Nemzetközi foci

Először a kihagyott helyzetei jutnak eszünkbe Argentína egyik legjobb góllövőjéről

Lauren Sopourn/Getty Images
Lauren Sopourn/Getty Images
Gonzalo Higuaín bejelentette, hogy az év végén befejezi profi labdarúgói pályafutását. Az argentin futballistának szinte minden csapatában meg kellett küzdenie a helyéért, soha nem adta fel, de a legfontosabb pillanatokban mindig megremegett a lába.

„Mégis hány gólt kéne lőnöm?”

Gonzalo Higuaín akár a francia válogatott erőssége is lehetett volna, 1987-ben ugyanis Brestben született, mivel édesapja, Jorge Higuaín épp ott játszott. Egy évvel később hazaköltöztek Argentínába, de hivatalosan így is kettős állampolgárrá vált. Gyerekkorát már Buenos Airesben töltötte, ahol a bátyjával, Fredericóval együtt a River Plate korosztályos csapatait járták végig. A család mindig is fontos szerepet töltött be az életében.

Számomra a család és a barátok a legfontosabbak. Amikor velük vagyok, minden bajról megfeledkezem, remélem örökké velem lesznek. A család és az igaz barátok kincsek, amelyekre vigyázni kell

– mondta a visszavonulása bejelentésekor Higuaín.

Testvére a debütálásakor is vele volt: 2005. május 29-én úgy állhatott be a Gimnasia y Esgrima elleni bajnokin, hogy a bátyja volt a társa csatárként. Két éven keresztül szerepelt a nevelőegyesületében, ezalatt 41 tétmérkőzésen 15 találatot jegyzett. Tehetségére sokan felfigyeltek, 2006-ban az a pletyka járta, hogy Raymond Domenech a francia válogatottba is meghívta, ám Gonzalo Higuaín nemet mondott, mert Argentínát akarta képviselni.

A River Plate akkori edzője, Daniel Passarella büszkén hirdette később, hogy ő faragott csatárt az eredetileg irányítóként játszó Gonzalóból. Egy 2017-es nyilatkozatában arról mesélt, hogy a képességei alapján úgy tűnt, ott lehet a legjobban kiaknázni a képességeit. „Elképesztően góléhesen játszott, vérbeli csatárokat idézett a játéka. Nem is kellett sokat mozognia vagy hosszasan megtartani a labdát, mégis betalált, mintha csak arra lenne programozva, hogy gólt lőjön” – mondta róla.

Higuaín erényeihez tartozik, hogy mindkét lábával jól lő, remekül helyezkedik, testi erejét is ki tudja használni. Tökéletes ajánlólevél egy csatárnak, aki Európába készül. A francia szálnak hála a Ligue 1 klubjai mind aktívan figyelték Higuaínt, a legtehetségesebb dél-amerikai támadónak tartott 19 éves csatár azonban a világ egyik legnagyobb klubjától is kapott ajánlatot, amit nem is utasított vissza, így 12 millió euróért a Real Madridba igazolt.

A kemény munka mindennek a kulcsa. Ezért csinálhatom gyerekkorom óta, amit most is

– mesélte egy AS-nek adott interjúban.

A spanyol sztárcsapatban pedig keményen meg kellett dolgoznia a helyéért. 2007 januárjában mutatkozott be, és rendre lehetőséghez is jutott, de az európai labdarúgás ajtaját inkább a 2008–2009-es szezonban rúgta be: ebben az idényben először jutott tíz gólnál tovább, egészen 24 találatig.

Victor Fraile/Corbis via Getty Images Villámgyorsan került Argentínából Spanyolországba, de még a Real Madridban is megállta a helyét.

2009 nyarán aztán a Real Madrid eszelős nyár átigazolási szezont zárt, a csapat ugyanis megszerezte a Manchester Unitedtől 94 millió euróért Cristiano Ronaldót, és érkezett még a Lyontól Karim Benzema 35 millióért, míg az AC Milantól 67 millió euróért Kaká. Higuaín nem volt elbűvölve a fejleményektől, főleg utóbbi kettő megszerzése érintette rosszul.

