Három évvel ezelőtt a Ferencváros szintén a Qarabaggal játszott Bajnokok Ligája-selejtezőt, de nem a playoff-szakaszban, hanem egy körrel korábban. Mint akkori elemzésünkben megírtuk: az 1-1-es idegenbeli, defenzív döntetlen után idehaza a Qarabag letámadása alaposan megtréfálta a labdával bizonytalan fradistákat, így 3-1-re nyert az ellenfél és továbbjutott, a Fradinak akkor az Európa Ligával kellett beérnie.
Azóta sok minden történt, a két csapat kerete is számos helyen kicserélődött. A magyar bajnok ez idő alatt nem kevesebb, mint három edzőváltáson esett át (a beugró Máté Csabát nem számítva sorrendben Dejan Stankovic, Pascal Jansen, majd legújabban Robbie Keane), és mindhárman gyökeresen más játékstílust preferáltak. A másik oldalt viszont maradt az azerieket 2008(!) óta irányító Gurban Gurbanov, aki egy hosszú távú projektet vezet: a brazil származású játékosokra nagyban építő Qarabag évek, sőt évtizedek óta sokmozgásos, rövidpasszos, gyakran futsalos stílustechnikára alapuló játékot játszik (csak a közvetítésben elhangzó információk kedvéért: Pep Guardiola csapatai a barcelonai korszak óta egyre erőteljesebben eltérnek ettől, az akkorinál sokkal pozíciósabb szerkezettel, racionálisabb technikai repertoárral operálva).
Ez a Noah ellen nehéz, a Ludogorec ellen a vártnál jóval simább továbbjutást eredményezett, amiben a védekező középpályássá avanzsált Ötvös Bencének is nagy szerepe volt.
