Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
ELEMZÉS
A Bayern München szokásos labdatartós, biztos középpályán alapuló taktikával szállt harcba a Real elleni második mérkőzésen. Két belső középpályással, akik hol szűrő, hol mélységi irányító szerepkörben tevékenyek, viszont nem klasszikus védekező középpályások. Előttük Müller, a két szélén a két villámléptű szélső, Robben és Ribery, elől pedig a csúcsék Mandzukic.
Real az eddigieknek megfelelőén támadó szellemben, kontrajátékra alapuló, gyors játékra rendezkedett be: a szokásos egy szűrős rendszernek mondható taktikával áll fel. A szűrő előtt két kreatívabb labdarúgó, aztán a két szélső: Bale és Ronaldo; elől pedig Benzema.
AZ ELSŐ FÉLIDŐ
Az első percekben kapkodó volt a játék mindkét fél részéről, de az irammal nem volt gond. A Real támadóitól elég erősen tartott Guardiola a sebességbeli különbség miatt és ez az első 45 perc során be is igazolódott. A Bayern védelme nem tudta felvenni a lépést a vendégek lendületből érkező támadóival, akik sokkal gyorsabbnak bizonyultak.
A Real védekezése és egyben tartása teljes mértékben Xabi Alonsón állt. A négy védő előtt úgy helyezkedik el, hogy 8-10 méternél soha nem lép tovább, és így a csapat hossza folytonos és egyenletes marad. Tőle indulnak az oldalirányú és mélységi tolódások is, az előtte lévő két kreatívabb középpályás sincs 8-10 métertől távolabb soha, így a védelem és a támadók közti átmenet kicsi és az egész csapat együtt tud mozogni.
Ez meglepte a Bayernt, mert az első mérkőzésen a bajorok birtokolták a labdát és a Real sokkal nyíltabb, nagyobb védekező zónákat alkalmazott. Most a Bayern nem tudta birtokolni a labdát olyan mértékben, mint az első mérkőzésen, illetve ami még nagy hiba volt az első félidő során, hogy a hazai együttes nem találta a kulcsot a Real védelem zárjához. Robben és Ribery is sokat futott, de maga a komplett Bayern nem mozgott egyben, ahogy szokott, nagyok voltak a távolságok a három zóna területén. Mandzukic sem jelentett komolyabb aggodalmat a vendégeknek, mivel nem jutott labdához.
A Real az első félidőben lényegében eldöntötte a párharc sorsát. Ancelotti megnyerte a taktikai csatát Guardiolával szemben. Az olasz a mérkőzés előtt úgy nyilatkozott, fejben dől el a továbbjutás, ezzel azonban csak a figyelmet igyekezett elterelni a taktikai csata fontosságáról. A Real sokkal összeszedettebben és zártabban védekezett, mint az első mérkőzésen, jobban kihasználták a sebességbeli különbséget, illetve az egész pályás nyomásgyakorlást is okosabban hasznosították, ennek köszönhették a három góljukat.
A MÁSODIK FÉLIDŐ
Guardiola a második félidőre behozta Javi Martinezt Mandzukic helyére, ezáltal még labdabiztosabb lett a középpályás szekció a Bayernnél. A spanyol mester gondolata azonban nem vált be: a hatvanadik perc környékén a labdabirtoklás 63:37 volt a bajorok javára, viszont összesítésben 0-4 volt az állás és ilyenkor hiábavaló a labdabirtoklás.
A második félidőben néha játékrendszer váltás is történt 4-2-3-1 helyett 4-3-3-as támadó taktikában rohamoztak, amely által lehetőségük több lehetőségük is adódott, ám ezekkel rendre nem éltek. Amikor Götze bejött, színt vitt a játékba, viszont mindez kevésnek bizonyult, így a szépítő gól sem jött össze.
A hazai együttes a második félidőben sem tudott elég gyors letámadást alkalmazni, sem a védekező, sem a középső zónában. így a vártnál kevesebb labdaszerzés történt. Emiatt a Bayern játéka a labdabirtoklás ellenére darabossá vált, nem voltak meg a ritmusváltások és azok a mögékerülések a szélen, amelyek eddig jellemezték a csapatot.
A Real pedig kivárásra játszott, nekik már az eredmény megfelelő volt és a lényeg a madridi taktikában a zónák birtoklása volt. Ezen a mérkőzésen sem embert fogtak, hanem területet védtek és a mélységből érkező támadókat vették fel. Ezzel szemben a Bayern a védekező zónában emberfogást alkalmazott, a középső és a támadó zónában pedig terület védekezést és a mélységből érkezőket innen akarták felvenni. De ez amint az eredmény is tükrözi nem sikerült.
A Real Madrid cseréi mind biztonsági cserék voltak Varane és Casemeiro is illetve Isco is idevehető, mert csatár helyett egy kreatívabb labdabiztos középpályás érkezett.
Ezzel szemben a Bayern cseréi mind labdabiztos és támadó szellemű labdarúgók – Martínez, Pizzaro, Götze – akikkel mentek az eredmény után.
A statisztikák alapján szinte mindenben jobb volt a Bayern. Egy dologban nem, az pedig a góllövés, és ez a legfontosabb.
STATISZTIKÁK
Az első félidőben a Bayernnek hat kapura lövése volt, a Realnak is hat, viszont a Bayernnek nulla gólja, a Realnak pedig három. Ezek után nem volt váratlan, hogy Josep Guardiola levette Mario Mandzukicot.
A második játékrészben is volt szám szerint 13 kapura lövése a Bayernnek a Realnak pedig csak hét és a gólt újfent a Real szerezte.
Bár a statisztikák egyértelműen bajor fölényt mutatnak a hatékonyság mégis azt eredményezte, hogy a Real kiütéses, 5-0-s összesítéssel verte ki a német bajnok és Bajnokok Ligája-címvédőt.
SZÁM SZERINTI STATISZTIKÁK
Érdekességek
Bayern kilenc szögletből egy gólt sem szerzett a Real három szögletből egy gólt ért el.
Neuer háromszor védte ki a Real próbálkozásait mégis kapott 4 gólt, Casillas tizszer védett és nem kapott gólt.
A Bayern hazai pályán sosem kapott még ki 4 góllal.