Bár a ZTE néhány fordulóval ezelőtt igen kedvező pozícióban állt a másodosztályban, ami az NB I-be való feljutást illeti – hiszen utolsó találkozóit végig hazai pályán játszhatta -, most, két körrel a vége előtt már csak a kisebb csoda segíthet viszont az előrelépésben. Az előtte álló Mezőkövesd ugyanis két ponttal megelőzi Wittrédi Dávidékat, ráadásul a Siófokon kívül már csak a profi játékosok nélkül küzdő Dunaújvárossal játszik. A Pécs és a Debrecen korábbi középpályása szerint nem a saját kezében van a Zalaegerszeg sorsa.
– Hétvégén az utolsó olyan meccsét játssza a Mezőkövesd, amelyiken reálisan nézve pontot veszíthet. Hogy élik ezt meg?
– Várjuk a csodát. Az természetesen alapvető, hogy a mi feladatunk az, hogy a Soroksár és az Ajka csapatait legyőzzük. Ezen kívül legfeljebb izgulhatunk, hogy számunkra kedvezően alakuljanak a körülmények. Elrontottunk egy-két olyan mérkőzést, amit nem kellett volna: kikaptunk a Csákvártól, döntetleneztünk a Szegeddel – mondta Wittrédi Dávid.
– Április kilencedikén önök is játszottak a Siófokkal. Milyen csapat? Képes arra, hogy megállítsa a Mezőkövesdet?
– Véleményem szerint képes lehet rá. Én bízom benne. Előre persze nem lehet az ilyet megmondani, de amikor ellenünk játszottak a siófokiak, masszív együttes benyomását keltették. Az első gólig nagyon nehéz dolgunk volt, nem könnyű megtörni őket. Végül három-nullra győztünk, és hazai pályán érvényesítettük a papírformát.
– Mi történik, ha nem sikerül a feljutás?
– Csalódottak lennénk, hiszen egyértelműen az volt a cél, és ez most sem változott, annak ellenére sem, hogy nincs a saját kezünkben a sorsunk. Szerintem abszolút alkalmas lenne erre a keretünk, a vezetőség is bízik bennünk. Jó lenne, ha még egy lehetőséget kapnánk a sorstól.
– Jövőre az NB II-ben is maradna a ZTE-nél?
– Ez a jövő zenéje, egyelőre nem tudok rá válaszolni. Az biztos, hogy jól érzem magam itt. Akár az is előfordulhat, hogy maradok.
