Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Nincs mese, a Messi, Ronaldo párharc létrehozott egy alternatív univerzumot a futball világában. Érdekes lesz majd évtizedek múlva visszanézni erre a korszakra: a két zseniális játékos, akik a világ két legszimbolikusabb jelentőségű csapatában állnak harcban egymással, minden területen maguk alá gyűrték a futball-közbeszédet. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy érdemtelenül: ilyen jó futballisták mindent megérdemelnek.
Mégis érdekes kérdés, mitől alakult így ez az egész. Nagy párharcok régen is voltak. Egy bajnokságon belül is. Egyéniségek is, akik évekig tematizálták a futballt. De hogy valaki (valakik) ilyen szinten viszonyítási ponttá váljon (váljanak) évekre a globális futballpop-piacon, az példátlan (volt eddig. Lehet, hogy innentől már mindig ez lesz a modell.)
Így aztán egyszerű a dolguk azoknak, akik a fennálló kétpólusú rend ellen lázadnak. Ők nyilván Manuel Neuernek adnák az Aranylabdát. Amúgy sem mondhatnánk, hogy nem érdemli meg. A CR-Messi előtti időszámításban – a továbbiakban CRM e. – az adott év legjelentősebb világversenyének győztese magától értetődően jelöltetett a legrangosabb egyéni díjra. CRM e. 2006-ban például Cannavaro kapta, egy hátvéd, mert az olasz válogatott a világbajnokságot egyetlen kapott akciógóllal nyerte meg. A németek idén leigázták a világot, Neuer pedig alig kapott gólt. Ráadásul benne van a rock and roll, kicsit több mint kapus. Ha úgy alakul, lehet belőle brand is. Piacképes, jóképű, egyedi. Rá a márkajelet, és mehet a többi győztes közé.
(Na de, ha a németek, akkor miért nem Müller, Schweini, Kroos? Hát talán éppen azért, mert CRM után vagyunk 2014-ben. Neuer „menőbb”.)
Na de mi szól Lionel Messi mellett? Aki tavasszal a Barcával – először, igazi regnálása óta – nem jutott négy közé a BL-ben, elbukta a bajnoki címet és a Spanyol Kupát, a katalánok meccsein sokszor kedvetlenül poroszkált a pályán (ide nekünk azt a poroszkálást…) és ősszel komolyan fel bírt vetődni az eladása, mint vezető hír a sajtóban. Ő kapná? Csak azért, mert akkor már ötödször kaphatná meg? Csak azért, mert a matricás-albumokba még mindig az ő képét ragasztják be először a gyerekek? CRM e. 2000 környékén az ilyesmi szóba sem kerülhetett érvként. Különben David Beckham például többszörös aranylabdás lenne. Messi – el kell fogadni – továbbra is zseni, a világ legtökéletesebb fegyvere, akit ha jól használnak, még mindig nincs ellene megfelelő pajzs. És az Aranylabda lehet efféle hűség-szavazás is (ugyebár már rég nem csak újságírók szavaznak): a mi márkánk, a mi hősünk, a futball istensége vagy, és ezen nem változtat egy rosszul sikerült klubszezon. Ráadásul a vébét mondhatjuk mentő-körülménynek, Messi ott jó volt, bár nem volt igazából Messi.
És akkor marad Cristiano Ronaldo, aki mellett felesleges érvelni. Ő magán hordja a Minden Díjra Méltó Vagyok feliratot, viselkedésben, de – ez a lényeg – a játékában is. Ha Messi csodafegyver, Ronaldo maga a tökéletes háború. A brand, amit képvisel, sokakat irritál, mert fanatikus vágya az önfényében fürdőzés iránt olykor elfeledteti azt a mérhetetlen alázatot, amivel megteremt(h)ette saját nárcizmusát. Ronaldo gólrekordot döntött a BL-ben és azonnal mutogatta az ujjaival, hogy ez ennyi, nehogy valaki ne vegye tudomásul. Ronaldo sérülten sem sérült, közepesen játszva sem közepes, Ronaldo mindenre a válasz, már ha lenne kérdés.
A választás alighanem filozófiai alapon zajlik majd: a hagyományos, CRM előtti világrend érvényesülése esetén Neuer lesz az aranylabdás, CRM u. 2014-ben viszont sanszosabb, hogy Ronaldo nyer. Messi pedig megszokásból nyerhet – de alighanem azt lenne a legnehezebb megmagyarázni. Annál még mindig picit több presztízse van az Aranylabdának, még ha nem is több már egy alternatív univerzum szépen csillogó jelképénél.
