Azzal a furcsa ténnyel talán mindenki találkozik gyerekkorában, hogy Finnországban valóban léteznek hivatásos mikulások, azt azonban már kevesen tudják, hogy a télapónak saját focicsapata is akad Rovaniemiben. Ebben a klubban persze nem manók fociznak két játék elkészítése közben – pedig egy időben viccből ezt is terjesztették az együttesről–, viszont a filmekben csodaként értékelt tettekkel és ajándékokkal az itteni futballisták is megörvendeztették már a gyerekeket.
A történet 1992-ben kezdődött, amikor két, pénzügyi gondokkal küzdő klub, a Rovaniemen Reipas és az FC Rovaniemen Lappi egyesült. A névadással bajban voltak ugyan, de ekkor jött az isteni szikra: a közelben található a hivatásos Mikulás, vagyis Joulupukki faluja, miért ne nevezhetnék el róla? Azonnal kapcsolatba is léptek az aktuális télapóval, aki áldását adta, hogy használják a nevét. A nemzetközi érdeklődés reményében az angol verziót, vagyis Santa Claust használták, így jött létre a klub. Ezzel egyúttal tiszteletbeli nagykövete is lett az egyesületnek, de a sportágon keresztül a térség is turisztikai látványossággá is vált.
Rovaniemi környékét hatalmas erdők gazdagítják, tele rénszarvasokkal, és az északi fényt is látni a mintegy 63 ezer lakosú településen. A helyszín egyetlen szépséghibája, hogyha nincs mínusz 14 foknál hidegebb, akkor az egy egész meleg napnak mondható – a hőmérséklet ugyanis akár mínusz 40 fokra is csökkenhet. Éppen ezért áprilistól októberig lehet csak szabadtéri programokat rendezni. Az április első labdarúgó-mérkőzése nem csak ettől különleges, ezen a találkozón mindig részt vesz Joulupukki is.
Erre először 1993-ban került sor a finn harmadosztályban, vagyis a Kakkonenben. Mivel a két egyesült klub ezen a szinten játszott, a szövetség engedélyezte, hogy itt induljon útra a Mikulás csapata. Nem is vallottak szégyent, sokáig élcsapatnak számított az FC Santa Claus, míg 2000-ben ki nem esett a negyedosztályba. Így is elmondhatta magáról, hogy a Premier League-es Crystal Palace-szal játszott felkészülési meccset, de pályára léptek a Télapó focistái a West Ham United és a Nottingham Forest ellen is.
Viszonylag sikeres projektté vált a klub, mivel sok cikk született róla, szponzorok, külföldi játékosok is érkeztek a csapathoz, de az anyagi helyzete sehogy sem oldódott meg. 2008-ban ugyan visszajutott a harmadosztályba, és 2010-ben csak az osztályozón múlt, hogy nem jutott még magasabbra az együttes. Mindezek dacára 2013-ban csődbe ment a klub, és bár sikerült FC Santa Claus Arctic Circle néven újra megalapítani, a szövetség ezúttal csak a negyedosztályban engedte az indulást, mivel a jogelőd tartozását nem vállalta magára. Lett helyette saját tartozása, 2015-ben úgy tűnt, újra csődbe megy az egész projekt, ám az EA Sports és a Puma is besegített szponzorként, a Bewin Sports pedig Kínába is elreptette a csapatot egy gálameccsre.
Ami kezdetben csak egy szokásos labdarúgóklubnak tűnt, az egészen mássá változott át. A szponzorok és gálameccsek világa nem vonzotta a játékosokat, de az, hogy örömet szerezzenek a kilátogatók számára, igen. A főleg karácsonyi vásárokon és a helyi postán dolgozó focistáknak a játék inkább csak extra szórakozás, nagyobb boldogság számukra, hogy a jó ügyet képviselhetik. Számos jótékonysági rendezvényen és gyűjtésen vett részt az FC Santa Claus, az El Grafico cikke szerint 2011-ben a bevételének nagy részét Srí Lankára, a világ egyik legalacsonyabb GDP-vel rendelkező országába küldte egy víztartó hálózat kiépítésére, amely több ezer ember számára biztosítaná az ivóvízhez való hozzáférést.
