Melyik az a válogatott, amely csupán egyetlen mérkőzést játszott a világbajnokságok történetében, és azon a magyar nemzeti csapattól kapott ki? Nem lenne könnyű kvízkérdés, de a futballtörténelemben járatosak rávágnák a választ:
A világ negyedik legnépesebb országában a labdarúgás messze a legnépszerűbb sport. Itt van Ázsia legnagyobb befogadóképességű, kimondottan futballra épített stadionja (a 82 000-es Jakarta International), bár a válogatott általában „csak” a második legnagyobb arénát (a 77 000-es Gelora Bung Karno Stadiont) használja. A Szaúd-Arábia elleni 2–0-s győzelmet 55 000 szurkoló tombolta végig, a két hátralevő hazai vb-selejtezőn – Bahrein és Kína ellen – már csordulásig megtelhet a stadion.
Elvégre 1938 óta először van esély arra, hogy Indonézia kijusson a világbajnokságra.
„Holland-India sötét ló. Jóformán semmit sem tudunk róla” – írta az 1938-as vb előestéjén a Nemzeti Sport. Az akkori gyarmatra jobban bekötött holland újságírók sem tudtak sokkal többet, a házigazda franciáknak is alig-alig volt információjuk. Látni sem sokszor lehetett az indonéziai csapatot: a vb-re selejtezők megvívása nélkül kijutó (Japán és az Egyesült Államok is visszalépett) délkelet-ázsiai válogatott átruccant Amszterdamba megnézni a skót–holland mérkőzést, de edzéseit és edzőmérkőzéseit zárt kapu mögött vívta. A holland szövetség mellesleg felajánlotta a FIFA-nak, hogy igény esetén a holland–csehszlovák és a magyar–holland-indiai mérkőzést is megrendezné a világbajnokságon, garantál meccsenként 60 000 nézőt és persze a nemzetközi és a francia szövetség részesedést kap a jegybevételből.
Az ötlet nem aratott nagy sikert sem a FIFA-nál, sem a rendező franciáknál, így végül a magyar–holland-indiai találkozót Reimsben, 9000 néző előtt játszották le. A hollandokkal megegyező – világos narancssárga mez, fehér nadrág, világoskék sportszár – színösszeállításban játszó holland-indiai válogatott végül sima, 6:0-s vereséget szenvedett, hiába szurkolt nekik a lelátóról sok holland és a kiscsapattal szimpatizáló francia drukker. A magyar játékosok mind arról beszéltek, hogy meglepően jó, gyors, kemény csapatnak bizonyult a holland-indiai.
Gyorsak, kemények , minden taktikai érettség nélkül
– állapította meg Dietz Károly szövetségi kapitány.
„Túl nagyok voltak nekünk a magyar játékosok. Termetre is, tudásra is”