Mostanság a csapból is az folyik, melyik klub kap vadonatúj stadiont, mennyi pénzt költ felújításokra és milyen csillagászati összegeket kínál futballistáinak, így érdemes megnézni a kozármislenyi példát: a másodosztály legkisebb költségvetéséből is az NB II élmezőnyéhez tartozó csapatot építettek föl.
A hat-hétezer fős település 2007 óta vallhatja magát városnak, ennek megfelelően nincs egetverő forgalom, sem hatalmas lárma, amikor autónk begurul a pályához. A nyugodt, békés környezet csöndjét egyedül a közeli iskola játszóterén szaladgáló gyerekek hangja töri meg.
Az Alkotmány térre érkezve nem egy hatalmas aréna tárul a szemünk elé. Távolról a kandeláberek bukkannak fel elsőként, majd közelebb érve derül ki, hogy a pályát egyik oldalról egy kis domboldal, másik oldalról a kisváros házikói határolják, csupán az egyik oldalvonal mentén találunk lelátót. Pedig a székház túloldalán egy ennél karakteresebb látképet is kaphatnánk.
2017-ben ugyanis a kozármislenyi sportegyesület taopályázaton jogot nyert egy új pálya építésére. A jelenlegi székház VIP-szobájából kiválóan látszik is, hol kerítettek el a területet pályának, ám hiába a 170 millióra tervezett beruházás, hét évvel később még mindig nem kezdődött el érdemben az építkezés, csak részfeladatok készültek el.
Az építkezés a munkásokkal ugyan évekre megrekedt, de a futballisták ez idő alatt is szorgosan építették a klub nimbuszát.
„A futball szenvedély”
Az NB II-es bajnokságban számos nagy múltú klubot találni. A Budapest Honvédot 1909-ben, a Vasast 1911-ben alapították, hogy csak a két fővárosi nagycsapatot emeljük ki, ezzel szemben a baranyai együttesnek ennél jóval szerényebb története van. Jóllehet, a klub honlapja a Damjanich TSZ-t jelölte meg elődjeként, de ennek a csapatnak az életéről keveset tudunk. A kozármislenyi csapatnak viszont az 1989-es alapítási éve mellett a tulajdonosát is ismerjük, aki a kezdeteknél is jelen volt.
Sokáig dzsúdóztam, majd itt kezdtem el focizni a víztorony melletti gidres-gödrös pályán. Több térdsérülés után kevesebbet játszottam már, de olyan erős baráti kör alakult ki, hogy itt maradtam. Én intéztem a csapat körül mindent. Mindent is! Egy nagyon hosszú folyamatot követően lettem végül én az egyesület elnöke, ebbe akkor a focin kívül beletartozott az öregfiúk- és a női kézilabdacsapat is
– emlékezett vissza a kezdetekre Feleki Attila klubtulajdonos.
Az akkor húszas éveiben járó fiatalember még nem sejthette, hogy egy élet munkája kezdődik el. Kozármisleny városkája ugyanis olyan embert kapott a sorstól, aki mindent alárendelt a lehető legjobb működésnek. Feleki munkaerő-közvetítő cége, a HR-Rent ma már névadó szponzora is az együttesnek, de a kezdeti időszakban ezek az anyagi besegítések a közvélemény számára láthatatlanok maradtak. Aki belelátott már amatőr egyesületek működésébe, az tudja, időnként mindig akad egy-egy önkéntes, aki belead a közösbe, hogy minden rendben legyen.
Kozármislenyben ez a valaki Attila volt. A csapat szépen lassan lépdelt előre, 2002-ben pedig a megyei bajnokságot megnyerve feljutott, sőt 2007-ben az NB III Dráva csoportjában is az élen zárt. A másodosztályú indulással pedig adminisztratív feladatok is társultak.
„Amikor először feljutottunk az NB II-be, akkor az MLSZ szabályzata alapján lennie kellett tulajdonosnak. Nem közgyűlésnek vagy cégnek, hanem egy személynek. Ez lettem én. Adta magát, ha már én finanszíroztam kisebb-nagyobb mértékben a dolgokat. Ezt persze inkább főszponzornak nevezhetnénk, de így alakult” – magyarázta Feleki, hogyan csöppent bele a klubvezetés sűrűjébe.
Kozármisleny futballsikere azért is óriási szám, mert a nagytestvérének számító Pécs mindössze tíz kilométerre van. A legtehetségesebb gyerekek értelemszerűen ott próbálnak szerencsét, a két város sok esetben összedolgozik. A PMFC utánpótlásának ráadásul komoly hírneve van, a teljesség igénye nélkül Dárdai Pál, Gera Zoltán és Dibusz Dénes is ebben a klubban kezdte pályafutását. A környéken élők ezer szállal kötődnek mindkét egyesülethez. Ezt talán Volcsányi Csaba kapusedző érzékelteti a legjobban:
Pécs egy örök szerelem. Kozármisleny viszont az otthonom.