A tapasztalt vagy ambiciózus játékosok egymás után hagyták el az egyesületet, amely szépen apránként kipottyant előbb a negyed-, majd az ötödosztályba is. Végül 2019-ben úgy döntöttek, nem is erőlködnek azzal, hogy a finn ligarendszer tagjai legyenek, nem hivatalos bajnokságokban fociztak tovább, és a karácsonyi vásárokon segédkeztek.
„Célunk, hogy azonos értékeket képviseljünk a Mikulással. Ez a mi felelősségünk, a mi kötelességünk. Ebben nincs kompromisszum. Pozitív, biztonságos és barátságos környezetet szeretnénk biztosítani a családok számára, ahol a legkisebbek a saját Mikulás-ligánkban kergethetik a labdát szórakozásból és nyomás nélkül, míg a nagyszülők a sétáló foci csoporttal játszhatnak. A növekedés és a nemzetközi marketing jó dolog, azonban nem lehet ez a fő mozgatórugója egy futballklubnak. Az ifjúsági játékosaink fejlesztése a prioritás számunkra, és az, hogy lehetőséget biztosítsunk számukra, hogy egész életükben futballozhassanak” – mondta Ralf Wunderlich, az akkori vezetőedző a Büntető.comnak.
Mire 2021-ben újra benevezett a finn hatodosztályba a Santa Claus Juniorit, már teljesen új koncepcióval rendelkezett. Minden a fiatalok játékperceiről és fejlesztéséről szólt. A klub minden korosztály számára segít lehetőséget találni a futballra, és bár nem okvetlenül a profi focisták nevelése a cél, minden jel arra utal, hogy a pozitív légkör segít. 2022-ben ugyanis már simán fel is jutott az ötödosztályba, amelyben ötödikként zárt, vagyis apránként azért fejlődik, még ha ezt sokan nem is látják.
A Rovaniemiben található stadionban 2800-an férnek be, de ha ötszáz néző összejön egy-egy találkozóra, már komoly nézőszámról beszélhetünk. Ugyan a helyszínen is lehet jegyet váltani, mégsem ez a fő bevételi forrás. Klubtagságit ugyanis a világ bármelyik pontjáról lehet venni, ezzel pedig rengetegen élnek olyanok is, akiknek eszük ágában sincs kilátogatni a meccsekre. Így is jelentős támogatást nyújtanak azonban Joulupukki csapatának.
Akik mégis a helyszínen szurkolnának Télapó fiataljainak, egyetlen szabályt kell betartaniuk a stadionba érkezéskor: mindenképp valamilyen piros ruhát kell viselniük. Ez természetesen a klub színe, és a bejáratnál egyértelmű a kiírás, enélkül nem lehet bejutni a meccsre. A pályán néha akkora a hótakaró, hogy külön sporteseménynek számít azon focizni. Ebből világbajnokságot is rendezett egyébként Rovaniemi, amit természetesen az FC Santa Claus nyert meg.
Egy barátom mesélt először a csapatról. Amikor oda került, a Havas Világbajnokságot épp Rovaniemiben rendezték meg, amit úgy nyertünk meg, hogy manónak öltöztünk be és tojáslikőrt szürcsöltünk. Akkora buli volt, hogy a győzelemről nem is emlékszem már semmire, talán túl sok tojáslikőrt itattak velem
– mesélte Simo Roiha a L’Equipe-nek.
Talán ez a Roiha-idézet adja vissza a legjobban, miről is szól ez a csapat. Az emberek jól érzik magukat, egy támogató közösség tagjai, ráadásul még nemes ügyet is szolgálnak közben. Ki ne akarna ennek részese lenni, különösen manapság, amikor a profi sport egyre inkább a pénzről szól? Ezzel szemben az FC Santa Claus büszkén hirdeti mottóját:
soha ne hagyd el a hited!
Hogy ez a kijelentés arra utal-e, higgyünk a Mikulás létezésében, a jó emberekben vagy a sport erejében – azt az olvasóinkra bízzuk.
