Sir Alex Ferguson visszavonulása óta csak keresgéli a helyét a Manchester United labdarúgócsapata, amely 1991 és 2013 között mindig a dobogón végzett az angol élvonalban, ezen időszak alatt 13 bajnoki címet nyert. Az elmúlt tíz évben mindössze egy FA- és két Ligakupa-győzelmet tud felmutatni, miközben hat olyan szezon is akadt, amikor csupán a 4–7. hely jutott neki.
Ferguson távozása óta olyan menedzserek próbálkoztak, mint David Moyes, Louis van Gaal, José Mourinho, Ole Gunnar Solskjaer vagy Ralf Rangnick, a legtöbbet mégis az Ajaxtól tavaly elcsábított Erik ten Hagtól várta a szakma és a közvélemény.
Guardiola stílusát tanulmányozta
Az egykori középső védő játékosként lehúzott 12 szezont a holland élvonalban, majd 32 évesen visszavonult, és a Twente utánpótlásában kezdett el dolgozni. Steve McLaren érkezésével a nagycsapat asszisztense lett, az angol szakemberrel együtt vezette el a klubot a 2009–2010-es bajnoki címig – igaz, abban a szezonban ő már a PSV stábját erősítette. Három év után a 2012–13-as szezonban lett először vezetőedző, a másodosztályú Go Ahead Eagles csapatával ugyan az alapszakasz hatodik helyen végzett, de a rájátszáson keresztül feljutott az Eredivisie-be.
Miután a sikert fiatal tehetségekkel érte el, ez felkeltette a Bayern München figyelmét, amely Pep Guardiola érkezésével új stábot épített, és helyet szorított benne neki is. Ten Hag a Bayern II menedzsereként a negyedosztályú Regionalligában is dolgozott, ami első pillantásra visszalépésnek tűnhetett, de ő ezt úgy vette, hogy legalább tanulmányozhatja Guardiola stílusát.
Ennek hatása volt látható az Ajaxon, ahol 2017-ben vállalt munkát: a labdabirtoklásra, az agresszív presszingre és passzjátékra, valamint egy játékba bevonható, labdabiztos kapusra épülő taktika három bajnoki címet (a negyediket a pandémia miatt nem szerezhette meg 2019–20-ban), két kupagyőzelmet és egy Bajnokok Ligája-elődöntőt eredményezett.
Kell(ene) egy kapus!
Az első szezonja sikeresnek volt mondható, a klub hat év után először nyert trófeát (a Ligakupát), bejutott az FA-kupa döntőjébe, és bajnoki bronzérmével kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájába. De talán legfontosabb eredménye az volt, hogy rendet tett a klub hierarchiájában, mindenkinek megmutatta, hogy tekintélye csak neki lehet, és a siker kulcsát a fegyelem adja.
Ezen a nyáron Ten Hag folytatta az újjáépítést, olyan játékosokat keresett, akik megfelelhetnek az általa megálmodott játékstílusnak. Többen is elhagyták a klubot, akik nem feleltek meg az elvárásainak és a filozófiájának. Akik jöttek, azokat személyesen ő választotta ki.
A legnagyobb fogásnak az olasz Internazionalétól érkező kameruni kapus, André Onana megvásárlását tartotta. Addig David de Gea volt az első számú kapus, aki 12 évet töltött a klubnál, igazi legendává vált – más kérdés, hogy úgy tette ki a vezetés, hogy a méltatása helyett csupán egy szolid bejegyzést kapott a közösségi oldalon.
Pedig a 2017–18-as nagyszerű szezonban szinte egyedül vitte a Unitedet a második helyre, ha volt is néhány bakija, a bravúrok mindent feledtettek. De amíg a MU játékstílusa segítette – ugyanis egyik edzője sem követelte meg tőle, hogy Ederson szintjén passzoljon – addig Ten Hag érkezésével megváltoztak a kapusokkal szemben támasztott követelmények. A holland azt várta tőle, hogy szinte vészsöprögetőként is be tudjon kapcsolódni a játékba, nyomás alatt is magabiztos legyen. De egy olyan játékos, aki nem ehhez szokott, 32 évesen már nem tudott megváltozni.
Jött Onana, aki szívesen elkalandozik a saját 16-osáról (így mindjárt az első hazai felkészülési meccsen kapott egy gólt a Lens térfeléről), de a játékban folyamatosan hibákat követ el. Kiejtett, rossz helyre ütött beadások után a Galatasaray ellen megmutatta, hogy a nagyszerű lábmunkája is csődöt tud mondani, egy tizenegyest például összehozott az ellenfélnek, miután eladott egy labdát, és Casemiro a tizenhatoson belül szabálytalankodott, amikor menteni próbált.
Dominancia nélkül
És ez még csak az egyik probléma a sok közül, sokkal nagyobb baj, hogy sem a védekezés, sem a támadás nem működik – ezt a keddi, Galata elleni meccs fényesen bizonyította.
Nem elég, hogy a csapatot sérülések sújtják, néhány játékos félig egészségesen kénytelen játszani, így aztán Lisandro Martínez nélkül, a nem százszázalékos Raphaël Varane-nal a soraiban a védelem totális káoszban ténfergett a pályán.