„Azon gondolkoztam, miért történik ez? Mégis hány gólt kéne lőnöm?” – idézte az ESPN, amikor visszaemlékezett a 2009 nyarán történtekre. Ennek ellenére az argentin beleállt a versengésbe, és nem is vallott kudarcot:

  • a 2009–2010-es bajnoki szezonban házi gólkirály lett,
  • az egész idényt tekintve 29 gólt szerzett, ami a Real Madridban a legjobb teljesítménye volt,
  • a 2013-ig érvényes szerződését 2016-ig meghosszabbította a klub.

Utólag azért elismerte, hogy Benzemával kifejezetten jól megértették egymást a pályán.

Karim berobbant, és jobb játékossá váltam mellette én is. Nagyon egészséges versengés zajlott közöttünk. Látszott, hogy nagyon jó csatár, sajnos nem sokszor játszhattunk egyszerre

– magyarázta Higuaín.

Nem sokan tippeltek volna arra, hogy két évvel később eligazol majd Madridból. A következő szezonban sérülés miatt három hónapot is kihagyott a tavaszi szezonból, de a 2011–2012-es kiírásban Benzema előtt végzett gólszámban (22), igaz, addigra már Ronaldo (46) egy másik szintet képviselt Lionel Messivel karöltve (50). Utolsó madridi idénye a maga módján így is káprázatosra sikerült, 44 mérkőzésén úgy lőtt 18 gólt, hogy csak 15-ször volt kezdő, és nagyjából minden harmadik lövéséből gól született.

Az akkor 26 éves Higuaín úgy érezte, hogy José Mourinhótól nem kap elegendő játékidőt. Az El Mundónak elismerte, hogy a csapattársai is segítettek meghozni a döntést, amit megsiratott, de úgy határozott, eligazol.

Soha nem esett semmi az ölembe Madridban, mindenért meg kellett küzdenem. Bizonyítani akarok, és ehhez, úgy érzem, változásra van szükségem. Szeretnék olyan csapatba igazolni, ahol megmutathatom, igazuk van azoknak, akik engem akarnak. Egyesek szerint megütök egy bizonyos szintet, amiben nem vagyok biztos, de meg akarom próbálni

mondta 2013-ban Higuaín.

Számos Premier League-klubbal összehozták a nevét, végül júliusban dőlt el, hogy 40 millió euróért a Napoli csapatában mutathatja meg, mit tud. Nápolyban mindenki nagyon boldog volt az argentin érkezésétől, mivel azon a nyáron veszítette el a csapat Edínson Cavanit, aki a Paris Saint-Germainhez igazolt. Higuaín szép számban termelte a gólokat első két szezonjában is, majd 2015-ben kinevezték Maurizio Sarrit a csapat élére, az argentin csatár pedig döbbenetes formában focizott:

36 találattal lett a Serie A gólkirálya, ezt a góltermést csak ketten érték el rajta kívül az olasz bajnokság történetében: Gino Rosetti (1928–1929-es szezon) és Ciro Immobile (2019–2020).

Elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy rendszeresen a Bajnokok Ligájáért küzdhetett az együttes, sorrendben harmadik, ötödik és második helyen végezve a Serie A-ban. Három idénye alatt 146 tétmeccsen 91-szer talált be.

abio Ion/Corbis via Getty Images Higuaín félelmetes számokat produkált a Napoliban, de ez sem volt elég a trófeákhoz.

Ugyanakkor valami hiányzott: a trófeák, amik bizonyítják, milyen remekül végzi a munkáját.

Miután a Juventus megnyerte a 2015–16-os bajnoki címet, és eladta Paul Pogbát 105 millió euróért a Manchester Unitednek, kifizette a második helyen végzett Napoli csatárának a kivásárlási árát, 90 milliót. Higuaín rábólintott a váltásra, Olaszországban pedig forrtak az indulatok.

