Nemzetközi foci

Dárdai Pál satuba tette a fejét

A magyarok szövetségi kapitánya úgy érzi, nagy kockázatot vállalt a három őszi Európa-bajnoki selejtezővel.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Hétfőn reggel a Class FM-nek nyilatkozott Dárdai Pál. A magyar válogatott szövetségi kapitányát elsősorban arról faggatták, vajon miként éli meg azt a hangulatot, ami most körülveszi az általa irányított csapatot. Mint ismert, a válogatott előbb Romániában ért el értékes döntetlent, majd legyőzte Feröert és Finnországot, így veretlen maradt tétmeccsen az ideiglenesen kinevezett edzővel.

Dárdai kiemelte: érzékeli, hogy most nagyon pozitív hangulat veszi körül a csapatot, de egyben jelezte azt is, hogy csodára attól még ő sem képes.

– Érzékelem ezt valamilyen szinten, de az utolsó sajtótájékoztatón be is húztam a kéziféket. Elmondtam, hogy soha nem ígértem olyan dolgokat, amik csodaszámba mennek. Azt ígértem, hogy minden meccsre felkészítjük a csapatot úgy, hogy bármelyik találkozót meg tudjuk nyerni. Nem kell össze-vissza beszélni: a magyar csapatban jelenleg van tizenkét-tizennégy olyan játékos, akinek van nemzetközi rutinja. A többiek is ügyesek, de nincs nemzetközi rutinjuk – nem játszanak az Európa Ligában, a Bajnokok Ligájában, ez pedig probléma – mondta Dárdai Pál.

A kapitány megjegyezte, a kevés rutinos játékos miatt nincs idő kísérletezgetni, a keret adott, velük kell minél jobb eredményt elérni 2015-ben is.

– Tavasszal van két meccs, nincs idő kísérletezgetni. Az sikerült, hogy minden eddigi meccsre felkészítettük a csapatot fizikálisan, koncentrációban. A védekezés meg volt szervezve, a támadójátékkal viszont tartozunk az embereknek. Igazság szerint az edzőtáborban többet gyakoroljuk a támadásokat, de a pályán kellene az összeszokottság is, hiszen fegyelemmel és figyelemmel a védekezést le lehet vezényelni, viszont támadásban kellene, hogy egymással többször játszanak a játékosok. Azért is voltam óvatosabb a sajtótájékoztatón, mert érzem a válogatottat most körülvevő hangulatot, ez szép és jó, így lehet dolgozni, hiszen a játékosok megkapják azt a mentális erőt, ami jár egy futballistának, de nem szabad túllihegni sem a dolgot.

Dárdai Pál kijelentette, nagy rizikót vállalt az első három meccsel, sokkal többet, mint amit a jövő évi folytatással.

– Az első három meccsel a fejemet tettem egy satuba, hogy vagy összeroppantják, vagy nem. A három meccsből lehetett volna egy pontot is szerezni Feröer ellen és kétszer kikapni, olyan erős a középmezőny. Akkor mi lett volna? Azt mondják akkor, hogy „na, ez is egy fogalmatlan”… A magyar vér, a magyar lelkesedés belevitt ebbe, de mondtam, hogy megcsinálom. Most már nincs ekkora rizikó, tudja mindenki, hogy hogyan dolgozom. A játékosok vevők erre, nagyon jól dolgoznak, az edzőtáborban úgy éreztem magam, mintha a Bundesligában edzősködnék. Az MLSZ, a szurkolók, a játékosok, a stáb, a média mellém állt. Annyira összetartunk, hogyha most kiszálltam volna, akkor lehet, hogy magamat bántanám egy életen át. Megmutattam, hogy nagy tapasztalatom van, még ha tapasztalatlan edző is vagyok. Nagy futballtapasztalatom van, amit ha tovább tudok adni a játékosoknak, akkor magabiztosabban mennek ki a mérkőzésekre, ebből következik, hogy a közönség is melléjük áll, és ebből lehet a győzelem. Nem volt egyszerű, de megcsináltuk, és remélem, hogy tavasszal is bizonyítjuk, hogy ez működik.

Egy kérdésre reagálva a szakember elmondta, tévhit, hogy a magyar játékos túl van fizetve, ha pedig a bérezés arányos lenne a teljesítménnyel, akkor a külföldi középcsapatoknak is legalább tíz góllal kellene verniük a honi együtteseket.

– A túlfizetett jelző nem minden szövegkörnyezetben érvényes a magyar labdarúgókra. A magyar tanárokhoz képest lehet, hogy túlfizetettek, de például a Herthához vagy egy profi csapathoz képest nem. Ha a Hertha fizetéseit összehasonlítjuk egy magyar klubéval, akkor a magyar csapatnak legalább tíz-nullra kellene kikapnia. Itt a Herthában közepes szintű labdarúgók vannak, de így is egymillió euró fölött keresnek. A magyar játékos viszont még ide sem tud kijutni, mert annyira lassú a döntéshozatala, annyira nincs belekényszerítve, hogy ha ide kihozzák, megnézik egy próbajátékon, és egyszerűen nem kell a csapatnak.

A karácsonyt Magyarországon tölti a kapitány, akinek ilyenkor jut idő a kikapcsolódásra is, de a futballtól lehetetlen elszakadni.

– Egyszer maradtunk csak Németországban, amikor a középső fiam született. Mindig megyünk haza disznóvágásra, karácsonyozni. Idén viszont nincs disznó, elcsúszott az egész hazamenetel – mondta Dárdai, megjegyezve, hogy az ünnepek alatt próbál némileg kikapcsolni a labdarúgás terén, de ez nem mindig sikerül. – Amikor hazaérek, lehúzom a garázsajtót, és onnantól kezdve csak azt engedem be, akit akarok. Azonban a labdarúgás előbb-utóbb előkerül, hiszen megyünk teremfocizni a gyerekekkel, megjelenek itt-ott Pécsen, és akkor muszáj a labdarúgásról beszélni. Ez nem baj, hiszen ez az életünk, az apróbb gyermekektől a felnőttekig mindenkivel képben vagyunk. Sokat adott nekünk a foci, igaz vett is el tőlünk, de ez az életünk.

Olvasói sztorik