A labdarúgás egyik legkülönlegesebb posztja a kapusoké. Aki beáll a gólvonalra, állandóan a figyelem középpontjába kerül. Kivédett egy jó lövést? Fantasztikus! Elejtette a labdát, amiből gól lett? Azonnal lecserélni! A megyei negyedosztálytól a Bajnokok Ligáig igaz az állítás, miszerint pozitív és negatív módon is eldöntheti az adott mérkőzést, hogy ki áll a kapuban. Ez a sokat emlegetett kapussors.
A kapusoknak vetődniük kell, a kapuból kiszaladva a testükkel akadályozni a labda útját, magasba emelkedni a beadásoknál, lényegében teljesen más mozgásokat végeznek, mint a többiek. Ennek köszönhető, hogy bizonyos ruhadarabok engedélyezettek a számukra a kesztyűk mellett. Emlékezhetünk rá például, hogy Király Gábor milyen kultikus hőssé vált a melegítőnadrágjában. Pedig egészen banális oka van annak, hogy mindig szürke makóalsóban játszott.
1994-ben, Szombathelyen védtem először a mackónadrágban, amikor a szertárosunk elfelejtette magával hozni a fekete nadrágokat, így a kapusoknak csak a szürke melegítők jutottak. Így ezt kellett felvennem, majd zsinórban kilenc mérkőzést nyertünk egymás után, a csapat pedig remekül játszott. Azóta a kabalám a szürke melegítőnadrág
– idézte a Bors Király Gábort.
A melegítőnadrágnál azonban akadt egy még elfogadottabb ruhadarab, amit a kilencvenes és kétezres években szinte minden kapus viselt időről időre: a baseballsapka. Emögött nincs babona, kabala, vagy ehhez hasonló háttér, egyszerűen csak azért használták, hogy ne süssön a szemükbe a nap. A magyar futballszurkolók számára ez sem ismeretlen probléma, hiszen a 2005-ös Sopron-Ferencváros mérkőzésnek mára legendássá vált az a jelenete, amikor Somorjai Tamás 40-45 méterről emelt kapuba és Szűcs Lajos a labda mellé ütött. A kapus utólag azt mondta, ez azért történt, mert belenézett a napba.
Szűcshöz hasonlóan mások is jártak már így, ezért aztán a világ legtermészetesebb dolgának számított, hogy egy napsütéses bajnokin legalább az egyik kapuban egy sapkás fickó álljon. Cikkünk azonban nem lenne aktuális, ha továbbra is ez lenne a helyzet. Ahogy korábban a melegítőnadrág – Király mackója már a kilencvenes években is kuriózumnak számított –, úgy a baseballsapka is apránként eltűnt a pályákról, sőt Guglielmo Vicario a saját bőrén tapasztalhatta, mennyire kiment már a divatból. Az október 19-i, West Ham United elleni bajnokin a Spurs kapusának annyira a szemébe tűzött a nap, hogy felkapott egy sapkát. Erről aztán futótűzként terjedtek a képek a különböző közösségi oldalakon, rengetegen kinevették a mit sem sejtő kapust.
Vicario goes old school and dons a cap. Future so bright…🧢☀️ pic.twitter.com/nRwwuXbLUe
— Men in Blazers (@MenInBlazers) October 19, 2024
Azt ugyan nem lehet állítani, hogy közröhej tárgyává vált Vicario, inkább csak felnőtt egy generáció, amely még nem látott ilyet. Ez pedig önmagában is beszédes. De mi lehet az oka annak, hogy ma már régimódivá vált egy sapka felvétele?
Biztosan nem azért, mert a hagyományokra fittyet hányva hirtelen betiltották volna. A futball szabályalkotó testületének (IFAB) szabályzata a 2024-25-ös szezonra vonatkozóan kimondja, hogy a kapusok számára engedélyezett a sapka, sportszemüveg és a melegítőnadrág viselése. A sapka kérdése azért is érdekes, mert a fejet védő speciális sisakkal kapcsolatban az IFAB kikötötte, hogy csak feketét vagy a mezük színével megegyezőt hordhatnak a kapusok. Ennek ellenére a baseballsapkára semmilyen szabály nincs a színét illetően.