A nápolyi szurkolók dühükben elégették a korábbi kedvencük mezét, mindennek elhordták a csatárt és az ősellenségnek számító Juventust is. Még az isteni Diego Maradona is nyilatkozott a témában: közölte, hogy ilyen árulásra sohasem lett volna képes a Napoli játékosaként. Mindössze három nappal az átigazolása után Higuaín világosan közölte, egyetlen oka volt annak, hogy távozott: a Napoli tulajdonosa, az önfejű Aurelio De Laurentiis.

Inkább csöndben maradtam az elmúlt napokban, de három fantasztikus évet töltöttem el. Csak annyit mondhatok, köszönöm azt a szeretetet, amit kaptam, de ezt a döntést hoztam. Megértem, hogy dühösek, láttam a sértegetéseket is, de ez olyasmi, amit meg kellett tennem. Az én döntésem volt, de De Laurentiis kényszerített rá, hogy meghozzam. A szurkolóknak és a csapattársaimnak köszönök mindent, neki viszont semmit. Egyetlen további percet sem tudtam volna elviselni vele

nyilatkozta Higuaín.

Úgy tűnt, minden összeáll az argentin számára, hogy a legfelső lépcsőfokra fellépjen, és olyan világsztárrá váljon, amilyennek a River Plate-ben jósolta az edzője. Azonban ekkor már nem csak Maradona lesújtó szavainak terhét cipelte.

Három döntő kísérti

Argentína a 2014-es világbajnokságon egészen a döntőig menetelt, ahol nemzeti hőssé válhatott volna Gonzalo Higuaín, ám ehelyett bűnbak lett belőle. A döntőben ugyanis esélye lett volna a mindent eldöntő gólra, ám ezt a lehetőséget elpuskázta, amit valószínűleg vitt magával a pályafutása további részében is. A csatár már 2008-ban is részt vett egy barátságos meccsen, majd vb-selejtezőkön is bevetette őt Maradona, ahogy a tornán is. 2010-ben mesterhármast lőtt Dél-Koreának és Mexikó ellen is betalált, mégis Carlos Tévez mögé szorult a rangsorban, ráadásul addigra már Lionel Messi is berobbant a válogatottba.

Higuaínnak így kellett kiharcolnia a játékperceket, és 2014 nyarán, a Napolinál eltöltött első idényét követően a világbajnoki keretbe is bekerült. A csoportban Bosznia-Hercegovina ellen gólpasszt adott, a negyeddöntőben pedig az ő góljával ejtették ki Belgiumot, de erre már senki sem emlékszik a finálé miatt. A németek hibája után egy az egyben vezethette kapura a labdát Higuaín, azonban csúnyán kapu mellé lőtt.

Ekkoriban a világ már arról vitázott, hogy Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo a világ legjobb játékosa, így az argentint támogatóknak különösen fájdalmas volt, hogy kedvencük elbukott egy világbajnoki címet. Innentől kezdve örökké felhánytorgatták Higuaínnak ezt a helyzetet, pedig érzelmes típus, így aztán marcangolta magát eleget amúgy is.

Egy évvel később, a Chile elleni Copa América döntőjében újra megremegett a lába, ráadásul kétszer is: előbb kissé kisodródva nem tudott az üres kapuba lőni ziccerben, majd elsőként rontott a győzelemért folyó tizenegyespárbajban, csúnyán kapu fölé tüzelt.

2016-ban megint Chile akadályozta meg, hogy nemzetközi trófeát szerezzen. Ezúttal is a kritikák célpontjába került, miután egy okos letámadásnak köszönhető labdaszerzését követően pocsékul a kapu mellé lőtt. A kapust átemelte ugyan, de a labdája kipattogott az alapvonalon.

Ilyen élményből egy is sok, Higuaínnak pedig három is „összejött”. Egy, a Marcának adott interjúban elárulta, hogy nagyon közel került ekkor a visszavonuláshoz, mert nem tudta elviselni a folyamatos kritikákat.

„Nem könnyű azt hallgatni, hogy már nem vagy elég jó. Ez a fickó egy bukás, nem tud focizni. Ez fájt. Az persze igaz, hogy nem értük el a célunkat, de három döntőbe jutás, mint bukás? Azt terveztem, hogy visszavonulok, de édesanyám erőt adott a folytatáshoz. Azt mondta, nem hagyhatja, hogy lemondjak arról, amit imádok. Ha ő nincs, akkor a világbajnokság után befejeztem volna.”

