A Dunaújváros a hetedik helyen áll az NB II-ben, négy pontra a dobogótól, ez az utolsó őszi fordulóban változhat, a Mezőkövesd elleni rangadó után. A piros-fehérek tavasszal búcsúztak az élvonaltól, a magyaros módihoz képest mondhatni tisztességes módon, azaz nem szűntek meg és/vagy soroltattak egyből a legalsóbb osztályba a kieséssel.
Artner Tamás, a DPASE vezetőedzője nehéz időszakban vette át a csapatot, a bennmaradást nem sikerült kivívniuk, a másodosztályt pedig megújult kerettel kezdték. A Szombathelyi Haladás élén jelentős élvonalbeli tapasztalatot szerző szakember a Rangadó.hu érdeklődésére beszélt a mögöttünk hagyott évről és saját helyzetéről, terveiről is.
– Nagyon nehéz volt a bajnokság eleje számunkra, hiszen a kiesés után tizenhárom játékos távozott a klubtól. A felkészülés nagy része arra ment el, hogy fiatalokat teszteltünk, hiszen meg akartunk felelni az MLSZ új szabályozásának. Illetve olyan idősebbeket kerestünk, akik pótolhatják a távozókat. A bajnokság első négy meccse erre ment rá, próbálgattunk, teszteltünk. A mélypont a zalaegerszegi nulla-négy, de a négy forduló során szerzett három pont is tragikus volt – eleveníti fel a szezon elejét a tréner. Akinek szerencséjére a nehézségeket nem az edző menesztése követte, mert Dunaújvárosban nem tartották vészhelyzetnek a szituációt.
– Krízisről nem beszélhettünk, hiszen egy átalakuló csapatról volt szó. A zalaegerszegi mérkőzés után pedig elindultunk fölfelé, miután kialakult a végleges keret. Átálltunk egy új játékrendszerre, mert nem volt elég labdaszerző középpályásunk. A három-öt-kettes felállás működőképes, ezt az is igazolja, hogy azóta csak egyszer kaptunk ki, Gyirmóton. A csapat folyamatosan fejlődik, kis szerencsével a dobogón is állhatnánk, de ez jelen pillanatban nem volna reális – értékel Artner Tamás.
Az élvonalba retúrjegyet váltó újvárosiak nem számítanak a leggazdagabb NB II-es klubok közé, így a rövid távú tervek sem túlságosan nagyszabásúak.
– A feljutásról jelen pillanatban nincs szó, a klub anyagi helyzetének stabilizálása a cél, és az, hogy legyen egy stabil másodosztályú csapat Dunaújvárosban. A fiatalítási szabályt betartjuk, rendszeresen játszik két-három tizennyolc éves a kezdőcsapatban – mondja Artner, aki az anyagi körülményekről nem kívánt beszélni, ami azért sejteti, hogy nincs teljesen rendben a helyzet Dunaújvárosban. Ettől függetlenül ő jól érzi magát mostani klubjánál. Persze, a másodosztály azért más, mint az élvonal volt.
– Bárhol edzősködik az ember profi szinten, az kihívás. A körítés, a hangulat és a színvonal persze más, ezt nincs értelme tagadni. Bíztam benne, hogy itt Újvárosban NB I-es körülmények lesznek, de ez egyelőre nem valósult meg. A hosszú távú tervek azonban itt is arról szólnak majd, ebben biztos vagyok, hogy visszakerüljön a csapat az élvonalba. És az én célom is ugyanez, visszatérni az NB I-be, ha nem itt, akkor máshol – mondja ki kereken, hogy mik a távlati tervei.
A Haladással annak idején remek szezont is produkáló szakember figyeli a vasiak mostani idényét és örül, hogy jól teljesít egykori klubja, immáron Mészöly Gézával a kispadon. Bár a szombathelyi történetet már lezárta, teszi hozzá. És az edzősködést Dunaújvárosban is élvezi, már csak azért is, mert egy edző, akkor érzi jól magát, ha van feladata, neki pedig van.
– Szurkolok a Haladásnak, nekem az első mindig is az a klub lesz, tizenhat évet dolgoztam ott. Majdnem öt évig voltam az első csapat mellett. Csak azt sajnálom, hogy nem akkor jött a főtámogató Swietelsky, amikor még mi is ott voltunk – nekünk is sokkal könnyebb lett volna a dolgunk. Látható, hogy rendeződtek a dolgok, a vezetők belátták, hogy nem járható az az út, amit velünk akartak végigjáratni az utolsó évben. Kicserélték a keretet. Szombathelyen kell egy jó csapat, ehhez pedig kell a rendes háttér. Géza is nagyon jól nyúlt a csapathoz, támaszkodik azokra a játékosokra, akikre én is tudtam, plusz ott van Király Gabi, aki óriási pluszt adott nekik, meggyőződésem, hogy nyolc-tíz pontot hozott.
Artner sosem volt vándormadár, a szombathelyi korszak után Dunaújvárosban is berendezkedett – illetve a megyeszékhelyen, Székesfehérváron, onnan jár át dolgozni Újvárosba. Jól érzi magát a jelenlegi stádiumban, de egy élvonalbeli hívást valószínűleg elfogadna.
– Elkezdtem egy új életet, nagyon élvezem, úgy érzem, megtaláltam a számításaimat. A család is jól érzi magát Fehérváron, a fiam a Videoton korosztályos csapatában játszik, úgyhogy hosszú távra tervezünk ezen a vidéken. Jó döntésnek érzem ma is, hogy elvállaltam a Dunaújváros vezetését annak idején és eljutottam ide – összegez a tréner. A Videotontól nem keresték a bajnoki címvédő nagy edzőválsága közepette, Artner szerint Fehérvárra magyar edzőnek nehéz hosszú távon odakerülnie, nem is vonzotta különösebben a dolog – úgy fogalmaz: neki más szintű csapatokkal kell dolgoznia a jövőben. Úgy tűnik, tényleg a helyén kezeli, hogy a helyén van.