Kényelmes, de nem bizonyítható felelet lehet a modern stadionok struktúrája. A 21. században épült létesítmények ugyanis nagyon korszerű tervezéssel készülnek, a lelátók meglehetősen magasak, a belógó tetők szerkezete pedig még jobban árnyékolja a pályát. Egészen logikus magyarázat lenne, hogy az új építésű stadionokba a nap egyszerűen már nem tud olyan szögben besütni, hogy zavarja a kapusokat. Erre viszont rögtön rácáfol Vicario esete.
Egy másik megközelítés, hogy egyes futballisták szerint a sapka zavaróan leszűkíti a látási viszonyokat.
„Gyűlöltem sapkát hordani, mert addig volt csak jó, amíg a labda a földön volt. Amint a labda a levegőbe szállt, fel kellett emelned a fejed a megfelelő látószöghöz és azonnal belenéztél a napba” – mondta a The Athleticnek Rachel Brown-Finnis, aki 82 alkalommal szerepelt az angol női válogatottban.
Hasonló véleményt formált meg Richard Lee is, a Watford és a Brentford korábbi játékosa azonban azt is kiemelte, szerinte a divat is beleszólt a sapkák sorsába.
Nézd meg a mai kapusokat. Márkát építenek, van egy bizonyos megjelenésük. Ez is szerepet játszik. Amikor kimész a pályára, fontos, milyen kiállásod, kisugárzásod van. Úgy akarod megmutatni magadat, hogy a szurkolók, a játékosmegfigyelők, a csapattársak is érezzék a jelenlétedet
– mondta Lee.
Elgondolkodtató, amit Lee mondott a márkaépítésről, hiszen a sportolók dollármilliókat kaszálnak egy-egy sportszergyártóval kötött szerződésen. Ebből a szempontból viszont inkább kihagyott ziccernek tűnik a baseballsapkák készítőitől, hogy nem áldoznak egy ilyen reklámra.
A kapusok viszont úgy tűnik, inkább hátrányt, mint hasznot látnak manapság a viselésében. Ez lehet egyszerűen divat, vagy praktika kérdése is, de a lényegen nem változtat, napjainkban már különlegességnek számít a kapuson. A fiatalabb nemzedék pedig a jelen labdarúgóit másolja majd: Cristiano Ronaldo „Siu“-t kiáltó, Szoboszlai Dominik telefonálós, vagy Klyian Mbappé hónaljába temetett kezű gólörömét.
Így van ez a kapusoknál is, a legtöbben azt utánozzák majd, hogy a legnagyobb sztárok viselnek-e sapkát, vagy sem. Egyedül a Genk labdarúgócsapata nyúlt bele ebbe a körforgásba, ott nem a futballisták döntenek. Pontosabban addig nem, amíg az utánpótlásban szerepelnek. A belga csapat ugyanis kikötötte, hogy minden fiatal focistájának Petr Cech-hez hasonló védősisakot kell húznia biztonsági okokból.
„Megelőzni jobb, mint gyógyítani. Ezt az elvet valljuk. Akadémiánk mostantól megköveteli ifjúsági kapusaitól, hogy sisakban tréningezzenek és játsszanak mérkőzéseket” – mondta Koen Witters, a KRC Genk tehetségkutató akadémiájának kapusedzője.
Az előremutató megoldás talán az lenne, ha ezeket a sisak formájú sapkákat terveznék olyanra, hogy picit a napsütést is tompítsa. Erre történtek kísérletek, mint ahogy a Nike próbálkozott más megközelítéssel is, méghozzá egy lágyított kontaktlencsével, ami szűrte a napfényt. Brown-Finnis szerint ez volt a leghatékonyabb módszer, de talán az sem véletlen, hogy már nem gyártja ezt a terméket a Nike.
Arról megoszlanak a vélemények, hogy melyik felvetésben van a legtöbb igazság, de mint látható, sok érv van a sapkák mellett és ellen is. Valószínűleg a folyamat nem fordul már meg, hacsak fel nem bukkan egy kapus, akiből Ronaldóhoz vagy Lionel Messihez hasonló világsztár lesz. Ha ő sapkában védene, bizonyára sok fiatal játékos utánozná őt. Addig azonban ritkaság marad már a futballpályán a baseball sapka.