Így talán érthető, miért csábította annyira a lehetőség, hogy a Juventusnál kilépjen az állandó második szerepköréből. Ez végül nem sikerült neki.

Valami mindig hiányzik

A Juventusban nem akadt problémája a góllövéssel az első idényében, minden tétmeccset figyelembe véve 32 alkalommal talált be, azonban a legfontosabb összecsapásokon új klubjában sem alkotott nagyot. Nyert ugyan három bajnoki címet a Juvéval, de a BL-ben képtelen volt húzóemberré válni. Két igazán jó meccse volt a sorozatban, a 2017-es, Monaco elleni elődöntő első összecsapása, amelyen két góljával nyert az olasz bajnok, majd egy évvel később a Tottenham elleni nyolcaddöntős párharc. Utóbbiban az első, 2-2-re végződő találkozón duplázott, majd a visszavágón is betalált.

Nem tudott azonban betalálni a Real Madridnak sem a 2017-es döntőben, sem egy évvel később a legjobb nyolc között. Márpedig Torinóban egyértelműen a BL-győzelem volt a cél, amelyhez Higuaín sem tudta hozzásegíteni a csapatot.

A kritikusok sosem tűnnek el. Egyedül annyit kérek az emberektől, hogy gondolják végig, mit írnak vagy mondanak, mert helyrehozhatatlan károkat okozhatnak egy emberben. Sokan nem tudják kezelni a helyzetet, én is szenvedtem miatta. Fájt, de szerencsés vagyok, mert a családom mellettem állt és biztatott. Nem mindenki ilyen szerencsés, és öt másodperc egy monitor mögött elég lehet, hogy tönkre is tegyenek egy életet

mondta a kritikák kapcsán Higuaín.

Miután 2018-ban megszerezte magának a Juventus Cristiano Ronaldót, csak idő kérdése volt, hogy lepasszolják máshová Higuaínt. Előbb az AC Milanba került kölcsönbe, ahol hat gólt lőtt, majd 2019 januárjától a Chelsea támadója lett, amelyben öt góllal zárt. Az utolsó európai idényében már kiegészítő emberként szerepelt, így senkit sem lepett meg, hogy az Egyesült Államokba szerződik, a David Beckham tulajdonában lévő Inter Miamiba.

Gonzalo Higuaín minden idők hatodik legjobb góllövője az argentin válogatottban 31 góljával, ezt 75 találkozón érte el. Összehasonlításképp Maradona 91 találkozón jutott 34 gólig, és ugyanolyan jó a meccsenkénti gólátlaga, mint a 99 meccsen 42-szer betaláló Sergio Agüerónak. Klubjaiban 709 mérkőzésen lépett pályára, ezeken 335-ször volt eredményes.

Ezekkel a számokkal bármelyik futballista elégedett lehetne. Mégis sokaknak arról marad emlékezetes a pályafutása, hogy a legnagyobb összecsapásokon hibázott. Talán nem véletlen, hogy nem tudott megszabadulni ezeknek a bakiknak az emlékétől, ahogyan az sem, hogy visszavonulásakor is az emberi oldalra helyezte a hangsúlyt.

Nekem nem az a legfontosabb, mit nyertem, hány gólt rúgtam, vagy milyen a pályafutásom összképe. Magammal viszem az emberek emlékét, akikkel találkoztam, valamint azokat az értékeket, amelyek a karrierem után is értékek maradnak. Rám, mint emberre emlékezzenek, ne csak úgy, mint egy csatárra.

Az Inter Miami az alapszakasz utolsó előtti fordulójában, az Orlando 4-1-es legyőzésével biztosította helyét a rájátszásban, Higuaín duplázott a meccsen. Így aztán az MLS playoffja, ahol egymeccses párharcok döntenek a továbbjutásról lesz számára az utolsó tánc, egyúttal még egy esély, hogy hőssé válhasson.

Olvasói sztorik