pedig a kifejezetten kedvezőnek mondható finn csapatot kaptuk (akik ellen ráadásul hagyományosan kedvezően alakulnak a dolgok). Rajtuk kívül a már ismerős Moldova és San Marino kettőse jött szembe – a csoportok győztesei mellett a legjobb második is egyenes ágon jutott ki, a maradék pótselejtezőzött.
A svédek elleni vereséggel kezdtünk, aztán viszont jött három győzelem: Moldova, San Marino és Finnország ellen is sikerült behúzni a „kötelezőt” – a finnek elleni 2-1-es sikerhez Dzsudzsák 94. percben szerzett emlékezetes gólja is kellett. Aztán jöttek a hollandok, akik gyorsan helyre tettek minket két vereséggel.
A hajó azonban ezzel nem úszott el, köszönhetően annak, hogy Egervári Sándor csapata idehaza legyőzte San Marinót, majd a svédeket (2-1) is. Jött az utolsó két forduló – egyenlő ponttal álltunk a svédekkel – és a moldovaiak elleni 2-0-s siker idegenben. Azonban a svédek sem hibáztak, legyőzték San Marinót, majd – sajnos – Finnországban is nyertek, ezzel biztossá vált, hogy a magyar válogatott nagy küzdelemben ugyan, de újra lecsúszott az Európa-bajnokságról.
Az utolsó fordulóban az már nem számított sokat, hogy itthon a finnekkel csupán 0-0-t értünk el, pláne, hogy a svédek Kuytéket is legyőzték, így egyenesen legjobb csoportmásodikként kvalifikáltak a kontinensviadalra.
https://www.youtube.com/watch?v=jzDW1tGKIU
Nem jó előjelekkel készülhetünk tehát az utolsó két selejtezőnkre: amióta hasonló a lebonyolítás, egyetlen alkalommal sem sikerült a maradék kettő találkozót megnyerni. A legközelebb a legutóbbi alkalommal voltunk ehhez, amikor Moldova legyőzése után Finnország ellen tét nélkül játszottunk 0-0-át. Általánosságban persze elmondható, hogy ezek a találkozók már jelentőséggel nem bírtak, hiszen 1996 óta egy kivételével az összes selejtezőn kiestünk a korábbi mérkőzések alapján. Az üdítő különbség a 2004-es sorozat volt, amikor egyenesen pótselejtezős helyen álltunk ekkor. Saját drámánk, hogy 2003-ban mindkét közvetlen rivális elleni, döntő fontosságú meccset elbuktuk.