Azt Ten Hag is elismerte, egyelőre megoldatlan probléma, hogy nem sikerül lezárniuk a széleket: vagy azért, mert a csatárok nem lépnek vissza, vagy a középpályások nem tudnak olyan szélesen zárni.
Egy ideális világban a ManUited dominálna a pályán, sokat birtokolná a labdát, okosan kontrázna, és labdavesztés esetén máris támadná az ellenfelet. Ehelyett a PL-ben átlagosan 47,6 százalékos a labdabirtoklásuk, amivel mindössze a mezőny 14. helyén állnak. De nagyon gyenge a PPDA-mutató is, amely azt jelzi, hogy egy csapat hány passzt engedélyez az ellenfél játékosainak a saját térfelükön a letámadó játékosok első védekező közbelépéséig. Ez a manchesteriek esetében 12,6, ami csupán a 10. legmagasabb a ligában.
Labda és erőszakosabb visszatámadás nélkül nem lehet hatékonyan építkezni és támadni.
Rashford és az önbizalomhiány
Már, ha van kivel, mert ezen a téren is komoly gondok adódtak. Jadon Sanchót a tartalékokhoz száműzték, a brit sajtó már azt vizionálja, hogy télen távozhat is a válogatott szélső, míg a brazil Antonyra azért nem számíthatott a szakvezetés, mert családon belüli erőszakkal vádolták, így felfüggesztették. Ő ugyan visszakerült, kapott is öt percet a Galatasaray ellen, de hát ez nem a legideálisabb felkészülési mód.
Maradt Rasmus Höjlund, aki a bajnokságban gólképtelen, miközben a BL-ben már három találatnál jár, Anthony Martial, aki idén csak a Ligakupában talált be, meg az a Marcus Rashford, aki a tavalyi teljesítményéhez képest teljesen leépült.
Az ő formáján keresztül tökéletesen dokumentálható a ManUnited visszaesése: továbbra is Rashford a csapat legfontosabb támadója, több progresszív passzt kap, mint bárki más, az idénybeli kilenc tétmérkőzésén mégis mindössze egy, a legutóbbi 28 összecsapáson pedig csupán hét gólt szerzett.
Olyan önbizalomhiánnyal küzd, hogy amikor a keddi meccsen méteres előnnyel rohanhatott ziccerben, akkor sem mert lőni, inkább passzolt – egy védőhöz. Nem őt célozta persze, hanem Bruno Fernandest, aki a középpálya egyetlen hatékony és használható embere. Emiatt kiszámítható is a csapat, a statisztikák szerint háromszor annyi kulcspassza és indítása/keresztlabdája van, mint a kategóriában utána következő második legjobb csapattársának.
A szakvezetés abban bízik, hogy a sérüléséből visszatérő Mason Mount és Szofjan Amrabat levesz némi terhet a válláról, és kicsit átírja a United labdabirtoklási, passzolási szokásait. Már ha Amrabatnak a szűkös lehetőségek miatt nem balbekket kell játszania.
Hivatalosan is mélypont
Az biztos, hogy a Manchester United hivatalosan is minden idők legrosszabb szezonját kezdte a Premier League-ben. Hét meccs, kilenc pont, mínusz négyes gólkülönbség mélypontot jelent a Sir Alex Ferguson utáni korszakban – ennél még Jose Mourinho utolsó szezonjának drámai összeomlása is jobban nézett ki.
De innen már csak felfelé vezethet az út, márpedig a következő meccseken (talán az október 29-i, Manchester City elleni csatát leszámítva) csak a győzelem elfogadható a Brentforddal, a Sheffield Uniteddel, a Fulhammel és a Luton Townnal szemben.
És a BL? Nos, Ten Hag optimista, szerinte minden nyitott, hiszen van még négy csoportmeccs, ebből kettő a dán FC Köbenhavn ellen. 12 pont pedig elég lehet a továbbjutásra.
Minden mérkőzés nehéz, de tudjuk, mit kell tennünk annak érdekében, hogy életben tartsuk a továbbjutási reményeinket
– fogalmazott.
Esetleg egy spanyol folytatás?
Ha mégsem, akkor nagy kérdés, a klubvezetés meddig marad türelmes a holland szakemberrel szemben, és ha meneszti, milyen irányban próbál továbblépni.
A The Athletic exkluzív interjúja szerint például Julen Lopetegui, egykori spanyol szövetségi kapitány, a Porto, a Real Madrid, a Sevilla és a Wolverhampton korábbi menedzsere készen állna a feladatra. Az 57 éves szakember az előző szezonban megmentette a kieséstől a Wandererst, ám napokkal az új szezon kezdete előtt lemondott. Lépését azzal indokolta, hogy őt az ambicionálta volna, hogy a csapatot a bajnokság első felébe vezesse, de ennek nem voltak meg a feltételei, így inkább távozott.
Az elmúlt hetekben visszautasította a Franciaországból, Spanyolországból és Szaúd-Arábiából érkező megkereséseket, ehelyett a Premier League-et figyeli, és várja az újabb lehetőséget.
És többek között járt már meccsen az Old Traffordon is, mert azt mondta, időt szakít arra, hogy áttekintse saját módszertanát, ha kell, akkor megkérdőjelezze saját elképzeléseit, és önkritikát fogalmazzon meg. De a lényeg, hogy tanuljon.
